Nászutak

 

Kisfilm a „digózásról” – arról a hatvanas-hetvenes években divatos jelenségről, amikor fiatal lányok márkás nyugati cuccok és házasság reményében szedtek fel olasz turistákat.

fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1970, rendező: Szomjas György

operatőr: Koltai Lajos, Halász Mihály, 35 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt:

Miről szól?

A Nászutak a hatvanas-hetvenes években divatos jelenséget, az ún. digózást mutatja be. Fiatal lányok mesélnek arról, hogyan ismerkednek meg és fekszenek le olasz turistákkal a márkás nyugati cuccok, a jobb élet meg az esetleges házasság reményében.

Mitől különleges?

A szocializmusban az emberek ritkán utazhattak külföldre, útlevelet hosszas bürokratikus procedúra végén kaptak, ha kaptak egyáltalán, és akkor is csak kevés pénzt vihettek magukkal. A rendszert sokan próbálták meg kijátszani, hogy hozzájussanak az itthon nem kapható javakhoz: valaki Jugoszláviából csempészett lemezeket, más a kint élő rokonaival küldetett belga csokoládét, és voltak olyan lányok is, akik olasz turistákat próbáltak felcsípni. A filmben megkapó és a korban sokkolónak számító őszinteséggel nyilatkoznak arról, hogy a márkás cuccokért, avagy egy fuvarért a Mercedesben vagy Alfa Rómeóban fekszenek le az olasz fiúkkal.  Az édesanyja révén félig olasz származású rendező, Szomjas György különféle reklámok és idealizált fotók bevágásával

ironikusan kommentálja a lányok naiv vágyait, de nem figurázza ki őket.

Nem is tudná, mert ők maguk is tisztában vannak azzal, hogy megpróbálják őket félrevezetni, hiszen az olaszok gyakran több magyar lányt is szédítenek, és az sem ritka, hogy villamoskalauzként is hercegnek vagy gyárigazgatónak adják ki magukat. A Nászutak kuriózumértékű látlelet a puritánabbnak gondolt szocialista erkölcsről és a nyugat bűvöletében élő keleti vágyakról.

Elvágyódás a fogyasztói társadalom képzelt Kánaánjába

Hogyan készült?  

A Nászutak a Balázs Béla Stúdió 1969-es kiáltványának (Szociológiai filmcsoportot!) jegyében készült, amely a társadalomtudományilag megalapozott filmkészítést tűzte ki célul. Szomjas György ugyan nem írta alá a Filmkultúrában publikált kiáltványt, de a BBS vezetőségi tagjaként teljes mértékig magáénak vallotta annak elveit, és a Nászutakban egy sajátos szubkultúra életét, szokásait és motivációit mutatta be. A riportok felvételéhez 16 mm-es filmet használt, hogy ne kelljen a korabeli szokásokhoz hűen utószinkronizálni a filmet, és a kép és a hang egységével is erősítse a hitelességet. A filmen ugyanakkor a játékfilmes szerkesztésmód is érezhető, a riportokat ugyanis úgy vágta össze Szomjas, hogy azok egy izgalmas történetet meséljenek el.  

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben? 

Szomjas számára a Nászutak hozta meg az elismerést, amely a Hosszú futásodra mindig számíthatunk vagy A válogatás (1970) mellett a BBS groteszk dokumentarizmusának is meghatározó filmje, hiszen a nyugatra vágyakozó fiatalok életét ironikus fénytörésben tárja elénk. A korabeli kritika pozitívan fogadta, de nem értette, vagy nem akarta érteni a benne lappangó rendszerkritikát. Úgy értékelték, mint ami „arra a belső pusztaságra mutat rá, amely ezeket a lányokat intellektuálisan jellemezte”, nem pedig a szocializmus kopár díszleteinek leleplezéseként, amik között teljesen természetes volt elvágyódni a fogyasztói társadalom képzelt Kánaánjába.


Egy emlékezetes jelenet
 

Zsuzsa, aki már két éve nem volt magyar sráccal, mert csak olaszokkal hajlandó járni, elmeséli, hogyan ismerkedett meg a mercedeses Antonióval, „akivel mindenki lefeküdt, pedig Olaszországban egy nulla volt”, és miért jobb srác nála az Alfa Rómeó-s Antonio, aki miatt még a livornói udvarlóját is ejtette.

A rendező

Szomjas György (forrás: MNF)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A digózás ismert és elterjedt kifejezés volt a hetvenes évek Magyarországán. Digóknak a jól öltözött olasz turistákat nevezték, akikkel a magyar lányok szívesen jöttek össze egy-egy vacsora, de akár házasságkötés reményében is. Ezek a fiatal olasz srácok jelentették számukra a Nyugatot, a jólétet, mindazt, amitől el voltak zárva. Nem csak ismerkedés, hanem kiterjedt seftelés is folyt ruhákkal, kiegészítőkkel. Később egészen a kilencvenes évek közepéig a 'digó' 'jól öltözött' jelentéssel a 'csöves' ellentéte volt.