Nehéz emberek

Szomorú portré a magyar társadalomról öt feltaláló kudarcain keresztül. Kovács András dokumentumfilmje a hatvanas évekből, ami bárcsak ne volna aktuális ma is.

fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1964, rendező: Kovács András

operatőr: Vagyóczky Tibor, 79 perc

Miről szól?

A film öt magyar feltalálót mutat be, akiknek fejlesztései nagy hasznot hajthatnának az ország gazdaságának. Szabó István a görgős eke, Pál József a légpárnás köszörű, dr. Heller László a légkondenzátor, Strovszki István a kondenzátor-tekercselő automata, Mohácsi Károly pedig a csőkutas öntözési rendszer kidolgozója. Közös bennük, hogy az emberi kicsinyesség, a szakmai féltékenység és a döntéshozók hozzá nem értése miatt nem teljesedhet ki a pályájuk.

Mitől különleges?

A Nehéz emberek a kádári konszolidáció korának egyik jelképes alkotása, melyben a megszólalók vitatkozva és kritizálva mutatnak rá a rendszer kijavíthatónak ítélt problémáira. A riportokból és összekötő szövegekből lazán összefűzött dokumentumfilm olyan általános mintát tár fel, mely cseppet sem hízelgő a nagyvállalatok irányítóira nézve, és amely már a gazdasági reformok szükségét vetíti előre. Kovács András ezúttal rendezőként és riporterként is dolgozik, és figyelmét a legkisebb következetlenség sem kerüli el.

Hogyan készült?

A film előzménye egy vita, amely a Népszabadság hasábjain zajlott az 1960-as években azzal kapcsolatban, milyen keretek között tudnak érvényesülni a tehetséges emberek Magyarországon. A forgatáshoz nem írtak forgatókönyvet, Kovács András rendező ugyan az újságírók előzetes információi alapján választotta ki az alanyokat, de a riportok spontán módon alakultak. Mivel a nyilatkozók erős kritikát fogalmaztak meg a fennálló rendszerrel kapcsolatban, 

maguk az alkotók is kételkedtek abban, hogy engedélyt kapnak-e az elkészült mű bemutatására.

Végül Aczél György javaslatára úgy döntöttek, hogy először Kádár Jánosnak vetítik le a filmet, akinek jóváhagyása biztosíthatja a további forgalmazást. Kovács András visszaemlékezése szerint Kádár a vetítés után felállt, és mielőtt távozott volna, csak annyit mondott: „Hát, ez sajnos így van.” Ez a néhány szó elég is volt ahhoz, hogy mozikba kerüljön az alkotás.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Kovács András rendező 1950-ben szerezte diplomáját a Színház és Filmművészeti Főiskolán, majd 1951-57 között a Dramaturgiai Tanács osztályvezetőjeként dolgozott. Itt a megvalósítandó tématervek és az előzetesen benyújtott forgatókönyvek ideológiai szempontú ellenőrzése volt a feladata. 1960-ban elhagyta a hivatali állást, és visszatért eredeti szakmájához, a rendezéshez. Közéleti kérdések iránti fogékonysága azonban továbbra is megmaradt, filmjeiben az érdeklődő, kritikus, töprengő szemlélet vált uralkodóvá. Az évtized politikai modernizmusa nagy hatással volt a munkáira, 1963-ban Párizsban járt egy ösztöndíjjal, ahol megismerkedett a cinema direct és a cinéma vérité irányzataival. Ezek hatása alatt maga is a spontán, természetes felvételeket, a valóság közvetlen bemutatását részesítette előnyben, azonban nem pusztán szemlélője volt a világnak, hanem kutató értelmezője is. A Nehéz emberek bemutatásakor erősen tematizálta a közbeszédet, és nagy szerepet játszott abban, hogy a következő évtizedben különösen megerősödő dokumentarista irányzat Magyarországon komoly rangot nyerjen.


Egy emlékezetes jelenet 

A részlet Pál József Kossuth-díjas feltaláló portréja, aki feltalálta a légpárnás köszörűt. Ennek segítségével a kézi munkát helyettesítve, precízen és gyorsan lehet lecsiszolni a különböző felületeket. A csepeli munkás minden elismerést megkapott teljesítményéért, azonban mégsem elégedett annak népgazdasági hasznosulásával. Kovács András a riporter szerepébe bújva megpróbálja kideríteni, mi az oka annak, hogy bár az eszköz valószínűleg külföldön is eladható lenne, Magyarországon mégis leállították a gyártását. A feltalálóval rögzített beszélgetés után megkeresi a többi érintettet is, és a nyilatkozatokból egy egészen abszurd történet kerekedik ki. A hozzá nem értő vezetők és a bürokrácia miatt a megoldást még a hazai iparban sem alkalmazzák, pedig nagyban megkönnyítené a munkát. A stáb az oknyomozó riporterek szívósságával tárja fel a problémát, kiszállnak az érintett üzemekbe, ütköztetik a megszólalók érveit, majd világosan rámutatnak a logikai hibákra. Pál József találmányának története nem is egyedisége, inkább modellszerűsége miatt érdekes, és a film többi epizódjával kölcsönösen erősítik egymást.

A rendező

Kovács András 1983-ban (MTI Fotó: Friedmann Endre)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Kovács András egy interjúban érzékletesen fogalmazta meg az „objektív, külső szem” lehetetlenségét: „A Nehéz embereket tulajdonképpen öt portré alkotja, illetve egyszer Fábri Zoltán, aki kiváló rendező volt, és nagyon jó megfigyelő, azt mondta, amikor elkészültem, hogy ez a film nem öt portréból áll, hanem hatból. A hatodik nehéz ember én vagyok, mert bár nem jelenek meg egy kockán sem a filmen, de én kérdeztem, én reagáltam a beszélgetésekben, tehát így az én portrém is belekerült a filmbe. Erre nem gondoltam; én csak egy objektív, külső szem akartam lenni.”

Plakát

Tervező: Zala Tibor (forrás: MNF)

Barkóczi Janka

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem