Miért jelentkezik egy 18 éves kiskommunista a pártba? A felvételi rendszert kritizálni sem kell, önmagától válik a rendszer abszurd karikatúrájává.
fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1972, rendező: Vitézy László
operatőr: Pintér György, 30 perc
Miről szól?
Egy 18 éves fiú jelentkezik a pártba. Négy éve tagja a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, a KISZ-nek, de fiatal kora miatt sokan gyanakvással fogadják a felvételi kérelmét. A film azt követi végig, milyen követelményeket támasztanak a jelentkezővel szemben, milyen feltételeknek kell megfelelnie a fiatal kommunistának. A párttagfelvételi procedúra végül a rendszer működését is megvilágítja.
Mitől különleges?
Vitézy László rövid dokumentumfilmje úgy nyújtja a kádári diktatúra abszurd kritikáját, hogy nem tesz mást, csak rögzíti egy párttagfelvétel folyamatát. Fiatal munkásgyerekeket látunk, akik akadozva, életidegen mondatokban sorolják a Pártról tanult propagandát. A Felvétel első körben a szocialista bürokrácia nyelvének karikatúrájává válik, melyben az ideologikus kijelentések üresen konganak,
a résztvevők nyelve belebotlik a nehézkes mondatokba, és vicces ellentmondásokba keverednek.
(„Tudomásom szerint minden KISZ-taggyűlésen ott volt. Persze, volt olyan, amikor nem volt ott, de akkor igazoltan hiányzott.”) A film az ideológiai lózungokat is leleplezi, amikor azokat az egyszerű, jóhiszemű munkásgyerek megpróbálja átszűrni a saját világképén, és a film közepére illesztett riportban a vasfüggöny mögé csak megszűrten jutó információk alapján fejti ki véleményét a világpolitikáról. („Van ez az amerikai-vietnámi háború. Ezt nyújtják, mint a rétest. Mi okból? Ezt én nem tudom, de ezzel sem értek egyet, mert egy akkora hatalmas országnak mi szüksége lehet egy olyan kis országra, mint Vietnám?”). Amit az ifjú kommunisták a párttagfelvételi gyűlésen előadnak, az a paranoia felé tartó gyanakvás és az önmaga kisszerűségéről tudomást nem vevő politizálás velejéig abszurd egyvelege.
Hogyan készült?
Vitézy László a Balázs Béla Stúdióban forgathatta le első kisfilmjét, a Felvételt. Későbbi pályája is a dokumentarizmus jegyében telt, részt vett az oktatás helyzetét feldolgozó monumentális – hétórás – Nevelésügyi sorozat elkészítésében, főművének pedig a Vörös föld című dokumentarista játékfilm tekinthető.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
A Felvétel a groteszk dokumentumfilmek sorát bővíti, amit Gazdag Gyula kezdett meg a Hosszú futásodra mindig számíthatunk című filmjével. Csakúgy, mint Dárday István Fogadalomtétele (1975), a Tagfelvétel is a pártszervezetek működésének visszásságairól tudósít. A banális eset a képi rögzítés során modellértékű tünetévé válik a rendszernek, csakúgy, mint A határozat című dokumentumfilmben.
Egy emlékezetes jelenet
Megfogalmazódik a visszatérő kérdés: miért akarja felvetetni magát egy 18 éves fiatal a Pártba, milyen tevékenysége jogosítja fel őt a tagságra, mire a 18 éves fiatal a Párt ideológiáját kissé kusza mondatokban visszaadva, de szimpatikus és néhol tanácstalan őszinteséggel válaszol.
Olvass tovább!
MMA Lexikon
Muhi Klára: Széna vagy szalma?, Dokumentumfilmek. Filmvilág, 2010/4, 11-13.