Miről szól?

1989-et írunk, a VIII. kerületi Szigony utcában járunk, ahol minden nap történik valami. A zöldséges hasba szúrja kötekedő vevőjét, Kapa (Mucsi Zoltán) elcsábítja a Sánta Gizit (Szirtes Ági), Gizi kiteszi a lakásból az albérlőjét, aki bosszúból kirabolja, Béla (Szőke András), a házmester közben túszul ejti a feleségét, míg Halászéknál féltékenység miatt alakul ki családi perpatvar. A Szigony utca 24. lakóit csak az alkohol köti össze, szenvedélyüknek a környék epicentrumában, a Gólya kocsmában hódolnak.

Mitől különleges?

Szomjas György rendező a nyolcvanas években lett a pesti bérházakban és panelekben élő lecsúszott szerencsétlenek krónikása, de amíg a Könnyű testi sértés (1983) vagy a Falfúró (1985) a szatirikus hangvétel és a képi kísérletezések ellenére is hagyományos történetet mesélt el, a Roncsfilm egymásba fonódó groteszk anekdoták füzére. A rendező ugyanazt a dramaturgiai trükköt használja, mint a korábbi filmekben: a kisebb-nagyobb csetepatékat a szemtanúk a kamerába nézve idézik fel, mintha csak egy televíziós bűnügyi műsornak nyilatkoznának.

Naturális képsorok váltakoznak objektív beállításokkal, miközben időről időre, minden előzetes figyelmeztetés és apropó nélkül bevágják a filmbe a korszak jellemző televíziós reklámjait. A szereplők vergődése egyszerre tragikus és bohózatba illő, a kisszerű viszonyok ugyanakkor túl is mutatnak önmagukon. Amíg a tévében a berlini falat bontják, a film nyitójelenetében a kiszáradt és türelmetlen kuncsaftok a Gólya melletti telek falát döntik le, hogy minél hamarabb bejussanak a „szentélybe”. 

Grunwalsky kaotikus, ferde és helyenként szándékosan roncsolt képei kizökkentik a nézőt, de jól illusztrálják a közeget, és azt a szellemi, erkölcsi és fizikai nyomort, ami a szereplők életterét uralja.

Egyszerre tragikus és bohózatba illő

Hogyan készült?

A Könnyű testi sértéshez és a Falfúróhóz hasonlóan Szomjas és írótársa, Grunwalsky újságcikkekben olvasott, megtörtént eseményeket használtak kiindulópontként. A forgatásra természetesen eredeti helyszíneken került sor (a Gólya és a Szigony utca már a Könnyű testi sértésben is megjelent), a színészek pedig, akik közt amatőrök és civilek is akadtak (Bikácsy Gergely, Éles István, Fábry Sándor), a megadott keretek közt szabadon improvizálhattak. A legtöbbet a Bélát alakító, a stáblistán dialógíróként is feltűntetett Szőke András tette hozzá a történethez; ő a Szomjas György vezette Kőbányai Filmstúdióból kiindulva lett a magyar független film egyik emblematikus figurája.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A rendszerváltás utáni közhangulatra rezonáló Roncsfilm azonnal megtalálta közönségét, a Metró moziban három és fél éven át folyamatosan műsoron tartották. Kultuszfilmmé vált,  dialógjaiból szállóigék, korábban csak szűk rétegek által ismert színészeiből (Szőke András, Badár Sándor, Mucsi Zoltán) a magyar film meghatározó alakjai lettek. A Roncsfilm nem csak kor-, hanem helytörténeti dokumentum is: az egykori városi dzsungel helyén ma már modern iroda- és lakóházak állnak.

Egy emlékezetes jelenet

Géza elhatározza, hogy kirabolja Gizit, aki új szerelme miatt kitette őt az albérletéből. Felhúz egy nejlonszatyrot a fejére, bekopog a nőhöz és leüti. Az erőszakos képsorok pillanatok alatt fordulnak groteszkbe a zacskó alatt levegőért kapkodó Géza látványa miatt, aki azzal a mondattal akarja a nőt megnyugtatni, hogy "Ez nem nemi erőszak, ez rablótámadás!", majd amikor menekülés közben Béla, a házmester útját állja, és a két férfi összegabalyodva püföli egymást, végképp burleszkbe torkollik a jelenet.

A rendező

Szomjas György (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

(forrás: NFI)