Riportré

A sodró lendületű animációs dokumentumfilmben a járókelőkkel készült interjúkból kirajzolódik a késő Kádár-kori szocializmus városi tablója.

színes magyar animációs film, 1982, rendezte: Kovásznai György, társrendező: Lisziák Elek

11 perc

Miről szól?

A címében a riport és a portré szavak összevonásával játszó, kizárólag beszélő fejeket szerepeltető rajzolt dokumentumfilm különféle hátterű és életkorú budapestiek életkörülményeiről, véleményéről, terveiről ad körképet, a Kádár-korszakban. A rövidfilmben a banális megnyilvánulások keverednek a magasröptű eszmefuttatásokkal.

Miért különleges?

A „riportré” egy sajátos dokumentum-animációs műfaj, Kovásznai György szavaival „olyan interjúra utal, mely hangilag eredeti, tehát riporton fölvett, képileg viszont grafikai – animációs – portré, vagyis az interjúalany megrajzolt, karakterizált képmása, mely beszél”.

A szociológiai megismerhetőség határait feszegetve hátat fordít a kizárólag megfigyelésen alapuló, a semlegesség illúzióját keltő dokumentumfilmezésnek.

A tablószerű film megformáltsága erősen fragmentált, patchwork jellegű, posztmodern stílusú, rövidebb-hosszabb beszélgetésekből kiragadott mondatfoszlányok, töredékes eszmefuttatások kerülnek benne egymás mellé.

Hogyan készült?

A filmben látható karakterek – Kovásznai korábbi anima verité filmjeihez hasonlóan (Rügyfakadás No. 3369; Körúti esték; Habfürdő) – valós modellek alapján készültek. (A riportalanyok közt feltűnik Lázár Ervin író és Huszárik Zoltán filmrendező is.) A civil szereplőkről, járókelőkről Lugossy István operatőr–filmrendező–fotográfus készített portrékat szemből és profilból (a bűnügyi nyilvántartásokhoz hasonlóan). A film tervezői ezek alapján rajzolták meg az egyének grafikailag karikírozott filmbéli mását. (Kovásznai mellett a film vezető tervezője és társrendezője Lisziák Elek volt.)

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Kovásznai utolsó befejezett rövidfilmje a rendező korábbi, „anima verité” módszert alkalmazó, szociográfiai igényességgel készült animációs dokumentumfilmjeivel alkot sorozatot (Rügyfakadás No. 3369, 1971; Körúti esték, 1972). Erre utal, hogy a Riportré eredeti címe Anima verité lett volna, amelyet végül a közérthetőség érdekében változtattak meg a készítők. Kovásznai György az anima verité módszertanát a hetvenes évek legelején találta ki, amely a szociográfiai dokumentumfilm-készítés animációs megfelelője kívánt lenni. Azonban míg a trilógia két korábbi filmje egy történeti keretbe ágyazva mutatta be a szereplőket, addig a tíz évvel később készített Riportré már nem egy emberre (mint a Rügyfakadásbéli egyedülálló fiatal nő és az ő élettere), vagy egy jól meghatározott közegre koncentrál (mint amilyen a Körúti estékben a budapesti presszók világa).

A rövidfilmeken túl Kovásznai az 1975–76-ban készített Ez csak divat! című, kevéssé ismert televíziós sorozat, illetve az 1979-es Habfürdő című egész estés film dokumentum-animációs bevágásaiban is használta már a „riportré” műfaját.

Későbbi rendezők munkáiban is megjelent Kovásznai anima veritéinek öröksége: Pálfi Szabolcs 2003-as diplomafilmje, A busz falusi öregemberekkel készített riportok groteszk illusztrációja; Felméri Cecília Mátyás, Mátyás című 2009-es filmjében Kolozsvár legkülönfélébb társadalmi hátterű lakosai vallanak a város híres szülöttéről, Mátyás királyról.

Erre figyelj!

Kovásznai megfogalmazásában „a rajzfilm-interjú előnye, hogy rendkívül esszenciális, akár egy mondattöredéken belül képes végrehajtani az interjúalany pszichoanalízisét”. A film legfőbb formai eszköze tehát a humoros grafikai kiegészítés, a riportalanyok sajátos mimikáját, gesztusait finoman eltúlzó animáció: a párttitkár nyaka szélsebesen jobbra-balra tekeredik; egy ráncoktól barázdált munkás arca cigarettázás közben önmagába szívódik; a harcsabajszú, kopaszodó Lázár Ervin korpulens felsőtestéhez képest gumitömlőszerűen nyurga lábait keresztbe veti; Huszárik Zoltán gondterhelt arcára egy erős, csíkszerű fekete árnyék vetül; egy zöld űrlény besétál az egyik riportalany háta mögé és így tovább.

A rendező

Kovásznai György (forrás: MNF)

Tudtad?

A Riportré: Kovásznai 2010 című animációs rövidfilmben művészettörténészek, képzőművészek, írók beszélnek Kovásznai György alkotásainak jelentőségéről. Igor Lazin és Török Ferenc kisfilmje, amely formailag a Riportré című filmet eleveníti fel, 2010-ben a Magyar Nemzeti Galériában nyílt Kovásznai-életműkiállításhoz kapcsolódóan készült, amelynek kurátora Iványi-Bitter Brigitta volt.

Orosz Anna Ida

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem