Potyautasok

Két fiú és egy lány a kaland reményében a forrongó Lengyelországba utazik. A vágyott izgalmak helyett azonban egészen más vár rájuk. Sőth Sándor filmje egy jellegzetes életérzés erőteljes lenyomata.

színes magyar játékfilm, 1989, rendező: Sőth Sándor

forgatókönyvíró: Bereményi Géza, Sőth Sándor, operatőr: Piotr Sobociński, vágó: Rigó Mária, zeneszerző: Lou Reed, Zygmunt Konieczny, főszereplők: Favali Laura, Karl Tessler, Luke Mullaney, Jan Nowicki, Bogusław Linda, Jan Tesarz, 95 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

1982 nyarán Budapesten nem sok minden történik. A frissen érettségizett Tamás és Árpi az igazi nagy kalandra éhesek. Mikor a Lengyelországban kitört zavargásokról értesülnek, azonnal elhatározzák, felvonatoznak egészen a tengerig. Velük tart Árpi barátnője, Móni is. A hosszú éjszakai úton megismerkednek egy fiatal lengyel férfival. Az iratokat vizsgáló rendőrök kérdésére Móni a magáénak hazudja Piotr bőröndjét. Gdańskban kiderül, a férfi illegális röplapokat csempészett a forrongó városba.

A két fiú és a lány végül megérkezik a tengerhez. A parton söröző halászok szerint tiszta időben a svéd partok szabad szemmel is látszanak. Tamás mindenáron át akar evezni a túlpartra. Árpit sikerül meggyőznie, Móni inkább elindul haza. A két fiú egy rozoga csónakban vág neki a háborgó tengernek. A határőrség hajója menti ki őket. Mivel az országban szükségállapot van, azonnal börtönbe zárják őket.

Kopaszra borotválva, egy zsúfolt cellában, köztörvényes lengyel bűnözők között találják magukat. Móni eközben Varsóban próbálja elérni a kiszabadításukat. A két fiú sorsa a magyar követséget és a lengyel hatóságokat is hidegen hagyja. A kemény börtönélet testi-lelki kihívásai végül megtörik őket. Árpi elárulja a barátját, Tamás pedig egyre furcsábban viselkedik. Móni sikerrel jár, a srácokat hamarosan hazaszállítják.

Mitől különleges?

A Potyautasok kalandra vágyó fiataljait kíméletlenül bedarálja a nagybetűs történelem. A két fiú és a lány persze maguk sem tudják pontosan, mit keresnek. Csak valami mást, ami pénzzel vagy társadalmi státusszal elérhetetlen. A film erősen telített képei, az energikusan mozgó kamera, a gyakran meglepő beállítások videoklipes hatása ezt az ösztönös, szavakkal nehezen megragadható egyetemes szabadságvágyat közvetítik. A rendszer azonban a börtön sötét falai közé szorítja és összetöri az álmaikat.

Hőseink végül a saját gyarlóságaikkal és gyengeségükkel szembesülnek.

A határtalanság ideája minden szempontból meghatározó, Sőth Sándor filmje ugyanis hamisítatlan nemzetközi koprodukció. A három főszereplőt francia, német és angol színészek alakítják. A magyar színészgárda mellett a lengyel film emblematikus alakja, Bogusław Linda is feltűnik. A Potyautasok operatőre a fiatalon elhunyt Piotr Sobociński, aki a kilencvenes években Hollywoodban is dolgozott. A filmben központi szerepet kap Lou Reed ikonikus dala, a Walk on the wild side is.

Hogyan készült?

Sőth Sándor a Megáll az idő forgatásán került szorosabb kapcsolatba a filmezéssel. Ő játszotta a lázadó gimnazistát, az ikonikus Pierre-t. Itt ismerkedett meg a Potyautasok forgatókönyvét is jegyző Bereményi Gézával. A filmkészítést később Nyugat-Berlinben tanulta. Első nagyjátékfilmje, a Szárnyas ügynök a német főiskola és a Balázs Béla Stúdió koprodukciójában készült. Számos rövid- és nagyjátékfilmet készített, manapság producerként dolgozik. 

Sőth Sándor zenekara, a Spenót a nyolcvanas évek underground zenei életének egy ma már kevéssé ismert szereplője. A Potyautasok valóban megtörtént eseményeken alapul. Az említett zenekar gitárosa, Tóth „Spenót” Zoltán az Embersport és a Neurotic tagjaival kiutazott Lengyelországba, és ténylegesen megpróbáltak átevezni Svédországba. Egy hadihajó állította meg őket, a hivatalos vád ellenük a csónak eltulajdonítása lett. A szüleik a Szabad Európa Rádión keresztül hívták fel a közvélemény figyelmét az esetre. Három hónap börtön után végül szerencsésen hazatérhettek.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Potyautasok a posztmodern magyar film nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján kibontakozó újabb hullámának jellegzetes darabja. Az új érzékenységet követő új hatásosság már nem az alkotók szubjektív tapasztalatait helyezi előtérbe. Ezek a filmek a töredező személyes nézőpontokon keresztül egy reménytelenül fojtogató, szép lassan magába záródó világot írnak körül. A Potyautasok a kihagyásokkal élő, de hagyományos módon elbeszélt történetet markáns hangulatú helyszínekkel és szenvedélyes színészi játékkal emeli el a konkrét valóságtól. Sőth Sándor filmje a rendszerváltást megelőző pillanat általános hangulatát, egy tettvággyal teli, mégis kiábrándult generáció sajátos életérzését ragadja meg.

Egy emlékezetes jelenet 

A fiúk a maguk naiv módján a nagy kalandot keresték, a szörnyű lengyel börtönben azonban a szó konkrét és átvitt értelmében is kénytelenek összepiszkolni magukat. A Potyautasok végig nagy hangsúlyt fektet a különféle életterek és helyszínek érzékletes megmutatására. A mindenütt jelen levő lepusztultság és kusza összevisszaság a zsúfolt cellában különösen látványos. A rendező a választott filmnyelvi eszközökkel hatásosan érzékelteti, hogy Árpi és Tamás valamiféle sötét alvilágba kerültek, ami eltérő módon ugyan, de végül mindkettőjüket megtöri.

A rendező

Sőth Sándor (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

(forrás: NFI)

Huber Zoltán

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem