Simon mágus

 

Andorai Péter felejthetetlen alakítása és a magyar filmtörténet talán legszebb záró snittje Enyedi Ildikó mágikus meséjében.

színes magyar játékfilm, 1999, rendező: Enyedi Ildikó

forgatókönyvíró: Enyedi Ildikó, operatőr: Máthé Tibor, vágó: Rigó Mária, Kajdácsy Brigitta, hangmérnök: Sipos István, főszereplők: Andorai Péter, Julie Delarme, Halász Péter, Koundé Hubert, Nagy Mari, Hervé Dobourjal, producer: Árvai Jolán, Miskolczi Péter, Joel Farges, Elise Jalladeau, Enyedi Ildikó, gyártó: Artcam International, Athéna Films, Budapest Filmstúdió, Eurofilm Stúdió, Groupe S.I.A.C., Három Nyúl Stúdió, Magyar Televízió Rt., Neo Films, 92 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Simon, a parafenomén (Andorai Péter) Párizsba utazik a francia rendőrség megbízásából. Egy megoldhatatlannak tűnő gyilkosság felderítésében kell segédkeznie. Az ötvenes éveiben járó férfi hamar végez a feladattal, de nem utazik haza, valami még a városban tartja. Újra összefut az érkezésekor, a pályaudvaron megpillantott fiatal lánnyal (Julie Delarme). Közben megkeresi egy régi ismerőse, a Párizsban élő, sztárként ünnepelt Péter (Halász Péter), aki különféle mutatványokkal szórakoztatja a közönségét. Új terve, hogy élve eltemetteti magát, és harmadnapon „feltámad”. Egy hirtelen ötlettől vezérelve rábírja Simont, hogy vegyen részt ő is a kísérletben. A férfi igent mond a „máguspárbajra”, de mielőtt befekszik a föld alá, randevút beszél meg a lánnyal – három nappal későbbre.

Mitől különleges?

A szemfényvesztő Péterhez hasonlóan Enyedi Ildikó negyedik filmje is könnyen megtévesztheti nézőjét. A cím és a prológusban megjelenő felirat arra utal, hogy egy újszövetségi történet parafrázisát látjuk majd. Az Újszövetség ötödik iratában, Az apostolok cselekedeteiben feltűnő Simon mágus az ördöggel cimborálva csodákkal kábítja el a köznépet. Fülöp apostol végül őt is megtéríti, de Simonnak ez nem elég, pénzt ajánl az apostoloknak a Szentlélek továbbadásának képességéért – innen ered a szimónia kifejezés, amely az egyházi és lelki javak áruba bocsátásának bűntettét jelöli. Simon egy apokrif iratban, a Péter apostol cselekedeteiben is feltűnik, ahol a történet egyik változata szerint Péter apostollal vetekedve három napra eltemetteti magát.

Enyedi filmje felhasználja ugyan a legenda egyes elemeit, de a szerepeket felcseréli. Simon az, akit sem az anyagi javak, sem a hírnév nem izgat, Péter ellenben szívesen tetszeleg a próféta szerepében, és a krisztusi feltámadás aktusát pénzre és médiafigyelemre váltó párbaj ötlete is tőle származik. A Simon mágus ugyanakkor a vallás és a hit kérdését nem érinti, a pályanyitó Az én XX. századomhoz és a Bűvös vadászhoz (1994) hasonlóan egy mitikus történetet mesél el, de sokkal egyszerűbb, letisztultabb formában.

A film ugyanolyan tempóban építkezik, mint amilyen ritmusban a főszereplője létezik és szemlélődik. Simon mágusként nem előadja, hanem megéli a csodát, önkéntes tanítványait – a tolmácsnőt és a rendőrt –, pedig nem szavakkal, hanem példamutatással inspirálja. A bűntény megoldása után látszólag a máguspárbaj kerül előtérbe, de valódi tétje csak a romantikus szálnak van. Következő filmjéhez hasonlóan Enyedi itt is egy transzcendens kapcsolatot ünnepel: a Testről és lélekrőlben az álmok, a Simon mágusban pusztán a tekintetek közvetítésével talál egymásra két ember.

Mitikus történetet mesél el letisztult formában

Hogyan készült?

Enyedi személyes indíttatásból készítette el a filmet, annak a hetvenes években indult új, gnosztikus filozófiai iskolának a jegyében, amely egy mindent átható jóság, kozmikus pozitív energia létezését feltételezi. A forgatókönyvet az utolsó jelenettől visszafele írta, a storyboardot Máthé Tibor operatőrrel közösen rajzolta meg. A főszerepet a Bűvös vadászban is játszó Alekszandr Kajdanovszkijnak szánta, de miután a férfi szívrohamban elhunyt, arra az Andorai Péterre írta rá Simon figuráját, akivel Az én XX. századomban már dolgozott együtt. A rivális mágus szerepére kezdettől a New Yorkban élő avantgárd színházi rendezőt, Halász Pétert képzelte el.

A francia-magyar koprodukcióban készült film szinte teljes egészében Párizsban forgott, a szűkös költségvetés miatt sokszor gerillamódszerekkel – abban a félig improvizált jelenetben például, ahol a Bentley-vel közlekedő Péter leszólítja a sétáló Simont, a gyártásvezetőnek kellett több sávnyi autót feltartania, a prológusban látható, mozdonyból készített felvételeket pedig a vonatra titokban felcsempészett kamerával vették fel. A pénzhiány miatt nem tudtak végig helyszíni hangot rögzíteni, így helyenként utószinkronra is szükség volt.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Andorai Péter karriercsúcsot jelentő felejthetetlen alakítását és

a magyar filmtörténet egyik legszebb záró snittjét köszönhetjük a Simon mágusnak.

Az én XX. századom cannes-i sikere és a Testről és lélekről Arany Medvéje miatt nem ez számít Enyedi legünnepeltebb filmjének, de a szakma és a közönség így is elismerte. A 30. Magyar Filmszemlén a legjobb rendező, legjobb férfi színész és a legjobb operatőr elismerését kapta meg, és a magyar filmkritikusok is díjazták Enyedit és Andorait.



Egy emlékezetes jelenet

Simon újra megpillantja a Párizsba érkezésekor, a pályaudvaron látott fiatal lányt, aki most is kérdezőbiztosként dolgozik az utcán. A mágus csak annyit tud franciául, hogy „oui”, „non” és „café”, de ennyi is elég neki ahhoz, hogy amikor a nő leszólítja, az igent és a nemet találomra variálva válaszoljon a kérdéseire, és még egy kávéra is meghívja. A lánynak nem tűnik fel a trükk, és valódi beszélgetésként éli meg az egyoldalú párbeszédet. Az apró gesztusokat felnagyító közelik mellett Andorai Péter nyugodt karizmájának és Julie Delarme igéző szemeinek köszönhető, hogy a jelenet nemcsak mulatságos, de megkapóan romantikus is.

Olvass tovább!

MMA Lexikon

A rendező

Enyedi Ildikó 2001-ben (MTI Fotó: Sándor Katalin)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Bagossy Levente (forrás: NFI)