Makra

A normális életre vágyó, önmagával meghasonló lakatos története olyan lesújtó látleletét adta Kádár-rendszernek, hogy két évig be sem merték mutatni.

fekete-fehér magyar játékfilm, 1972, rendező: Rényi Tamás

forgatókönyvíró: Kertész Ákos, dramaturg: Karall Luca, operatőr: Zsombolyai János, vágó: Boronkay Sándor, zeneszerző: Berki Géza, hangmérnök: Arató János, főszereplők: Juhász Jácint, Csomós Mari, Molnár Piroska, Bánsági Ildikó, Koncz Gábor, Horváth Sándor, 96 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Makra Ferenc (Juhász Jácint) pestszentlőrinci karosszérialakatos az esküvőjére készül, de a félresikerült legénybúcsú után összekülönbözik menyasszonya apjával, ezért hirtelen felindulásból szakít a nővel, és a város másik felébe, albérletbe költözik. Megismerkedik a helyi kultúrotthont vezető festőnővel. Az értelmiségi Vali (Csomós Mari) felismeri Makrában a rajztehetséget, és arra bátorítja, hogy iratkozzon be a főiskolára. A biztos megélhetésre, családra, feleségre vágyó férfi nem tudja összeegyeztetni konzervatív értékeit a szabadságszerető, lázadó nő világképével, ezért szakítanak. Az 1956-os forradalom leverése után közösen disszidálhatnának, de Makra marad, és elveszi Magdust, volt menyasszonyát (Molnár Piroska). A családi idill nem tart sokáig, a férfi nem tudja megbocsátani magának, hogy lemondott élete szerelméről.

Mitől különleges?

Kertész Ákos 1971-ben megjelent regénye, a Makra, amely világszerte több mint egymillió példányban fogyott el, egy olyan ember története, aki büszkén vállalja komformizmusát. Nem akar semmivel kitűnni a tömegből, szerény családi házra, hűséges feleségre és két gyerekre vágyik. A történelem viharai sem érintik meg, igyekszik kívül maradni a politikán, és a kispolgári értékeihez még szabadelvű szerelme oldalán is ragaszkodik. Amikor a várva várt boldogságot a kedves, de együgyű Magdus oldalán sem találja meg, saját elveit is megszegve először házasságtörést követ el, majd eldobja magától az életet.

Egy olyan munkásfőhőst bemutatni, aki a rendszer keretein belül mindent – lakást, családot, szeretőt, művezetői pozíciót – elér, mégis kiábrándul, regény formájában is merész gesztusnak számított, filmen pedig még inkább annak, Rényi Tamás adaptációja ráadásul 

semmit nem tompított a könyv pesszimizmusán.

A Kertész által jegyzett forgatókönyv apró módosításokkal, de hűen követi a regény történetét. A mindentudó narrátort nem pótolja a film, helyette a dialógok – de legfőképpen Makra és Vali vitái – tudósítanak a férfi lassú meghasonlásáról. Ugyanígy az idő múlását, a nagyobb időugrásokat sem jelzik inzertek, a háttérben szóló rádióadásokból, elejtett utalásokból lehet következtetni rá, hogy milyen történelmi események zajlanak éppen.

Rényi a főszereplő világából annyit mutat csak meg, amennyit Makra is érzékel. Minden jelenetben benne van, Zsombolyai János kamerája végig őt követi, ezért is fontos, hogy sikerült a szerepre egy hiteles arcot találni. A film hivalkodásmentes, fekete-fehér képi világhoz tökéletesen passzol Juhász Jácint minimalista játéka, karakterében végig ott vibrál az elfojtott, önemésztő feszültség.

Leszámolt a sematikus munkásábrázolással

Hogyan készült?

Rényi egyik legfontosabb alkotópartnere Kertész Ákos volt, érdeklődésük a munkásosztály iránt hasonló személyes tapasztalatokra vezethető vissza – dolgoztak mindketten lakatosként –, így magától értetődő volt, hogy az író Sikátor című regénye után a Makrát is közösen adaptálják. A rendező a forgatás előtt úgy nyilatkozott, hogy Kertész műve „csak alapja a filmnek, illetve, mi a regény szellemét, nem pedig a betűjét szeretnénk »lefordítani« a film formanyelvére. Ez az alapvető különbség. Hogy még pontosabban fogalmazzak: mi Makra elhibázott életét, alapvető tévedését szeretnénk realizálni a filmvásznon — nem pedig a Makra című regényt akarjuk megfilmesíteni.”

A film 1972-ben ugyan leforgott, mégsem kerülhetett azonnal a nézők elé. Kertész Ákos visszaemlékezései szerint a belső, szakmai vetítésen még sikert aratott, utána – állítólag az MSZMP KB titkára, Biszku Béla tiltakozása miatt – mégsem engedélyezték a bemutatását. Hosszas alkudozást követően a Budapest Játékfilmstúdió igazgatója, Nemeskürty István egyezségre jutott a Filmfőigazgatóság vezetőjével, Kondor Istvánnal, és Rényivel kivágattak néhány olyan képsort, amely az 1956-ban játszódó jelenetben látható, illetve utólag beillesztettek egy narrációt a film legelejére. Az így bekerült szöveg – „És ezzel a legénybúcsúval megkezdődött Makra Ferenc rendhagyó élete, ez a szívós és lankadatlan küzdelem, hogy sorsát mindenáron abba a szélesebb mederbe terelje, melyben a tipikusnak nevezett emberek nagy többségének élete folyik. Olyan szeretett volna lenni, mint mindenki. Egy a tömegből. De ez sohasem sikerült. Szerencsétlen természetével mindig a perifériára szorult. Kizárta magát a társadalomból és így egyedül maradt.” – azt hívatott jelezni, hogy Makra nem tipikus munkásfigura, így öngyilkossága nem utalás a munkásosztály helyzetére, csupán egy személyes tragédia.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Legfontosabb filmjeiben (Legenda a vonaton, 1962, Sikátor, 1966) Rényi leszámolt a sematikus munkásábrázolással – a Makra ennek a folyamatnak a betetőzése. A film radikális végkövetkeztetését, keserű hangvételét a cenzúra sem tudta jelentősen finomítani. A Makra az ötvenes évek viharos politikai átalakulásaira is nyíltan reflektál az útját kereső főhős sorsán keresztül – ebből a szempontból Herskó János Párbeszéd-ével vagy Szabó István Apá-jával is rokonítható. Noha a regényt körülbelül 800 ezren olvasták, a két év csúszással mozikba kerülő filmre csak 120 ezren ültek be. Kritikai elismerésből is csupán egy jutott az alkotóknak: a magyar filmkritikusok 1975-ben Csomós Marinak ítélték a legjobb női alakítás díját.



Egy emlékezetes jelenet

Még friss a szerelem Makra és Vali közt, de a későbbi töréspontok már ebben az idilli jelenetben is kirajzolódnak. A kultúrotthonban tartott fogadás után a páros elvonul Vali szolgálati lakásába, ahol a lány kifejti a hedonizmust és marxizmust vegyítő ars poeticáját. Ő enni, inni és szeretkezni akar, miközben a karót nyelt Makra még az ajándékba kapott ruhát is gondosan elcsomagolja a szűkösebb napokra.

A rendező

Középen Rényi Tamás filmrendező (forrás: Fortepan/Hunyady József)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Juhász Jácint az Ország-Világ 1981. március 4-i számában így foglalta össze a szerephez való viszonyát: „Jó néhány alakításomban találtam már rokon vonást, de talán a Makra volt az, amiben szinte mindent elmondhattam, ami születésem óta foglalkoztatott, bántott vagy bizonytalanná tett. Amikor kézbe vettem a szerepet és olvasni kezdtem, egyszerre úgy éreztem, hogy ezt nem is kell tanulnom, hiszen ezt tudom, ez velem már megtörtént. Mindent tudtam a szegény, de tehetséges proli megpróbáltatásairól, és ismertem a környezetet is, ahonnan Makra elindult, mert jómagam is ilyenben nőttem fel.”

Plakát

(forrás: NFI)

Baski Sándor

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem