Találkozás

Egy agglegény és egy magányos ápolónő félresikerült randija a kapcsolatteremtés nehézségeiről mesél.

fekete-fehér magyar rövidfilm, 1963, rendező: Elek Judit

operatőr: Zöldi István, 20 perc

Miről szól?

Egy ápolónő magányosan éldegél albérlőként a munkatársa családjával. Gyakran levelezik egy agglegénnyel, akivel vakrandit beszél meg a közeli parkba. Az ismerkedés óvatosan indul, rosszul alakuló mozizással folytatódik, és egy őszinte, kitárulkozó beszélgetéssel ér véget.  

Mitől különleges?

Elek Judit második rövidfilmje a magányról szól, az ember mindenkori vágyakozásáról a társas kapcsolatok iránt. Szereplői

az életből kimetszett valós figurák, akik saját érzelmeiket osztják meg egymással és a kamerával.

A félig fiktív, félig dokumentumszerű alkotás a kapcsolatteremtési kísérletek alapvető nehézségeit, furcsaságát és esetlen humorát ragadja meg. Évekkel megelőzi a magyar filmben azt a trendet, amely a magukra maradt emberek feloldhatatlan magányosságát boncolgatja, mint Zolnay Pál a Hogy szaladnak a fák...-ban, vagy épp Elek Judit első nagyjátékfilmjében, a Sziget a szárazföldön-ben.  

Hogyan készült?  

Elek Judit a cinema direct módszerével forgatta a játékfilm és a dokumentumfilm határán billegő kisfilmjét a fiatal alkotóknak szabad kísérletezést biztosító Balázs Béla Stúdióban (BBS). Előre kitalálták az alaphelyzetet, miszerint két magányos ember találkozik, elmegy valahova, de a programjuk nem jön össze, ezért leülnek egy kávézóban beszélgetni – a valódi érzelmeikről. A rendező a neves írót, Mándy Ivánt választotta a férfi főszerepre, mert ismerte az élethelyzetét és az ehhez fűződő érzelmeit, hogy éppen agglegény, idős szüleivel lakik, akiktől nem tud elszakadni. Elek Judit bízott abban is, hogy Mándy vezetni fogja a beszélgetést, és oldani a női amatőr szereplő esetleges feszültségét, akit apróhirdetés révén találtak meg. Meglepően sok jelentkező közül választották ki az ápolónőt. Az ő filmben is emlegetett, elhunyt udvarlója Gellért Endre színész-rendező volt, akit az ideggyógyászaton kezelt.  

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A kisfilm érdekessége, hogy vágóként Jancsó Miklós van feltüntetve a stáblistáján, holott nem ő vágta a filmet, csak tanácsokat adott hozzá. A gesztust azzal érdemelte ki, hogy ő volt az egyetlen, aki teljes mellszélességgel támogatta Eleket, miközben filmjét főiskolai osztályában is értetlenség fogadta. A cinema direct még nem volt bevett dokumentarista stílus Magyarországon, és nem értették vagy nem értékelték a valóság és fikció ilyetén keveredését (kitalált történet, de improvizált dialógusok valós emberek valós problémáiról). Ráadásul Elek Juditot eleinte írónak és dramaturgnak tekintettek, és rendezőként annak ellenére sem ismerték el, hogy a Máriássy-osztályban végzett Szabó Istvánnal, Gábor Pállal és más neves rendezőkkel. Rendezői diplomáját is csak azután kapta meg, hogy első sikeres filmjei, a Meddig él az ember? és a Sziget a szárazföldön bejárták a nemzetközi filmfesztiválokat. Elek Judit végül az egyik első, meghatározó fontosságú magyar filmrendezőnővé érett Mészáros Márta mellett.


Egy emlékezetes jelenet

„Ha ketten együtt vagyunk, és el tudunk beszélgetni egymással – talán nagy szó, de én úgy érzem –, hogy ez a legtöbb” – mondja Mándy Iván, miután átbeszélték randipartnerével a zátonyra futott szerelmeiket, és megállapodtak abban, hogy hiába zárkóztak magukba a sok kudarcos próbálkozás után, mégsem élhetnek csakis a munkájuknak és az elmúlt szerelmek emlékeinek. A Találkozás keserédes végkicsengése azt sugallja, hogy az ember társas lény, aki nem élhet egyedül, de örökletes magányát feloldania mégis borzasztóan nehéz.

Ezt HALLGASD meg!


Pesti mozik – Mándy Iván rádiójátéka, rendezte: Elek Judit, 1973 

Olvass tovább!

Gregus Zoltán: „Mondom, ami van vagy volt”. Beszélgetés Elek Judit filmrendezővel. Filmtett, 2011

A rendező

Elek Judit 2011-ben (MTI Fotó: Kallos Bea )

A főszereplő

Mándy Iván a Tinódi mozi előtt, 1969-ben (forrás: Fortepan) 

Tudtad?

A Találkozás volt az első Balázs Béla Stúdióban készült film, amit betiltottak, azzal az indoklással, hogy a történet túl szomorú. 

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem