Miről szól?

A halállal szembesülve Szindbád (Latinovits Zoltán) visszatekint az életére. A régi fényképek, a megőrzött levelek felidézik az egykori szerelmeket, a rövid fellángolásokat. A férfi csapongó emlékeiben hol egy női mosoly, hol egy pompás éttermi fogás idézi vissza a múlt élvezetes pillanatait.

Mitől különleges?

A film Krúdy Gyula Szindbád-novelláiból készült. A címszereplő neve az Ezeregyéjszaka tengerjáró hősét idézi, aki ezúttal nem a messzi vizeken, hanem az emberi lélek rejtélyes tájain bolyong. A Szindbád különlegesen szép lírai film, az emlékezés képlékeny világát a szabadon áramló képek tükrözik. Múlt és jelen, képzelet és valóság szétválaszthatatlanul egymásba folynak, a fantázia szabálytalan játékát a főszereplő monológjai kísérik. A különféle epizódokból és montázsokból összeálló filmnek nincs hagyományos cselekménye, történeti íve vagy utólag összerakható kizárólagos időbeli sorrendje. Az egyes jeleneteket folyamatosan megtörik a bevillanó asszociációk és érzések, a helyszínek és tárgyak érzéki benyomásai. Hősünk a valóság és a képzelet között lebeg, az elmúlás küszöbén az élet végső nagy kérdéseiről ábrándozik. A néző az ő látomásaiban kalandozva maga is megérezhet valamit a rohanó idő mulandóságából. 

A felvillantott képeket erős belső logika köti össze, a film álomszerűen lebeg. A Szindbád egy sajátos életérzést ragad meg, a sodródás és az örömök hajszolása, az elvágyódás és életszeretet különös elegyet alkotnak. A hős belső utazását a nosztalgia keserédes aurája lengi be, a szépség mindig más és más formában bukkan elő. A film a létezés időtlen titkát kutatja, és a mozgókép hagyományos kifejezésmódjain túllépve maga is költészetté válik.

A szépség mindig más és más formában bukkan elő

Hogyan készült?

Huszárik Zoltán két sikeres rövidfilmmel a háta mögött vágott bele az első nagyjátékfilmjébe. A rendezőt vonzotta Krúdy Gyula korábban megfilmesíthetetlennek bélyegzett alkotói világa, a lazább szerkezetű szövegek ugyanis nagyobb alkotói szabadságot biztosítottak a számára. A Szindbád nem hagyományos irodalmi adaptáció, mert a szöveghűség helyett a hangulat, a szellemiség, az olvasási élmény megragadására törekszik. A filmet többek között az akkori Csehszlovákiában forgatták, a Krúdy-szövegek világához Selmecbánya, Lőcse vagy Bártfa utcái passzoltak a leginkább. A film különleges képi világára nagy hatással voltak a nagybányai festők, elsősorban Ferenczy Károly és Csók István. A film operatőre Sára Sándor volt, a főszerepben Latinovits Zoltán nyújt feledhetetlen alakítást.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Szindbád a magyar filmtörténet megkerülhetetlen alapműve. Huszárik Zoltán költői látomása önmagában már azért is kivételes, mert egyáltalán nem foglalkozik aktuális társadalmi-politikai kérdésekkel. A váltakozó trendek és irányzatok hidegen hagyják a rendezőt, az őt foglalkoztató örökérvényű témákat úgy ragadja meg, hogy az az egyetemes filmtörténetben is páratlan. A film külföldön és itthon is hatalmas kritikai siker volt, a mai napig sokat hivatkozott, szeretett darab. 2000-ben az Új Budapesti Tizenkettő legjobb magyar alkotásai közé választották.

Egy emlékezetes jelenet

A film híres éttermi jelenetében Szindbád elfogyaszt egy igen kiadós ebédet. A jelenet különlegessége, hogy az egymás után vágott közelik anyagszerűvé és esztétikailag is széppé varázsolják a feltálalt ételeket. A néző maga is érezni kezdi a férfi csillapíthatatlannak tűnő étvágyát. Szindbád falánksága egyszerre konkrét és szimbolikus, hisz az életet is ugyanúgy habzsolja, mint az itt látható ínycsiklandozó fogásokat.

A rendező

Huszárik Zoltán (forrás: MNF)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

(forrás: MNF)