Miről szól?

Helyzetjelentés a Kárpát-medence élővilágáról az nyolcvanas évek elejéről. Kollányi Ágoston és stábja bejárta az egész országot az Alföldtől az ártereken át az erdőségekig, hogy feltárja az ember és a természeti környezet konfliktusait, és a biológiai egyensúly megbomlásának veszélyeire figyelmeztessen.

Mitől különleges?

A természettudományos ismeretterjesztő film műfaját, Homoki Nagy István mellett idehaza Kollányi Ágoston teremtette meg. Az ötvenes évektől kezdve közel száz kisfilmet és öt egész estés filmet forgatott. A Noé bárkáit a szemléletmódja emeli ki az életműből. Ahogy egy korabeli kritika fogalmazott, Kollányi a hagyományos természetfilm műfaját kitágítva „kamerával írt publicisztikát” készített.

A film minden egyes jelenete a címben is megidézett központi bibliai metaforát hívatott illusztrálni. Váncsa Lajos kamerái olyan pillanatokat rögzítenek, amelyekben egy állatcsoport túlélése vagy egy természeti táj harmóniája veszélybe kerül, és csak hajszálon múlik, sikerül-e az értékmentés. Noé bárkája lehet löszfalba vájt fecskefészek, búvárpók levegőharangja, egy mesterséges sziget a tó közepén, egy farönk az árvízben, vagy akár az emberi beavatkozás – mint a fészekmentő akciók, a védett madarak tojásainak kikeltetése vagy a vaddisznóhajtás – következménye is.

A különböző tájegységek, az épített és a természeti környezet helyszínei közt a narráció gondolatfolyamához igazodva ugrál a film, sokszor egészen bravúros vizuális asszociációk segítségével. Ennek az elbeszélői technikának köszönhető a mai mércével is gyorsnak ható tempó, ami még jobban aláhúzza a film üzenetét, miszerint

Egy állatcsoport túlélése a tét

Hogyan készült?

A Noé bárkái a természetfilmeket gyártó Népszerű Tudományos és Oktatófilm Stúdió helyett a Budapest Filmstúdió égisze alatt forgott közel két éven át. Az operatőr a rendező állandó alkotótársa, Váncsa Lajos volt, de a frissen rögzített felvételek mellett a korábbi filmjeik képsorait is fel kellett használniuk – például a tiszavirágzást 1955-ből –, illusztrálva a természet visszafordíthatatlan pusztulását.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Noé bárkái több külföldi fesztiválra, köztük Cannes-ba és Karlovy Varyba is eljutott, a magyar mozikban pedig az 1983-as év egyik legnézettebb filmje lett a Vízipók-csodapók mellett. Ma, a klímaváltozással és a természetkárosító emberi beavatkozásokkal kapcsolatos viták felerősödése idején, talán még aktuálisabb, mint a bemutatójakor volt.

Egy emlékezetes jelenet

Dráma a vízparton: egy artézi kút miatt kialakult apró tó mellett költi ki tojásait a gulipán, éppen ott, ahová a szürkemarhák inni járnak. A madár sajátos táncba kezd, hogy elterelje a négylábú betolakodók figyelmét a tojásokról, amiket végül a természetvédők visznek magukkal, hogy kiköltessék egy biztonságos helyen. A jelenet egyfelől jól példázza ember és környezet összetett viszonyát – a gulipán tojásait a haszonállatok veszélyeztetik, de végül az emberi beavatkozás menti meg őket –, másfelől Darvas Ferenc zeneszerző munkáját is dicséri, aki minden állatszereplőhöz külön zenei témát társított.

A rendező és az operatőr

Kollányi Ágoston (b) és Vancsa Lajos (MTI Fotó: Bojár Sándor)

Plakát

Tervező: Kakasy Éva (forrás: NFI)