Másik Magyarország – Töredékek egy falu életéből

A Bukta Imre képzőművészről forgatott film több egyszerű portrénál: a végnapjait élő magyar vidék szomorú látlelete.

színes magyar dokumentumfilm, 2013, rendező: Nagy Dénes

operatőr: Dobos Tamás, szereplő: Bukta Imre, producer: Gerő Marcell, László Sára, gyártó: Campfilm Kft., 51 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

A neves képzőművész, Bukta Imre egy szegény Heves megyei faluban, Mezőszemerén éli az életét. Miközben kifejti gondolatait arról, a magyar vidék miért tengeti végnapjait, megszólalnak szomszédjai, az életüket kilátástalannak érző fiatalok is.

Mitől különleges?

A Másik Magyarország nem hagyományos portréfilm: nem ismerjük meg belőle Bukta Imre életútját, nem elemzi – az őt körülvevő falusi életet sokszor abszurd, groteszk fénytörésben láttató – festészetét. Nagy Dénes filmje 

lírai pillanatkép a hagyományos falusi élet eltűnéséről, a vegetáló vidékről, a perspektíva nélkül tengődő fiatalokról.

A rendező négy kamaszt szólaltat meg, akiknek életében közös pont, hogy Mezőszemerétől minél messzebb képzelik el a jövőjüket, a hétköznapok elől a számítógépezésbe menekülnek, és kulturális-művészeti élménnyel egyáltalán nem találkoznak. Rövidfilmjéhez, a Lágy esőhöz hasonlóan Nagy Dénes azzal foglalkozik, milyen az, amikor a gazdasági értelemben vett szegénységhez kulturális szegénység társul.

A Másik Magyarország stílusa is különleges. Nagy a játékfilmes elemeket használó, ún. kreatív dokumentumfilmet a határáig vitte el. A Másik Magyarország a Tarr Béla-i művészfilm és a falusi életet megörökítő dokumentumfilm melankolikus keveréke. Hangsúlyozottan szubjektív látlelet Mezőszemeréről, amelyben Nagy azt a szomorússággal vegyes örömöt akarta megragadni, amit a rossz állapotban lévő szülőföldre való visszatéréskor érez az ember. Ennek a fikciós dokumentarista stílusnak szép szimbóluma a film végén látható busz: a rendező egy menetrend szerint közlekedő helyi járatot fényképezett le, a ködből ködbe, homályból homályba tartó autóbusz mégis szimbolikus jelentést kap a filmben.

Hogyan készült?

Nagy Dénes a MOME-n látta Bukta Imre Falusi dizájn című habilitációs előadását, amelyben a vidéki tárgykultúra, a népművészet spontán és gyakran abszurd átváltozását követte végig fotókon. Az előadás annyira megragadta, hogy megkereste a képzőművészt, hadd forgasson dokumentumfilmet róla és a környezetéről. Miközben elkezdett dolgozni a, leforgatta Bukta Imre szülőfalujában, Mezőszemerén és környékén a Lágy eső című kisfilmjét egy zárkózott, intézetis kamaszfiúról. A forgatáson gyűjtött tapasztalatai a dokumentumfilmet is átformálták: a rendező érdeklődése a tárgyi kultúra felől az ott élő emberek felé fordult. Így lett a Falusi dizájnból Másik Magyarország, ami Bukta Imre 2012-es, műcsarnokbeli életmű-kiállításának címe is volt egyben. A Másik Magyarországban szerepel a Lágy eső női főszerepét alakító Erdélyi Zsófia is, aki arról mesél a dokumentumfilmben, hogyan él 11 testvérével, a szüleitől elhagyva a faluban.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Másik Magyarország annak a fontos magyar filmtörténeti hagyománynak a folytatója, amely a falusi élet változásait és a vidék agóniáját dokumentálja. Nemzetközi premierjét a rotterdami filmfesztiválon tartották. Témája és stílusa miatt itthon megosztó fogadtatásban részesült. Egyesek azt hozták fel kritikaként, hogy középosztálybeli szemmel csodálkozik rá a vidéki szegénységre, mások a művészfilmes fogalmazásmódot helytelenítették a dokumentumfilmes közegben, de bírálói is elismerték, hogy értékes, hiánypótló alkotásról van szó.

Egy emlékezetes jelenet

A rendező a film végén teszi fel a kérdést, ami végig ott motoszkál a nézőben: ha ennyire kilátástalan az élet Mezőszemerén, miért él ott az ország egyik legelismertebb képzőművésze? Bukta Imre válasza józan, mégis szomorú: az embernek az a hazája, amit bensőségesen ismer, aminek helyzetei, hangulatai nélkül nem tud létezni – még akkor sem, ha tisztában van az ottani élet szegényességével.

A rendező

Nagy Dénes rendező a Természetes fény című filmjéért átvett, legjobb rendezőnek járó Ezüst Medve-díjjal a 2021-es Berlini Filmfesztiválon (forrás: MTI/EPA/Pool/Clemens Bilan)

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem