Miről szól?

1982 nyarán Budapesten nem sok minden történik. A frissen érettségizett Tamás (Luke Mullaney) és Árpi (Karl Tessler) az igazi nagy kalandra éhesek. Mikor a Lengyelországban kitört zavargásokról értesülnek, azonnal elhatározzák, felvonatoznak egészen a tengerig. Velük tart Árpi barátnője, Móni (Laura Favali) is. A hosszú éjszakai úton megismerkednek egy fiatal lengyel férfival. Az iratokat vizsgáló rendőrök kérdésére Móni a magáénak hazudja Piotr (Bogusław Linda) bőröndjét. Gdańskban kiderül, a férfi illegális röplapokat csempészett a forrongó városba.

A két fiú és a lány végül megérkezik a tengerhez. A parton söröző halászok szerint tiszta időben a svéd partok szabad szemmel is látszanak. Tamás mindenáron át akar evezni a túlpartra. Árpit sikerül meggyőznie, Móni inkább elindul haza. A két fiú egy rozoga csónakban vág neki a háborgó tengernek. A határőrség hajója menti ki őket. Mivel az országban szükségállapot van, azonnal börtönbe zárják őket.

Kopaszra borotválva, egy zsúfolt cellában, köztörvényes lengyel bűnözők között találják magukat. Móni eközben Varsóban próbálja elérni a kiszabadításukat. A két fiú sorsa a magyar követséget és a lengyel hatóságokat is hidegen hagyja. A kemény börtönélet testi-lelki kihívásai végül megtörik őket. Árpi elárulja a barátját, Tamás pedig egyre furcsábban viselkedik. Móni sikerrel jár, a srácokat hamarosan hazaszállítják.

Mitől különleges?

A Potyautasok kalandra vágyó fiataljait kíméletlenül bedarálja a nagybetűs történelem. A két fiú és a lány persze maguk sem tudják pontosan, mit keresnek. Csak valami mást, ami pénzzel vagy társadalmi státusszal elérhetetlen. A film erősen telített képei, az energikusan mozgó kamera, a gyakran meglepő beállítások videoklipes hatása ezt az ösztönös, szavakkal nehezen megragadható egyetemes szabadságvágyat közvetítik. A rendszer azonban a börtön sötét falai közé szorítja és összetöri az álmaikat.

A határtalanság ideája minden szempontból meghatározó, Sőth Sándor filmje ugyanis hamisítatlan nemzetközi koprodukció. A három főszereplőt francia, német és angol színészek alakítják. A magyar színészgárda mellett a lengyel film emblematikus alakja, Bogusław Linda is feltűnik. A Potyautasok operatőre a fiatalon elhunyt Piotr Sobociński, aki a kilencvenes években Hollywoodban is dolgozott. A filmben központi szerepet kap Lou Reed ikonikus dala, a Walk on the wild side is.

Valóban megtörtént eseményeken alapul

Hogyan készült?

Sőth Sándor a Megáll az idő forgatásán került szorosabb kapcsolatba a filmezéssel. Ő játszotta a lázadó gimnazistát, az ikonikus Pierre-t. Itt ismerkedett meg a Potyautasok forgatókönyvét is jegyző Bereményi Gézával. A filmkészítést később Nyugat-Berlinben tanulta. Első nagyjátékfilmje, a Szárnyas ügynök (1987) a német főiskola és a Balázs Béla Stúdió koprodukciójában készült. Számos rövid- és nagyjátékfilmet készített, manapság producerként dolgozik. 

Sőth Sándor zenekara, a Spenót a nyolcvanas évek underground zenei életének egy ma már kevéssé ismert szereplője. A Potyautasok valóban megtörtént eseményeken alapul. Az említett zenekar gitárosa, Tóth „Spenót” Zoltán az Embersport és a Neurotic tagjaival kiutazott Lengyelországba, és ténylegesen megpróbáltak átevezni Svédországba. Egy hadihajó állította meg őket, a hivatalos vád ellenük a csónak eltulajdonítása lett. A szüleik a Szabad Európa Rádión keresztül hívták fel a közvélemény figyelmét az esetre. Három hónap börtön után végül szerencsésen hazatérhettek.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Potyautasok a posztmodern magyar film nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján kibontakozó újabb hullámának jellegzetes darabja. Az új érzékenységet követő új hatásosság már nem az alkotók szubjektív tapasztalatait helyezi előtérbe. Ezek a filmek a töredező személyes nézőpontokon keresztül egy reménytelenül fojtogató, szép lassan magába záródó világot írnak körül. A Potyautasok a kihagyásokkal élő, de hagyományos módon elbeszélt történetet markáns hangulatú helyszínekkel és szenvedélyes színészi játékkal emeli el a konkrét valóságtól. Sőth Sándor filmje a rendszerváltást megelőző pillanat általános hangulatát, egy tettvággyal teli, mégis kiábrándult generáció sajátos életérzését ragadja meg.

Egy emlékezetes jelenet 

A fiúk a maguk naiv módján a nagy kalandot keresték, a szörnyű lengyel börtönben azonban a szó konkrét és átvitt értelmében is kénytelenek összepiszkolni magukat. A Potyautasok végig nagy hangsúlyt fektet a különféle életterek és helyszínek érzékletes megmutatására. A mindenütt jelen levő lepusztultság és kusza összevisszaság a zsúfolt cellában különösen látványos. A rendező a választott filmnyelvi eszközökkel hatásosan érzékelteti, hogy Árpi és Tamás valamiféle sötét alvilágba kerültek, ami eltérő módon ugyan, de végül mindkettőjüket megtöri.

A rendező

Sőth Sándor (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

(forrás: NFI)