fekete-fehér magyar rövidfilm, 1996, rendező, forgatókönyvíró: Iványi Marcell
operatőr: Haraszti Zsolt, hangmérnök: Peter Conelly, producer: Durst György, szereplők: Czobor Szilvia, Somogyi Ilona, Gyoval Margit, 6 perc
Miről szól?
Három nő áll némán, mozdulatlanul egy rozzant tanyaház előtt, ruhájukat enyhe szél fújja. Mindhárman feszülten figyelnek valamit, de csak percek múlva derül ki, mi az. Ahogy a kamera lassan körbe pásztáz a tájon, súlyos dráma részletei bontakoznak ki.
Mitől különleges?
A film egyetlen, gondosan megtervezett és előkészített, hatperces snittből áll. Témáját a nézői figyelem pontos irányításával, egyszerre játékosan és mély komolysággal dolgozza fel. Az egységes, de minden részletében expresszív alkotás olyan erős hatást kelt, ami a vetítés után is sokáig a közönséggel marad.
Hogyan készült?
A Szél a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanuló, alig 22 éves Iványi Marcell munkája. Az ötlet egy olyan tanulmányi feladat nyomán született, melyet Bíró Yvette adott ki a diákok számára. A megoldás során a hallgatóknak Lucien Hervé Három nő (Trois femmes) című 1951-es fényképe alapján, szabadon kellett kitalálniuk egy történetet, ezért az eredeti, inspirációként szolgáló fotó meg is jelenik a film záróképén. A produceri feladatokat a Durst György vezetése alatt álló Duna Műhely vállalta, amely a kilencvenes években és a kétezres évek első felében a fiatalok bemutatkozását támogató, fontos alkotóműhelynek számított.
Az alkotás egyetlen felvételből áll, melyben a kamera a nyitóképről elindulva körbejár a tájon, és amelynek operatőre Haraszti Zsolt volt. A kör a szereplők nézésirányával ellentétesen indul, így csak percek múlva derül ki, hogy az asszonyok valójában egy akasztást néznek. A bravúrosan komponált snittet
a fekete-fehér kontraszt, a fa mögött megcsillanó délutáni napfény, valamint az emberek és állatok mozgása és mozdulatlansága teszi különösen kifejezővé.
A kép határainak módosulása a kompozíció állandó változását eredményezi, ami állandó feszültséget teremt a kereten belüli és azon kívüli, éppen nem látható dolgok között. A film nem használ dialógot, de a hang nagy szerepet kap benne. A természet, különösen a szél hangja, a halk emberi duruzsolás és egy távolban felcsendülő éteri dal mintegy elemelik a témát, kifejezetten költőivé teszik azt. A rendező és a hangmérnök, Peter Conelly a forgatás másnapját kifejezetten a hangfelvételek elkészítésére fordították.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
Az alkotás 1996-ban elnyerte az Arany Pálmát a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon, és a magyar filmtörténet egyik legismertebb rövidfilmje lett, mely azóta számtalan hazai és nemzetközi filmes iskola tananyagának része. A rendezőt elsősorban Fehér György munkássága inspirálta, a Szél hosszú snittje a Fehér-filmek ritmusát idézi.
A rendező
Iványi Marcell az Arany Pálma-díj oklevelével 1996-ban (MTI Fotó: Rózsahegyi Tibor)
