Miről szól?

Közeljövő, Közép-Európa. Egy lerohadt metropoliszban az anyagias Berlioz (Eperjes Károly), az erőember Verő (Varga Zoltán) és a meteorológus Felhőcske (Kistamás László) a gyors meggazdagodás lehetőségét kutatja. Nincs sok idejük, mert a negyedet lebontása ítélte a vezetőség, tervükbe pedig egy gyönyörű nő is bekavar…

Mitől különleges?

A Meteo a magyar film egyik izgalmas különlegessége, amely a hazai filmgyártásban különösebb előzmények nélküli science fictiont, azon belül is a disztópikus, poszt-apokaliptikus filmek zsánerét kelti életre, kelet-európai miliőben. Egy haldokló világot mutat be, amellyel a szocialista rendszer összeomlására érez rá. A csak egyetlenegy játékfilmet rendező Monory Mész András a rendszerváltás utáni káoszból is felvillant valamit, amikor a koszszürke, hidegkék metropolisz vezérlőelveként a gyors meggazdagodás délibábját nevezi meg. A Meteo a korabeli underground zenék hangulatát is felhasználja: Felhőcskét a Kontroll Csoport egyik alapítója, Kistamás László játssza, az indusztriálisan merengő zenét a Trabantból, Balatonból, Európa Kiadóból ismert Másik János és Szemző Tibor szerezte, a bulijelenetben pedig a legendás Fekete Lyuk koncertjeinek levegője árad. A Meteo azonban nem csupán a rendszerváltó korszak időkapszulája: a megbolonduló időjárással korunk klímakatasztrófáját is előrevetítette.

Hogyan készült?

Monory Mész András azt próbálta kitalálni, milyen trendek fogják formálni a közeljövőt. Arra persze nem számított, hogy a rendszerváltás előtt, 1988-ban forgatott Meteót 1990-ben már egy teljesen más világban fogják bemutatni. A címet a nyolcvanas években egy francia televíziónál dolgozó rendező a francia meteorológiai jelentésből kölcsönözte, ezzel is arra utalva, hogy helyzetjelentést közöl a koráról. A film jelentős részét lepusztult gyártelepeken vették fel, a forgatókönyv utolsó harmadát pedig azután írta át Monory Mész és Bereményi Géza, hogy rátaláltak a Kőbányai Sörgyár alatt tekergő 30 km-es betonlabirintusra. 

A Meteo díszletépítési bravúr is, hiszen még a digitális technológia elterjedése előtt készült, így minden egyes díszletét és trükkfelvételét barkácsmódszerekkel valósították meg. A monokróm rothadás érzetének megteremtéséhez az operatőr Szabó Gábor szándékosan elrontotta a jó minőségű filmnyersanyagot, hogy kevesebb színt rögzítsen. Eperjes Károly pedig már-már Christian Bale-i átalakulást mutatott be, miután az előző forgatására, az Eldorádóra százkilósra hízott, a Meteóhoz viszont 70 kilóra fogyott le mindössze pár hónap leforgása alatt.

A poszt-apokaliptikus filmek zsánerét kelti életre

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Meteo a kevés magyar science fiction-film egyike, disztópikus, poszt-apokaliptikus jövőfilmként 

Egyben a magyar film szokásos témáiról leszakadó új érzékenység emblematikus alkotása, amely a történetmesélés klasszikus formáihoz visszatérő új akadémizmussal szemben a kísérletező, posztmodern stílust képviselte. A történet lebontása, a formai újítások keresése, és a szocialista társadalomelemzéstől az elemeltebb, univerzálisabb történetek felé fordulás jellemezte az új érzékenységet, amelynek a Meteo a legutolsó filmje lett. Megjelenésekor szinte rögtön kultuszfilmmé vált a fiatalok körében.

Egy emlékezetes jelenet 

Verő és Felhőcske felméri a terepet a piacon, hátha el tudják passzolni az értékes ikonképüket. Végigszántanak a limlommal teli, bábeli zűrzavart sugárzó téren, miközben ideges jazz szól, és idegen nyelvek keverednek egymásba. A rendőrség razziázik, az ikont elveszítik, Felhőcskét pedig megverik. A jelenet egyértelmű párhuzamokat mutat a Szárnyas fejvadász világával, amelyben Deckarddal egy lepusztult piaci forgatagban találkozunk a film elején.

A rendező

Monory Mész András a film DVD-bemutatóján, 2014-ben (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

(forrás: NFI)