színes magyar-brit dokumentumfilm, 2017, rendezte: Révész Bálint
operatőr: Ruben Woodin Dechamps, szereplők: Meredith Colchester, Rosanne Colchester, Ruben Woodin Dechamps, Gudrun Dechamps, Révész Bálint, Révész Lívia, 90 perc
Miről szól?
Három nagymama, egy angol, egy német és egy magyar mesél 2. világháborús élményeiről három unokájának, akik a maguk fiatalos képére formálják a történelmet.
Miért különleges?
A Nagyi projekt friss, szellemes és megrázó dokumentumfilm, amely
a fiatalok nyelvén faggatja a történelmet.
Kiindulópontja, hogy a mai tizen-huszonéves generációnak már nincs közvetlen, személyes kapcsolata a történelemmel, csak száraz adatokból, az iskolai tananyagból ismeri azt, ezért a még élő nagyszülők történetein keresztül próbálja közel hozni hozzájuk. A három nagymamának egyszerre volt tipikus és különös a sorsa: Lívia magyar holokauszt túlélő, aki elveszítette a hitét, és kommunista lett, majd abból az ideológiából is kiábrándult. Gudrunt kislányként rajongott Hitlerért, emiatt máig nyomasztja az ország és a család náci múltja, a brit X pedig kódfejtő volt, aki közvetve egy német utasszállító repülőgép kilövéséért felelt.
A Nagyi projektet átszövik az improvizált helyzetek, ahogy a három unoka visszaviszi a múltjuk helyszíneire a nagymamákat, hogy újraéljék és felelevenítsék a múltat. Közös találkozót is szerveznek, amelyből kiviláglik, mennyire másképp élték meg a világháborút. Bár a holokauszt és a világégés közös európai tragédia, a nemzeti narratívák mégis árkot ásnak a nagyszülők közé: a brit nem érti, hogyan válhatott valaki kommunistává, míg Kelet-Európából szemlélve az a felsőbbrendű győzelmi tudat a furcsa, ami az angolokat fűtötte. A Nagyi projekt így nemcsak a múlt feldolgozhatóságáról, a történelem átadhatóságáról és a generációk közötti párbeszédről tud izgalmasan beszélni, de arról is, milyen ideológiai törésvonalak húzódnak végig Európán, és mit tudnak azokkal kezdeni a mai fiatalok, akiknek a történelem kríziseit a világháború helyett a menekültválság jelenti meg a fenyegető klímakatasztrófa.
Hogyan készült?
Révész Bálint a brightoni egyetemen beszélgetett két évfolyamtársával arról, milyen különös sorsa volt a nagymamájának, amikor kiderült, hogy a német Ruben Woodin-Deschampsnak és az angol Meredith Colchesternek is hasonlóan izgalmas történeteket meséltek a nagymamáik. Rögtön megszületett a film ötlete, amely eleinte hagyományos, beszélőfejes dokumentumfilmnek indult, ám Révészék úgy érezték, hogy a felvett anyag nem elég izgalmas, ezért átszűrték magukon a nagymamák történeteit: reflektáltak rá, beszélgettek róla, így végül a három unoka is fontos szereplővé lépett elő a filmben. A Nagyi projekt hét évig készült: kellett a hosszú ideig tartó együttlét ahhoz, hogy megnyissák a nagymamákat, akikkel olyan sokszor meséltették el a történeteiket, hogy azok kinyíltak, és újabb, addig titkolt sztorik is előkerültek – például az angol nagyszülőé az olasz civilek haláláról.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
A Nagyi projekt a magyar dokumentumfilm megújulásának egyik fontos lépcsőfoka volt a 2010-es évek végén, amely során egészestés, moziforgalmazásba kerülő, fiatalos hangvételű, úgynevezett kreatív dokumentumfilmek arattak hangos sikereket itthon és a nemzetközi filmfesztiválokon. Révész Bálint alkotása folytatja és egyben meg is újítja a holokausztról szóló magyar dokumentumfilmek hagyományát, amely egészen a hatvanas évekig, Nádasdy László Éva A-5116. című filmjéig nyúlik vissza.
Egy emlékezetes jelenet
A Nagyi projekt megosztó, provokatív, egyben önfeledten játékos jelenete, amikor a három fiatal lövöldözős videójátékban játssza el, hogyan vitték el a zsidókat a pesti bérházakból. Először csak azt akarták felvenni, ahogy Révész Bálint nagymamáját visszakísérik abba a csillagos házba, ahol a világháború alatt lakott, és elmeséli, hogyan hurcolták el a családját. De úgy érezték, a jelenet csak akkor kelt életre, amikor bolondozni kezdtek, mert ezzel szabadították fel a múltat tragikus súlya alól, hogy a mai, a holokausztról már csak közvetve értesülő generáció is kapcsolódni tudjon hozzá. Akik számára ez abszolút autentikus forma, hiszen gyakran találkoznak ún. FPS (First-person shooter) videójátékokban a világháborúval, amelyek ugyanúgy elveszik a háború alatti gyilkolás morális súlyát, mint a különféle nemzeti ideológiák.
Olvass tovább!
Soós Tamás Dénes: Sors-játék, Nagyi projekt. Filmvilág, 2018/6, 25-26.
Révész Bálint: Híd a generációs szakadék felett. Filmtett, 2018
Soós Tamás Dénes: „Lövöldözős videójátékban játsszuk el, hogyan vitték el a zsidókat”, Beszélgetés Révész Bálinttal. Filmtett, 2018