Semmelweis

Az Amerikában is jelentős karriert befutott Tóth Endre életrajzi filmje „az anyák megmentőjéről”, Semmelweis Ignácról.

fekete-fehér magyar játékfilm, 1939, rendező: Tóth Endre

író: Müller Vilmos, forgatókönyvíró: Babay József, Bihari László, Nagymihály Sándor, Kalmár László, operatőr: Eiben István, szereplők: Uray Tivadar, Árpád Margit, Ligeti Juliska, Gózon Gyula, Simor Erzsi, Bilicsi Tivadar, 86 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes filmet itt lehet megnézni:

Miről szól?

Semmelweis Ignác, a bécsi klinika tanársegédje aggodalommal figyeli, hogy a klinikán szülő anyák közül sokan meghalnak gyermekágyi lázban. Elhatározza, hogy megfejti a titokzatos fertőzés titkát, de amikor rájön az egyszerűnek tűnő megoldásra (kézmosás, klóros fertőtlenítés), az orvostársadalom nem akar hinni neki.

Mitől különleges?

A Semmelweis a 30-as, 40-es években még kevésbé elterjedt életrajzi film műfaját honosította meg Magyarországon: részeges, másnaposan fetrengő egyetemista éveitől elméjének elborulásáig mesélte a világhírű orvos történetét. A műfajok között szabadon közlekedő 

Tóth Endre a vígjáték, a melodráma és a horror árnyalatait is kidomborítja a történetben.

Eleinte a kabarétréfáktól sem riad vissza (a kalapba töltött, majd fejre öntött sör), Semmelweis életébe egy be nem teljesült szerelem melodrámáját is belefűzi, majd ahogy kiközösíti őt az orvostársadalom, úgy a film is elkomorodik.

A Semmelweis képi világát nagymértékben meghatározta a magyar operatőrök keresztapjának számító Eiben István látásmódja, aki a korabeli átlagnál hosszabb jeleneteket komponált. A főszerepet a Nemzeti Színház művésze, Uray Tivadar játszotta, aki pályájának kezdetén egy évig orvosi tanulmányokat is folytatott. Gesztusai mai szemmel nézve kissé már túlzóak, de a film sikeréhez hozzájárul szenvedélyes előadásmódja.

Érdekesség, hogy Semmelweist a filmben következetesen Nácinak hívják, amely akkoriban az Ignác közkedvelt becézése volt. Az Ignaz elterjedt név volt a Hitler fő bázisának számító Bajorországban is, ebből alakult ki Hitler hatalomra jutása után a nemzetiszocialisták gúnyneve, a náci, amely a köznyelvben eredetileg „parasztot”, „bunkót” jelentett.

Hogyan készült?

A Hollywoodban Andre de Tóth néven ismertté vált Tóth Endre íróként, vágóként kezdte pályafutását Budapesten. A 30-as évek elején Korda Sándor asszisztenseként dolgozott Londonban, de megfordult a német filmgyártásban is. Élettörténetét számos legenda színezi. Első rendezéséhez állítólag úgy jutott, hogy Babits Mihály filmrendezőként mutatta be egy producernek. Amikor megkérdezte Tóthot, hány filmet forgatott eddig, azt válaszolta, nullát – de a producer azt hitte, viccel.

Tóth magyarországi karrierje rövid volt, de termékeny. Egy év alatt – 1939-ben – öt filmet forgatott: a Toprini nászt, az 5 óra 40-et, a Két lány az utcán-t, a Hat hét boldogságot és a Semmelweist, amelynek bemutatója már átcsúszott 1940 januárjára. Az 1938-as zsidótörvények miatt sok alkotó nem dolgozhatott tovább a filmszakmában, így ezekben az években több új rendező jutott lehetőséghez. Tóth filmjei elsősorban téma- és műfajválasztásukban hoztak újdonságot a magyar filmbe: a Toprini nász a kémfilm, az 5 óra 40 a krimi, a Semmelweis az életrajzi film műfaját tette népszerűvé.

1940-ben, a Semmelweis után Angliába ment – sokáig úgy vélték, a közelgő világháború elől menekült oda, de ezt a feltételezést ő maga cáfolta egy 1988-as interjúban, a zsidótörvények mögötti igazságtalanságokat nevezve meg távozása okául –, ahol megint Korda Sándor mellett dolgozott, majd Hollywoodba emigrált. Főként kisköltségvetésű B-filmeket, westerneket, noirokat, krimiket rendezett, szikár stílusban, keserédes életfilozófiával. Tóth nevéhez fűződik az első sikeres 3D-s film (A viaszbabák háza, 1953), és állítólag ő adta Charles Bronson művésznevét is, amikor a Bronson Canyonban forgattak (Bronsont eredetileg Charles Buchinskynek hívták). Bár nem lett sztárrendező Amerikában, a szakma mindig elismerte: többek között Tarantino és Martin Scorsese is rajong a munkáiért.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Semmelweis Ignác azok közé a magyar hírességek közé tartozik, akit mindegyik politikai rendszer a zászlajára tűzhet, és akiről bárki forgathat egy nagy ívű életrajzi filmet. A Horthy- után a Rákosi-rendszerben is készült róla film (Bán Frigyes, 1952), amely a kommunista ideológia követelményei szerint materialista, proletár előforradalmárrá színezte át az orvos alakját. Tóth filmje ezzel szemben a saját korából csak a stiláris követelményeknek hódol be, az ideológiainak nem – így került például két dalbetét is a Semmelweisbe, amely akkoriban rendkívül gyakorinak számított.

Egy emlékezetes jelenet

Semmelweis felfedezi a gyermekágyi láz ellenszerét, Tóth Endre és Eiben István pedig tanúbizonyságot tesz expresszionista stílusérzékéről. A teátrális jelenetben Semmelweis magával a Halállal diskurál (az asztalán heverő koponya), a vihar az ő lelkében dúló érzelmeket személyesíti meg. Ahogy később mondja: „Eddig gyilkos voltam, de mától orvos leszek.”

Olvass tovább!

MMA Lexikon

A rendező

Tóth Endre

Plakát

Tervező: Köpeczi Bócz István (forrás: NFI)

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem