Passió Rimócon

A passióéneklés évszázados népi szokását a magyar reneszánsz és barokk oltárszobrok képei kísérik. Lakatos Vince néprajzi dokumentumként is értékes költői rövidfilmje.

fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1968, rendező: Lakatos Vince

forgatókönyvíró: Lakatos Vince, dramaturg: Vitéz Gábor, operatőr: Vancsa Lajos, Lakatos Iván, vágó: Lakatos Vince, hangmérnök: Novák Gyula, 20 perc

Miről szól?

A modern életforma térhódításával az egyházi ünnepek évszázados szokásai végleg eltűnőben. A Nógrád megyei Rimócon azonban még él a passióéneklés régi népi hagyománya. Nagypénteken a palóc falu tradicionális viseletbe öltözött kórusa Krisztus szenvedéstörténetét adja elő. A férfiakból és nőkből álló kórus, illetve a szólóénekesek arcképeit a magyarországi barokk templomi faszobrászat legszebb alkotásai ellenpontozzák.

Mitől különleges?

A passió Krisztus kínszenvedésének és kereszthalálának története. A passiójátékok ezt az eseménysort jelenítik meg, az utolsó vacsorától egészen a test sírba tételéig. Maga a passió a keresztény vallás főbb kérdéseit párbeszédes formában dramatizáló középkori misztériumjátékokból alakult ki. Énekes előadása fokozatosan terjedt el. A késő középkorban a városok gazdagodó polgársága már látványos tömegdrámaként vitte színre. A passió ünnepélyes előadása később is szokás volt, különösen a népi játékok keretében. A hosszú évszázadokra visszanyúló hagyomány ezeken keresztül maradhatott fent.

Lakatos Vince néprajzi dokumentumként is értékes rövidfilmje olyan különleges egyházi eseményt örökít meg, mely népi operaként is nézhető.

A Passió Rimócon az eredeti passiójáték hangját használja. Az emelkedett szertartást intim közelségbe hozza, az éneklő arcokon keresztül a befelé fordulás, az áhítat apró emberi rezdüléseit mutatja meg. Közben a középkori magyar faszobrászat passiójeleneteket ábrázoló remekműveit láthatjuk. Az értékes művészeti alkotások szép felvételei összefonódnak a kórus előadásával. A zene, a szobrok, a népi hagyományok és az emberi arcok megbonthatatlan egységbe forrnak.

Hogyan készült?

Lakatos Vince 1907-ben született Arad mellett. A családjával még kisgyermekként költöztek Kiskunhalasra. Eredetileg jogászként végzett, a harmincas évektől újságíróként dolgozott. Írásai különféle helyi és országos lapokban jelentek meg. A második világháborút követően a Híradó és Dokumentumfilmgyár, majd az ebből megalakuló Budapest Filmstúdió munkatársa. Rengeteg ismeretterjesztő és oktatási anyagot készített, filmjei főként az alföldi tájat és az ott élők hétköznapjait, népművészetét mutatták be.

A film egyik operatőre Vancsa Lajos, aki számtalan tudományos-ismeretterjesztő filmet fényképezett. Legismertebb munkái a Magyarország szépségeit bemutató természetfilmek, de a képzőművészi témájú munkái szintén komoly elismerésekben részesültek. A másik operatőr a rendező fia, Lakatos Iván, aki többek között olyan nagyjátékfilmekben dolgozott, mint a Hideg napok vagy a Kojak Budapesten.

A Passió Rimócon képein a kassai Szent Erzsébet-székesegyház főoltárán látható szobrok is feltűnnek. Ezek a felvételek 1968-ban készültek, épp azokban a napokban, amikor a szocialista országok katonai csapatai bevonultak Csehszlovákiába. A prágai tavasz erőszakos leverésével kapcsolatban szigorú hírzárlat volt érvényben, és természetesen a határon sem lehetett egyszerűen áthajtani. A stábnak csak komolyabb nehézségek és kalandok árán sikerült visszajutnia Magyarországra.

A rövidfilmben hallható kórusmű karnagya Varga János, aki 1961-től volt kántor Rimócon, és nyolcvantagú kórust szervezett. A ma nagyjából ezernyolcszáz lakosú Rimóc község Nógrád megyében található, nem messze a világszerte ismert Hollókőtől. A térség gazdag népi kultúráját számos néprajzkutató vizsgálta, az itteni népszokások számos mozgóképen feltűnnek. Ezek egyik legismertebb példája Szőts István rövidfilmje, a Kövek, várak, emberek.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Lakatos Vince rövidfilmje egy eltűnőben lévő különleges népszokást rögzít, miközben a magyar reneszánsz és barokk gyönyörű oltárszobrait is megörökíti. A Passió Rimócon már önmagában ezért fontos mozgóképes dokumentumunk, finom költőiségével és mély humánumával azonban jóval túlmutat az ismeretterjesztésen. A mű sikerrel szerepelt a legkülönfélébb tematikus filmfesztiválokon. A Magyar Televízió rendszeresen műsorára tűzte.


Egy emlékezetes jelenet 

Az Újszövetség szerint az utolsó vacsora elfogyasztása után Jézus a Getszemáni-kertbe ment imádkozni. A tanítványait arra kérte, virrasszanak vele, ők azonban elaludtak. Ekkor történik meg a keresztény vallás egyik legfontosabb mozzanata: Júdás kisebb sereggel érkezik, és egy csókkal elárulja Jézust. A drámai eseményeket felidéző éneket, illetve a Júdást megszemélyesítő férfi rövid szólóját a példázatot hallgató asszonyok megrendült arcai kísérik. A konkrét előadást a jelenetet ábrázoló szobrok és az énekeskönyv szövegét kísérő göcsörtös ujj lírai képei egészítik ki.

A rendező

Lakatos Vince (MTI Fotó: Keleti Éva)

Huber Zoltán

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem