Szerelmem, Elektra

Jancsó Miklós leglátványosabb filmje a kádári gulyáskommunizmus lebilincselően nyílt kritikája.

színes magyar játékfilm, 1974, rendező: Jancsó Miklós

forgatókönyvíró: Hernádi Gyula, Gyurkó László, operatőr: Kende János, vágó: Farkas Zoltán, zeneszerző: Cseh Tamás, főszereplők: Törőcsik Mari, Cserhalmi György, Madaras József, Balázsovits Lajos, Bajcsay Mária, Jobba Gabi, 73 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Aegisztosz 15 évvel ezelőtt megölte Agamennónt és elfoglalta trónját. Hatalomra kerüléséről minden évben látványos ünnepség keretében emlékeznek meg. Az igazmondás napján mindenki szabadon elmondhatja véleményét, de a nép hallgat, csak az eszelősnek tartott Elektra lázítja az embereket a zsarnok ellen. Testvére, Oresztész visszatérésére vár, aki majd bosszút áll apjuk gyilkosán.



Mitől különleges?

A Szerelmem, Elektra Gyurkó László színműve nyomán a magyar pusztára helyezi az ógörög tragédiát. A szemet gyönyörködtető koreográfiákban, sok száz statisztával filmre vitt történet zsarnokság és szabadság örök harcát dolgozta fel, és egyben a kádári gulyáskommunizmus lebilincselően nyílt kritikáját nyújtja. Aegisztosz az uralmát a népnek túl nagy szabadságot engedő Agamennón meggyilkolására alapozta, amelybe a hetvenes években könnyű volt belelátni az ’56-os forradalom leverésével és Nagy Imre kivégzésével hatalomra kerülő Kádár alakját. A film a zsarnoksággal szembeni ellenállás lehetőségeit feszegeti, és erős kritikával illeti azokat, akik a viszonylagos jólét (vö.: gulyáskommunizmus, legvidámabb barakk) miatt kiegyeznek egy elnyomó hatalommal.

Kérdései az elnyomással való szembeszegülés lehetőségeiről, buktatóiról és megalkuvásairól örökérvényűek.

A jellegzetes magyar táj, a végtelen szabadságot sugalló puszta ellentétben áll a bezártságról, elnyomásról szóló történettel: az ünneplő tömeget folyamatosan lovas katonák veszik körül, a szabad horizont fojtogatóan zárul a szereplőkre. Jancsó bevett szimbólumai – az erőszakos hatalmat jelképező, ostorcsattogtató katonák, a kiszolgáltatott, meztelen nők, gyertyák, pávák stb. – a rendezőtől megszokottnál is elemibb erővel érvényesülnek.

Hogyan készült?

Gyurkó László színdarabját állandó forgatókönyvírójával, Hernádi Gyulával dolgozta át Jancsó Miklós, akit elsősorban a mű politikai töltete érdekelt. Sziklás, vad hegyeket és tengert képzeltek a történethez, de sem Jugoszláviában, sem Szlovákiában nem találtak megfelelő helyszínt, ezért visszatértek Apajpusztára, ahol a Szegénylegényeket és a Csend és kiáltást (1968) forgatták. A Szerelmem, Elektra forgatása különösen megterhelő volt a stáb számára, hiszen ha csak egyvalaki hibázott a tömegjelenetekben, az egészet újra kellett venni. Ebben a filmben ráadásul a szokásosnál is kevesebb – és hosszabb – beállítással dolgoztak, és a korábbi Jancsó-filmekkel ellentétben a szövegben nem improvizálhattak. Minden snittet legalább egy napig próbáltak, és a következő napon vették fel, három-négyszeri ismétléssel.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Szerelmem, Elektra Jancsó Miklós formailag legbravúrosabb alkotása. A mindössze 12 beállításból álló film csúcsra járatja a hosszú snittekkel, elvont szimbólumokkal és koreografált mozgásokkal operáló jancsói stílust. A film egyben a rendező hetvenes évekbeli paraboláinak is a betetőzése, amelyben már teljesen absztrakttá válik a történet, és a jelentést a cselekmény helyett a vizuális szimbólumok, a tömegmozgások és a bonyolult képi kompozíciók hordozzák.



Egy emlékezetes jelenet

A feltámadt Oresztész és Elektra elrepül egy vörös helikopterrel, amely a főnixként feltámadó forradalmat szimbolizálja. Elektra az eljövendő forradalomról mond patetikus beszédet. Jancsó Gyurkóval és Hernádival is megíratta a monológot, és végül az idealistább Gyurkó-szöveget használta a szkeptikusabb Hernádi-verzió helyett. A film megosztotta a szakmát és a nézőket – sokan úgy vélték, Jancsó már csak önmagát ismétli –, de a befejezés különösen sok kritikát kapott. A vörös helikopter kisebbfajta botrányt kavart: a kritikusok úgy érezték, az anakronisztikus helikopter kilóg a film szimbólumrendszeréből. Azok közül pedig, akik a hatalmát az ’56-os forradalom eltiprására alapozó Kádár-rendszer kritikáját értékelték a filmben, sokan nem tudtak azonosulni a baloldali forradalmat váró, utópisztikus lezárással.

Jancsó Miklós a rendszerváltás után a vörös helikoptert vörös faroknak, vagyis félrevezető lezárásnak nevezte, s arról beszélt, hogy a szabadságot nem lehet egyszerűen csak deklarálni: a valódi függetlenséghez független emberek is kellenek, vagyis az emberek gondolkodás- és viselkedésmódjának is meg kell változnia. Így kérdésessé válik a film happy endje: a tömeget az utolsó képkockán is lovasok fogják körbe, és ugyanúgy kötött mozgásokat végeznek, mint amikor a diktatúrát ünnepelték. Vajon ennyi év elnyomás után meg tud születni a függetlenül gondolkodó ember?

A rendező

Jancsó Miklós (fotó: B. Müller Magda/NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

(forrás: NFI)

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem