Miről szól?

Aegisztosz (Madaras József) 15 évvel ezelőtt megölte Agamemnónt és elfoglalta trónját. Hatalomra kerüléséről minden évben látványos ünnepség keretében emlékeznek meg. Az igazmondás napján mindenki szabadon elmondhatja véleményét, de a nép hallgat, csak az eszelősnek tartott Elektra (Törőcsik Mari) lázítja az embereket a zsarnok ellen. Testvére, Oresztész (Cserhalmi György) visszatérésére vár, aki majd bosszút áll apjuk gyilkosán.

Mitől különleges?

A Szerelmem, Elektra Gyurkó László színműve nyomán a magyar pusztára helyezi az ógörög tragédiát. A szemet gyönyörködtető koreográfiákban, sok száz statisztával filmre vitt történet zsarnokság és szabadság örök harcát dolgozta fel, és egyben a kádári gulyáskommunizmus lebilincselően nyílt kritikáját nyújtja. Aegisztosz az uralmát a népnek túl nagy szabadságot engedő Agamennón meggyilkolására alapozta, amelybe a hetvenes években könnyű volt belelátni az ’56-os forradalom leverésével és Nagy Imre kivégzésével hatalomra kerülő Kádár alakját. A film a zsarnoksággal szembeni ellenállás lehetőségeit feszegeti, és erős kritikával illeti azokat, akik a viszonylagos jólét (vö.: gulyáskommunizmus, legvidámabb barakk) miatt kiegyeznek egy elnyomó hatalommal.

A jellegzetes magyar táj, a végtelen szabadságot sugalló puszta ellentétben áll a bezártságról, elnyomásról szóló történettel: az ünneplő tömeget folyamatosan lovas katonák veszik körül, a szabad horizont fojtogatóan zárul a szereplőkre. Jancsó bevett szimbólumai – az erőszakos hatalmat jelképező, ostorcsattogtató katonák, a kiszolgáltatott, meztelen nők, gyertyák, pávák stb. – a rendezőtől megszokottnál is elemibb erővel érvényesülnek.

Teljesen absztrakttá válik a történet

Hogyan készült?

Gyurkó László színdarabját állandó forgatókönyvírójával, Hernádi Gyulával dolgozta át Jancsó Miklós, akit elsősorban a mű politikai töltete érdekelt. Sziklás, vad hegyeket és tengert képzeltek a történethez, de sem Jugoszláviában, sem Szlovákiában nem találtak megfelelő helyszínt, ezért visszatértek Apajpusztára, ahol a Szegénylegényeket és a Csend és kiáltást (1968) forgatták. A Szerelmem, Elektra forgatása különösen megterhelő volt a stáb számára, hiszen ha csak egyvalaki hibázott a tömegjelenetekben, az egészet újra kellett venni. Ebben a filmben ráadásul a szokásosnál is kevesebb – és hosszabb – beállítással dolgoztak, és a korábbi Jancsó-filmekkel ellentétben a szövegben nem improvizálhattak. Minden snittet legalább egy napig próbáltak, és a következő napon vették fel, három-négyszeri ismétléssel.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Szerelmem, Elektra Jancsó Miklós formailag legbravúrosabb alkotása. A mindössze 12 beállításból álló film csúcsra járatja a hosszú snittekkel, elvont szimbólumokkal és koreografált mozgásokkal operáló jancsói stílust. A film egyben a rendező hetvenes évekbeli paraboláinak is a betetőzése, amelyben már teljesen absztrakttá válik a történet, és a jelentést a cselekmény helyett a vizuális szimbólumok, a tömegmozgások és a bonyolult képi kompozíciók hordozzák.

Egy emlékezetes jelenet

A feltámadt Oresztész és Elektra elrepül egy vörös helikopterrel, amely a főnixként feltámadó forradalmat szimbolizálja. Elektra az eljövendő forradalomról mond patetikus beszédet. Jancsó Gyurkóval és Hernádival is megíratta a monológot, és végül az idealistább Gyurkó-szöveget használta a szkeptikusabb Hernádi-verzió helyett. A film megosztotta a szakmát és a nézőket – sokan úgy vélték, Jancsó már csak önmagát ismétli –, de a befejezés különösen sok kritikát kapott. A vörös helikopter kisebbfajta botrányt kavart: a kritikusok úgy érezték, az anakronisztikus helikopter kilóg a film szimbólumrendszeréből. Azok közül pedig, akik a hatalmát az ’56-os forradalom eltiprására alapozó Kádár-rendszer kritikáját értékelték a filmben, sokan nem tudtak azonosulni a baloldali forradalmat váró, utópisztikus lezárással.

Jancsó Miklós a rendszerváltás után a vörös helikoptert vörös faroknak, vagyis félrevezető lezárásnak nevezte, s arról beszélt, hogy a szabadságot nem lehet egyszerűen csak deklarálni: a valódi függetlenséghez független emberek is kellenek, vagyis az emberek gondolkodás- és viselkedésmódjának is meg kell változnia. Így kérdésessé válik a film happy endje: a tömeget az utolsó képkockán is lovasok fogják körbe, és ugyanúgy kötött mozgásokat végeznek, mint amikor a diktatúrát ünnepelték. Vajon ennyi év elnyomás után meg tud születni a függetlenül gondolkodó ember?

A rendező

Jancsó Miklós (fotó: NFI/B. Müller Magda)
Adatlapja a Filmkeresőn