...

Süti

Groteszk falusi horror egy öregasszony kamrájában: a pogácsakészítés nem várt fordulatot vesz, amikor a kelt tészta életre kel.

színes magyar animációs film, 1984, rendező, forgatókönyvíró, operatőr: Nagy Gyula

vágó: Czipauer János, hangmárnök, zenei összeállító: Zsebényi Béla

8 perc

A teljes film elérhető itt:

Miről szól?

A nagyanyó éléskamrájában egy tál letakart pogácsa megelevenedik, lemásznak a kredencről, és a helyiség félhomályában kezdetét veszi a nyers pogácsamanók örömünnepe. Az önfeledt szórakozásnak az vet véget, hogy egyikük kimerészkedik a spájzon túli világba, a konyhába, ahol a forró sparhelten véltelenül megsül az egyik oldala. Ekkor döbben rá, hogy valamennyiükből sült pogácsa lesz, ezért társait felbújtja, hogy közösen leszámoljanak a vénasszonnyal.

Miért különleges?

Noha a rendező eredetileg nem társadalomkritikai attitűddel készítette filmjét, az mégis könnyen értelmezhető a pártállami diktatúra politikai allegóriájaként, és a Süti ettől a ironikus áthallástól válik igazán korszakossá. A filmbéli öregasszony és a tészta párosában az elnyomó és az elnyomottak, a saját jövőjéről mit sem sejtő, gyermekként kezelt tömeg lázadásának motívumai jelennek meg, a kamrabéli önfeledt vurstliban pedig akár a „legvidámabb barakk” sajátságos állapotára is ráismerhetünk. 

A filmvégi dupla csavar az elnyomásból való kitörés lehetetlenségének keserű mementója: a felbőszült nyers pogácsák az öregasszonytól végérvényesen megszabadulnak, ám hideglelős tettükről végül kiderül, hogy csak a képzelet szüleménye, és csak annak a mozifilmnek a boldog befejezése, amelyet a pogácsáknak a kivégzésükön a sütő hátsó falára vetítenek. A film a filmben narratívát erősíti, hogy már a Süti legeleje is ismert filmstúdiók logófilmjeinek paródiája: a lábasfedővel, fakanalakal és szűrővel előadott gongütés az egykori brit Rank Organization szignálját, a felvezető zene pedig a 20th Century Fox dobpergését idézi.

Pogácsakészítés az alapanyag szemszögéből

Hogyan készült?

Nagy Gyula Süti című filmjét 1983 nyarán, a főiskolai nyári szünetben Kazincbarcikán,

a szülői házban forgatta a saját szobájában épített díszletben.

Az animációs filmekre kevéssé jellemző sötétebb zsánerekkel kívánt kísérletezni: az volt az ötlete, hogy a pogácsakészítés folyamatát az alapanyag szemszögéből mutatja be. A filmet egyébként olyannyira kísérleti hévvel készítette az alkotó, hogy forgatókönyvet sem írt hozzá.

Nagy Gyula amatőrfilmesként kezdte a pályáját, akit a szerény technikai adottságok sosem tántorítottak el: egy saját maga eszkábálta kameraállvánnyal sikerült filmes kameramozgásokat imitálnia, a Főiskolától kölcsönzött 16 mm-es kamerát pedig, amely csak folyamatos filmfelvételre lett volna alkalmas, átalakította animációsfilm-készítésre is használható szerkezetté, amellyel már lehetséges volt a kockánkénti „stoptrükk” felvétel készítése is. A forgatáshoz szükséges nyersanyagot, majd annak a 35 mm-re való nagyítását is a kecskeméti műterem biztosította, ahová Buglya Sándor ajánlotta be Nagyot, akit még az amatőrfilmes mozgalom révén ismert meg.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Nagy Gyula horrorparódiája műfajában, technikájában a magyar stop motion-animáció történetében a Foky Ottó rendező, Nepp József forgatókönyvíró és Tóth János operatőr által jegyzett tárgyanimációs kisfilmekhez áll a legközelebb (például Ellopták a vitaminomat, 1966; Babfilm, 1975).

Az emberek háta mögött megelevenedő tárgyi világ a kísérteties, a félelemkeltő (a pszichológiából származó német eredetű terminus szerint „unheimlich”-ként aposztrofált) horrorfilmes zsáner legrégebbi toposza, és már a mozitörténet kezdetén megjelenik a stoptrükk technikát használó filmekben. Legkorábbi példa az amerikai James Stuart Blackton The Haunted Hotel / Az elvarázsolt kastély című 1907-ben készített filmje.

Nagy Gyula animációs filmjeiben előszeretettel játszik műfajfilmek kifordításával: a Magyar Iparművészeti Főiskola animációs képzésén készített diplomafilmje, a Star Mors (1985) a Csillagok háborúja paródiája. Rendezőként a közönség körében legismertebb munkája a Krisztofóró (1989–1994, 52 epizód) című humoros lovagmese-gyurmasorozat, de készített experimentális zenés pixillációt is: az 1984-ben forgatott Ujjhullámban a saját ujjait mozgatta kockáról kockára.

Erre figyelj!

A gyurmafilmek sajátossága, hogy az anyag formálhatóságát központi témává emelik, amely a rajzanimációban ábrázolható csodás, meglepő átalakulásokat, morfózisokat térben is megjeleníthetővé teszi úgy, hogy közben a figurák fizikai kiterjedése is hangsúlyos szerepet kap. A Süti eredeti ötlete, hogy ezt a fizikai változást, amikor is a nyers tészta hő hatására megszilárdul, egyenesen a film dramaturgiai fordulópontjává emeli.

A rendező

A rendező és édesanyja, aki a filmben a nagyanyót játszotta (forrás: Nagy Gyula honlapja)

Tudtad?

E kultikus gyurmafilm vége eredetileg sokkal horrorisztikusabb volt, amelyből a televíziós forgalmazás érdekében a legmorbidabb részleteket ki kellett vágnia a rendezőnek. Az eredeti részletek Nagy Gyula honlapján szerencsére megtekinthetők.

Orosz Anna Ida

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem