Napló szerelmeimnek

 

Mészáros Márta második Napló-filmjében a Rákosi-diktatúra kiépülése után a sztálinizmus és az 1956-os forradalom is terítékre kerül.

színes magyar játékfilm, 1987, rendező: Mészáros Márta

forgatókönyvíró: Pataki Éva, Mészáros Márta, operatőr: Jancsó Nyika, vágó: Kármentő Éva, zeneszerző: Döme Zsolt, hangmérnök: Sipos Isván, főszereplők: Czinkóczi Zsuzsa, Anna Polony, Jan Nowicki, Irina Kuberszkaja, Szemes Mari, Zolnay Pál, 126 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt (a Videotóriumon csak oktatási intézmények számára):

 

Miről szól?

Juli (Czinkóczi Zsuzsa) elköltözik nevelőanyjától, szövőnőként próbál új életet kezdeni, de Magda (Anna Polony) eltávolíttatja a gyárból. Az érettségi után felvételizik filmrendező szakra. A budapesti főiskolára nem veszik fel, de a moszkvaira igen. A Szovjetunióban a szülei után nyomoz, itthon a rendszer visszásságait felmutató dokumentumfilmeket készít. Ingázik Moszkva és Budapest, a Sztálin- és a Rákosi-diktatúra között, míg ’56-ban ki nem tör a forradalom.


Mitől különleges?

A szocializmus alatt két sérthetetlen tabuja volt a magyar filmgyártásnak: a szovjet megszállás és az ’56-os forradalom. Mészáros Márta első Napló-filmje azzal tört tabut, hogy a szovjet diktatúrából vezette le a magyar kommunizmust, és megmutatta, hogyan importálták Magyarországra az elnyomó rendszert. A második Napló-film az ötvenes évekről szóló, a Rákosi-rendszert kritikusan szemlélő filmek hagyományát követi, de nemcsak a hazai, hanem a sztálini diktatúra visszásságait is feltárja.

Mészáros Márta ebben a filmjében is a hazugság természetrajzát vizsgálja.

Az első Naplóban a kamasz Juli arra jött rá, hogy a rendszer hazugságokra – koncepciós perekre, a pártállami bűnök elhallgatására – épül, és elemi erővel fogalmazta meg a tanulságot, hogy nem szabad hallgatni. A második Napló-filmben Juli felnő, és kénytelen kompromisszumokat kötni: megtanul hazudni (így kerül be a moszkvai főiskolára), és hasonlatossá válik a gyűlölt, pártfunkcionárius nevelőanyjához (félni kezdenek tőle az iskolatársai), de végül nem válik meghasonlott emberré, mint a kommunista ügyért az emberi kapcsolatait eláruló nevelőanya. A Napló szerelmeimnek az identitás- és a hazakeresés filmje, amelyben Julinak választania kell gyerek- (Szovjetunió) és kamaszkorának (Budapest) helyszínei között. A film drámai erejét nagymértékben növelik az immár színesben fogalmazó Jancsó Nyika – Mészáros Márta fia – melankolikus színekben fürdő kompozíciói.

Az identitás- és a hazakeresés filmje

Hogyan készült?

A Napló gyermekeimnek idején Mészáros Mártának még trükköznie kellett, hogy kikerülje a cenzúrát. Az első Naplót szeptemberben kezdték forgatni, amikor a Filmfőigazgatóság legtöbb tagja nyaralt a nyári forgatási szezon után, így csak azután tudták ellenőrizni a film forgatókönyvét, hogy a felét már leforgatták. A Napló szerelmeimnek a szovjet gazdasági-politikai reformok, az ún. glasznoszty és peresztrojka idején készült, és a cenzúra annak ellenére sem gördített komoly akadályokat elé, hogy a film a sztálini diktatúra legsötétebb éveit dolgozta fel. Kutatni persze így sem tudtak könnyedén Mészárosék, mert az ’56-os forradalomról akkor még csak szamizdat kiadványokból lehetett hiteles információkhoz jutni. Titokban nézték meg az ’56-os felvételeket a Filmintézetben, de csak a cenzúrázott, hiányos anyagot láthatták. Mészáros Márta a második Napló-filmhez is sok archív anyagot használt, bevágta a koncepciós perben elítélt Rajk László újratemetéséről szóló felvételt, valamint Nagy Imre ’53-as országgyűlési beszédét is. Az továbbra sem jöhetett szóba, hogy a Szovjetunióban forgassanak, ezért Krakkó szegénynegyedei játszották el Moszkvát.

A forgatókönyv nehezen készült el, Mészáros Márta és Pataki Éva – aki ettől a filmtől számít a rendező állandó munkatársának – sokszor újraírta a könyvet, de sosem voltak vele maradéktalanul elégedettek. Mészáros úgy érezte, hogy a film 15–20 perccel hosszabb a kelleténél, de nem építhetett arra, hogy a nézők látták az első Naplót, ezért újra el kellett magyaráznia a filmben, hogy ki kicsoda. A nemzetközi közönség számára olyan alapfogalmakat is tisztázott, mint a kitelepítés, és ez szintén megnövelte a játékidőt.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A második Napló-film sem maradt díj nélkül: a Napló gyermekeimnek cannes-i elismerése után a Napló szerelmeimnek az Ezüst Medve-díjat hozta haza a Berlini Filmfesztiválról. Nagy sikert aratott a Filmszemlén is, ahol többször is beletapsoltak a filmbe, elsősorban a Nagy Imrét mutató snitteknél. Ez jól jelezte az igényt, hogy a rendszerváltás felé közeledve az emberek egyre nyíltabban akartak beszélni ’56-ról. Ez a szándék találkozott Mészáros Márta harmadik Napló-filmjével (Napló apámnak, anyámnak), amely már a rendszerváltás után – 1990-ben – foglalkozott az ’56 utáni megtorlásokkal. Mészáros egy szűk évtizeddel később, a kirgíziai gyerekkorról szóló Kisvilmával kerekítette tetralógiává az életrajzi filmsorozatát.


Egy emlékezetes jelenet 

Sztálin halála. Gyászol a szovjet társadalom, mert meghalt az istenként tisztelt vezér. Ugyanakkor felszínre tör a világháború és a sztálinizmus áldozatai miatt érzett fájdalom is, amit az emberek addig lefojtottak. A nyugati nézők közül sokan nem értették, miért sírnak a szovjetek, amikor egy diktátor halt meg, de Sztálint olyan hatalmas személyi kultusz övezte, hogy valóban megrendült az egész szovjet társadalom.

Ezt is nézd meg!

2019. február 13-án a Collegium Hungaricum Berlin Mészáros Márta két filmjét vetítette le (Ők ketten, Napló gyermekeimnek) , majd beszélgetést rendeztek Mészáros Márta és Hanna Schygulla részvételével. A moderátor Jutta Brückner, német filmrendező volt.

Rendező

Mészáros Márta (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

(forrás: NFI)