Szerelempatak

 

Az erdélyi falucska lakói még közelebb élnek a természethez. Az idős bácsik és nénik kedves őszinteséggel mesélnek szerelemről, szexuális vágyról, az életükről.

színes magyar dokumentumfilm, 2003, rendezte: Sós Ágnes

forgatókönyvíró: Sós Ágnes, Thomas Ernst, operatőr: Lovasi András, Sós Ágnes, Petróczy András, vágó: Thomas Ernst, zeneszerző: Másik János, hangmérnök: Zányi Tamás, producer: Sós Ágnes, Ugrin Julianna, Berger József, Schulteisz Katalin, Dorota Roszkowska, gyártó: DokuArt Bt., Szerelem Patak Produkciós Kft., HBO, 70 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Egy közelebbről meg nem nevezett gyönyörű erdélyi faluban idős nénik és bácsik mesélnek az életük intim részleteiről. Hol csak óvatosan körülírva, hol nyílt szókimondással emlékeznek régi szerelmekre, házasságokra, csalódásokra. Őszintén vallanak az életükről, a kalandjaikról és elfojtásaikról. Vidáman és nyíltan beszélnek a jelenbeli vágyaikról is.

Mitől különleges?

A Szerelempatak olyan témával, az idősek szerelmi és szexuális életével foglalkozik, amiről mind a mai napig igen kevés szó esik a közbeszédben.

A szereplők hétköznapi munkák, sütés-főzés, házimunka vagy ünnepi készülődés közben szólalnak meg. Néhány személyes történetet ismerhetünk meg, melyek a néprajzi és szexuáltörténeti vonatkozásokon túl humorosak és elgondolkoztatók. A Szerelempatak a rendező, Sós Ágnes szavaival élve „mese-dokumentumfilm”. A lassan hömpölygő cselekmény különféle benyomásokból és hangulatokból, érzelmes pillanatokból és apróbb életképekből áll össze. A film pontos helyszíne szándékosan homályban marad, ezzel is védve az életük intim részleteit megosztó idős embereket.

A rendező közvetlenül szinte sohasem mutatja, csak a vágásokkal és elkapott félmondatokkal sejteti az aktuális történéseket. Az alkotókhoz hasonlóan a nézőnek is türelemmel és odafigyeléssel kell a szereplőkhöz viszonyulnia. Egy-egy elszólásban vagy hirtelen előbukó vallomásban ugyanis egész életekre és sorsokra pillanthatunk rá. Sós Ágnes mély együttérzéssel mutatja be ezeket az embereket, méltósággal kezeli a titkaikat. A természet közelsége rendkívül hangsúlyos a filmben. A gyönyörűen fényképezett erdélyi táj gyengéden öleli körbe az idős szereplőket. A Szerelempatakban ott az évszakok körforgása, a jelenetekben folyamatosan jelen van az élet és a halál egyaránt.

Hogyan készült?

Sós Ágnes több évtizede készít dokumentumfilmeket. Sokszor jár vidéki falvakban és szívesen beszélget az öregekkel. A szerelemről és szexualitásról először magyarországi idősekkel beszélgetett, ám végül Erdélyben találta meg a legizgalmasabb szereplőit. Ennek oka egyrészt az archaikusabb falusi környezet, másrészt az ott használt régiesebb beszédstílus. A rendező Balázs Lajos néprajzkutató segítségével vette fel a kapcsolatot az idős erdélyi emberekkel. A tudós korábban sikeres könyvet írt a témában.

Sós Ágnes több éven át követte az alanyait. A modern eszközöket és járműveket tudatosan képen kívül hagyta, az egyes jeleneteket azonban nem rendezte meg. Némi fikció azért került a filmbe, például végig egyetlen falut látunk, miközben a szereplők a valóságban többféle helyről származnak. A rendező szándékosan kerülte a klasszikus népzenei aláfestést. A többféle stílust és hangulatot egyesítő kísérőzenét Másik János szerezte. A Szerelempatak a Magyar Nemzeti Filmalap és az HBO közös finanszírozásában készülhetett el.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A 2010-es években világszerte folyamatosan nőtt az érdeklődés a dokumentumfilmek iránt, a műfaj egy újabb reneszánsza jött el. A korlátlanul, bármiféle előzetes szűrő nélkül áramló információ korában felértékelődnek a hiteles, mélyen emberi történetek. Az internet ráadásul kiváló platformot és egyszerűbb hozzáférést biztosít ezekhez a filmekhez. A látványos képekkel, játékfilmes dramaturgiával, az alkotói folyamat megmutatásával a népszerű dokumentumfilmek közelebb kerültek a fikciós alkotásokhoz és nagyobb figyelmet kaptak.

A Szerelempatak a hangos kritikai- és közönségsikereket arató újgenerációs magyar dokumentumfilmek egyik fontos úttörője. Sós Ágnes a műfaj felénk kimondottan erős szociografikus és néprajzi hagyományait a világszerte hódító új irányokkal és kifejezésmódokkal keverte. Filmje eredetileg az HBO fizetős csatornáján volt látható, szerte Európában. Az érdeklődést látva, a televíziós bemutatóval párhuzamosan számos mozi műsorra tűzte, itthon és külföldön egyaránt. A különféle hazai és nemzetközi filmfesztiválokon is sikerrel szerepelt, a mai napig nagy népszerűségnek örvend.

Egy emlékezetes jelenet 

A film megható utolsó jelenete a nevetve „hengergőző” asszonyokkal sokáig a nézővel marad. A stáb és az idős asszonyok már régóta tervezték, hogy amikor épp nincs más dolguk, felmennek enni-inni a hegyoldalba. Természetesen pálinkát is vittek magukkal, aztán hamar előkerültek a régi emlékek. A stáb legnagyobb csodálatára az idős nénik végül gurulni kezdtek lefelé a domboldalon. Láthatóan megy még nekik a hengergőzés, még akkor is, ha nincs már kivel gyakorolni.

A film sikerének egyik titka, hogy a szereplőket valódi hús-vér embereknek érezzük. A nénik és bácsik a kamera előtt is végig önmaguk maradnak. A Szerelempatak nem a beteljesült szerelmekről és boldog emlékekről tudósít, mégsem lehangoló vagy szomorú. Egy nyilvánvalóan nehéz, tragédiákkal teli élettel a hátuk mögött az idős asszonyok ugyan felszabadultan játszanak a napsütötte őszi domboldalon, mintha még gyerekek lennének. Láthatóan értékelik az apró örömöket és igazán szeretik az életet.

Olvass tovább!

Soós Tamás: Mint a hájder ménkű – Sós Ágnes: Szerelempatak. Filmkultúra, 2014
Muhi Klára: Azok a régi hengergőzések, Szerelempatak. Filmvilág, 2014/3, 54.

A rendező

Sós Ágnes (MTI Fotó: Kallos Bea)