Pályamunkások

Gaál István és Sára Sándor korai remekműve egy csapat csákányos ütéseinek ritmusára.

fekete-fehér magyar rövidfilm, 1957, rendező: Gaál István

operatőr: Sára Sándor, 4 perc

Miről szól?

Tizenkét pályamunkás vonul ki a sínekhez, hogy elvégezzék a napi feladatot. Némán dolgoznak, csak a szerszámok csattanása töri meg a csendet. Ahogy a munka ritmusa gyorsul, a kép és a hang sodró lendülete elragadja a nézőt.

Mitől különleges?

Gaál István rendező és Sára Sándor operatőr első közös filmje bravúros etűd, amelyben egy hétköznapi helyzet új ábrázolásban jelenik meg. A filmnek nincs hagyományos értelemben vett története, kizárólag statikus beállításokat látunk, ahol a vágás ritmusát a munka üteme határozza meg.

A sínek mentén dolgozó munkások kalapálása, a vonat zakatolása és a hirtelen beálló csend egyfajta zenei szerkezetet idéz.

Sára Sándor felvételei kiemelik a téma absztrakt szépségét, és új tartalommal töltik fel azt.

Hogyan készült?

A Pályamunkások főiskolás vizsgafilm, rendezője Gaál István, operatőre Sára Sándor, hangmérnöke Kemenes Frigyes volt. A filmterv nem aratott osztatlan sikert a tanárok körében, amiről Gaál István így nyilatkozik egy interjúban: „Nem kis megrökönyödést keltett a forgatókönyve, hiszen maga a film sem más, mint öt percen át a vasúti pályamunkások munkájának a ritmusa, és ezen belül egy feszültség fokozása, majd feloldása. A forgatókönyvben csak azt a néhány elemi jelet rögzítettem, ami nekem a film forgatásánál kiindulópont lett. De elegem volt már akkor a mű-feladatokból, tűzvédelmi filmek készítéséből, és ragaszkodtam hozzá, hogy ezt az etűdöt vásznon láthassam. Végül megcsinálhattam.” (Sodrásban. Gaál 80. 32. o.).

A rendező és az operatőr ebben az esetben és később is kiválóan működött együtt, ami elsősorban a két alkotó hasonló képzettségének és látásmódjának volt köszönhető. Sára geodétaként kezdte a pályáját, amihez a tér érzékelésnek kifinomult képességére volt szükség, Gaál pedig ábrázoló geometriát tanult a szegedi középiskolában, emellett képzőművészeti szabadkurzusokat látogatott. Közösen készített lírai-realista rövidfilmjeikben (Pályamunkások, 1957, Oda-vissza, 1962, Tisza-őszi vázlatok, 1962) kifejezetten jellemző a struktúrákkal, geometrikus alakzatokkal és a képsíkokkal való játék, de ezek a megoldások köszönnek vissza később a Sodrásban (1963) című munkában is. A Pályamunkások esetében a képzőművészeti érdeklődés mellett a hangokkal és csendekkel dolgozó zeneművészet is fontos inspirációt jelentett.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A film szerkezete a korai filmtörténet avantgárd montázsfilmjeit, különösen a szovjet montázsiskola koncepcióját követi. A néző figyelmét és érzelmeit a ritmussal, az ellentétekkel, a rész és egész viszonyokkal való játék irányítja. A Pályamunkások azonnal elismerést hozott az alkotóknak, akik elnyerték vele a Világ Ifjúsági Találkozó fődíját. A sikernek köszönhető, hogy Gaál István 1959-ben már a római filmfőiskolán, a Centro Sperimentale di Cinematografián tanulhatott az olasz állam ösztöndíjasaként, ez az élmény pedig nagy hatással volt későbbi pályájára. 


Egy emlékezetes jelenet

Csákányütések hangja hallatszik a távolból, majd beállításról beállításra közelebb jutunk a vasúti sínen dolgozó munkásokhoz. A kamera tekintete nem egyéníti a szereplőket, ők is a táj szerves részei. A domborzat és az ember alkotta tereptárgyak párhuzamosan, merőlegesen és diagonálisan futó vonalai különleges ornamentikává állnak össze. A harmóniát az sem töri meg, ha valaki elmozdul, mert minden kiszámíthatóan a munka ritmusára történik. Ahogy a dolgozók belemerülnek a feladatba, a kalapálás zaja erősödik és a ritmus gyorsul, egyre több a közeli felvétel, a snittek egyre rövidebbek. Az alakok sötét tónusa éles ellentétben áll a napfényes égbolt világosságával. A hatás az expresszionizmust idézi, azonban itt nem mesterséges díszletek között, hanem a természetben találjuk meg ennek elemeit. Amikor a ritmus a végletekig gyorsul, és már szinte nem is kivehető, mi látható az egyes képeken, egy vonatfütty hirtelen szünetet parancsol a munkásoknak. 

Olvass tovább!

MMA Lexikon 

A rendező és az operatőr

Sára Sándor és Gaál István 1963-ban, a Sodrásban forgatásán (MTI Fotó: Bojár Sándor)

Tudtad?

A filmet Gaál István gyerekkori élményei inspirálták. A téma Sára Sándor számára sem volt ismeretlen, hiszen fiatalon minden nyáron dolgozott, többek között pályamunkások mellett vízhordóként is. 

Plakát

Barkóczi Janka

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem