színes magyar játékfilm, 1983, rendező: Sólyom András
író: Lázár Ervin, forgatókönyvíró: Sólyom András, operatőr: Mertz Loránd, vágó: Szécsényi Ferencné, zeneszerző: Márta István, főszereplők: Nyertes Zsuzsa, Puskás Tamás, Törőcsik Mari, Bujtor István, Balázsovits Lajos, Bánhidi László, 77 perc
Miről szól?
A fiatal Dzsoni (Puskás Tamás) a világ legszabadabb és legszegényebb emberének vallja magát. Kötöttségek nélkül vándorol a világban, mígnem a Százarcú Boszorka (Törőcsik Mari) birodalmához ér, aki megpróbálja elátkozni. Ekkor még sikerül elmenekülnie, és közben találkozik Árnikával (Nyertes Zsuzsa), a bölcs Östör király (Bujtor István) szépséges lányával. A két fiatal azonnal egymásba szeret, az uralkodó áldását is adja rájuk, egy feltétellel: Dzsoninak féléves vándorútra kell mennie, hogy kiderüljön, szerelmük kiállja-e az idő próbáját. A fiú visszatér, a lány megvárta, a lakodalom azonban meghiúsul, mert a gonosz boszorka elvarázsolja őket, és egyiküknek mindig kacsaként kell élnie. Dzsoni és Árnika elindul, hogy a világ végén megkeresse Ajahtan Kutarbani királyt, aki talán tudna segíteni rajtuk.
Mitől különleges?
Lázár Ervin a magyar meseirodalom kiemelkedő egyéniségű alkotója volt.
Sajátos hangvételű, a klasszikus mesei eszközöket sokszor felforgató, újraíró történetei jelentősen megnehezítették hiteles adaptálásukat.
Sólyom András azon kevesek közé tartozik, aki többször is megpróbálta átültetni mozgóképre a Kossuth-díjas író világát, sőt rögtön a rendezői pályáját is egy ilyen filmmel nyitotta. A Szegény Dzsoni és Árnika szöveghűen követi a regény cselekményét, csak a keretes szerkezetet hagyja el. Az eredetiben a mesélő és a történetet hallgató gyerek is megjelenik, aki közbevetéseivel, kérdéseivel maga is alakítja az elbeszélést. Sólyom adaptációja Lázár nyelvi leleményeit Dzsoni és Árnika nagy utazása során a kosztümös kalandfilmek eszköztárával pótolja, de merít a western, a burleszk, a sportfilmek és – a Százarcú Boszorka jeleneteinél – a horror műfajából is.
A filmben nemcsak a különböző mesemotívumok keverednek a regény mintájára, de hasonlóan eklektikusak a díszletek és a kosztümök is. Östör király udvarában még láthatóak középkort idéző öltözékek, de a játékidő előre haladtával egyre több modern ruhadarab kerül elő. Vannak epizódok, amelyek egy hagyományos mesevilágban is játszódhatnának – mint a látogatás a 11 mogorva testvér barlangjában –, míg Ipiapacs bandájának futballmeccse a Világhírű SC ellen szinte teljes egészében kortárs környezetben játszódik. Az anakronisztikus hangulathoz Márta István népi hangszereket elektronikus zenével ötvöző soundtrackje is hozzájárul.
Hogyan készült?
Sólyom Andrást már a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatójaként is foglalkoztatta Lázár Ervin világa, diplomafilmjét Nemlétezik történetek címmel az író Berzsián költő szakít az emberiséggel című novellájából készítette. A Szegény Dzsoni és Árnika filmre írásakor a legfiatalabb nézőkre való tekintettel „a történetből kizökkentő elemek megszüntetése” volt a cél, mintaként pedig a Vámpírok bálja (Roman Polanski), A bagdadi tolvaj (Alexander Korda) és a Ludas Matyi (Nádasdy Kálmán) szolgált. A forgatás megkezdése előtt Sólyom az operatőr, Mertz Lóránd társaságában két hónapon át járta az országot – olyan különös természeti képződményeket kerestek, amelyek helyszínként extra jelentéstartalommal bírhatnak. A finálé képsorait végül a híres vietnami Ha Long-öbölben, A leszálló sárkány öblében vették fel. A kezdetben Kacsakaland címen futó produkció főszerepeit Puskás Tamás és a forgatás idején még utolsóéves főiskolás Nyertes Zsuzsa kapták meg.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
Sólyom András filmje bátor, sőt vakmerő vállalás. Lázár Ervin világának adaptálása egy rutinos alkotó számára is komoly kihívás lenne, a Szegény Dzsoni és Árnika azonban debütáló rendezés, ráadásul szűkös költségvetésből készült. Az anyagi hiányosságokat a kreatív helyszínválasztással és az absztrakt díszletekkel nem is sikerült teljesen elfedni, a ma már megmosolyogtatónak tűnő vizuális trükkök miatt a képi világ helyenként szegényesnek hat. A közönség ugyanakkor értékelte a filmet: összesen 584 ezren váltottak rá jegyet. Külföldi fesztiválokra is eljutott: a portugál Figueira da Fozban és a Bécsi Filmfesztiválon a gyermekzsűri a legjobb gyermekfilm fő díjával jutalmazta a produkciót.
Egy emlékezetes jelenet
Vándorlása során Dzsoni véletlenül a Százarcú Boszorka erdejébe téved, akit a rabszolgájává akar tenni, de a végtelen szabadságvágytól fűtött fiú nem sétál bele a csapdába. A jelenet baljós hangulatát a rendező és az operatőr a helyszínválasztással alapozza meg, az óriási fák göcsörtös ágai szinte behálózzák a horizontot. A regény árnyaltabban felépített figurájához képest a gonosz boszorkány jobban hasonlít egy elrajzolt mesefigurára, Törőcsik Mari alakítása mégis izgalmassá teszi.