Magyar táncképek

A pergő ritmusú rövidfilm a magyar néptánc gazdagságát a hazai tájak jellegzetes hagyományain keresztül mutatja be. Banovich Tamás látványos táncfilmje egy klasszikus színpadi táncmű mozgóképes adaptációja.

fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1954, rendező, forgatókönyvíró: Banovich Tamás

operatőr: Badal János, vágó: Kerényi Zoltán, zeneszerző: Vavrinecz Béla, hangmérnök: Pintér György

Miről szól?

A legkülönfélébb magyar tájegységek változatos népi táncai szemet gyönyörködtető felvételeken elevenednek meg előttünk. A SZOT Művészegyüttes a magyar néptánc gazdag hagyományait hét képben villantja fel.

Mitől különleges?

A Magyar táncképek nemcsak fontos népművészeti dokumentum, de a legismertebb és legsikeresebb táncfilmjeink egyike. A film alapjául szolgáló színpadi produkció, a Magyar Képeskönyv a hazai néptáncművészet egyik iskolateremtő klasszikusa. A SZOT Művészegyüttes híres száma az ország különböző vidékeiről gyűjtött táncokat fűzte egybe. A bemutatott koreográfiák többféle hagyományt egyesítenek. Akad itt üveges, csárdás, kanásztánc, sarkantyús verbunk és menyasszonytánc is.

Banovich Tamás a korszak lehetőségeinek megfelelően nem a szabad ég alatt, hanem festett díszletek között vitte filmre a gyors számokat.

A Magyar táncképek messze túlmutat a látványos tudományos-ismeretterjesztő rövidfilmeken.

A rendező nemcsak rögzíti és megmutatja, de a választott filmnyelvi megoldásokkal érzékelteti is a táncok sebes ritmusát. A térben akadálytalanul közlekedő kamera, a feszes vágások, a mozgó alakokat és arcokat kiemelő kompozíciók, a színek és minták szédítő kavalkádja pontosan illeszkednek az energikus táncok sodró lendületéhez.

Hogyan készült?

Az ötvenes évek első felében a hazai táncélet számos új intézménnyel bővül. A nagy létszámú szovjet állami együttesek mintájára itthon is számos társulat alakult, közöttük a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) Művészegyüttese Molnár István vezetésével. A korabeli hatalom célkitűzéseinek megfelelően a SZOT Művészegyüttes feladata a dolgozók hazafias nevelése és a nemzeti hagyományok ápolása lett. Molnár István az ország különböző részeiből származó amatőr táncosokból állította össze az együttest. Nem a tánctudás érdekelte, inkább a markáns karaktereket kereste. A SZOT Művészegyüttes egyik legnagyobb sikere a Magyar Képeskönyv című összeállítás lett, melyet a korabeli kritika a legjobb magyar táncprodukciók közé sorolt.

A kolozsvári születésű Molnár István a magyar néptáncművészet egyik legfontosabb alakja. Eredetileg Bukarestben végzett a Testnevelési Főiskolán, 1936-ban román színekben tornászként még a berlini olimpián is részt vett. A második világháború alatt Erdélyben és Magyarországon gyűjtött néptáncokat, majd Magyar tánchagyományok címmel fontos könyvet is írt a témában. Később táncosok tanításával foglalkozott, ehhez saját képzési technikát dolgozott ki. Nyugdíjba vonulásáig számos meghatározó táncegyüttes vezető koreográfusaként dolgozott.

A film operatőre, Badal János a színes film mesterének számított. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1951-ben szerzett diplomát, az első általa fényképezett nagyjátékfilm az 1953-ban készült Rákóczi hadnagya volt Bán Frigyes rendezésében. Később, az 1956-os forradalomban való érintettsége miatt kitették a filmgyártól, ezért elhagyta az országot. 1957-ben Párizsban telepedett le, ahol tovább dolgozott. Operatőrként rengeteg filmben működött közre, többek között Jacques Tati, Jules Dassin és Fred Zinnemann munkatársaként.

Banovich Tamás a Színház- és Filmművészeti Főiskola 1945 utáni első osztályában végzett. Mivel betűrendben osztották ki a bizonyítványokat, ő volt az egyes számú magyar filmrendezői diploma tulajdonosa. Az Eltüsszentett birodalom című parabolisztikus mesefilmjét 1956-ban betiltották és csak a rendszerváltás után mutatták be. A hivatalos kultúrpolitika sokáig mellőzte, végül csak 1964-ben rendezhetett újra játékfilmet. Az életbe táncoltatott lány korábbi táncfilmes tapasztalataira épült, és elnyerte a cannes-i filmfesztivál technikai díját. Elismert és keresett díszlettervezőként később számos meghatározó magyar filmben dolgozott, Jancsó Miklós állandó munkatársa volt.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A mozgókép egyetemes történetében a táncfilmek önálló vonulatot képeznek. Bármilyen stílusról vagy műfajról legyen szó, ezekben az alkotásokban a tánc központi jelentőségű, akár szorosan kapcsolódik az elbeszéléshez, akár önállóan, önmagáért van jelen a filmen. A legizgalmasabb táncfilmek különleges filmnyelvi eszközöket használnak, hiszen a tánc kifejezőeszközei egészen mások, mint a színház, az irodalom, a zene vagy a képzőművészet esetében.

Bár a legelső magyar film A táncz volt, az 1901-ben készült alkotást itthon mégsem követte a látványos táncfilmek hosszú sora. Banovich Tamás alkotása nemcsak az ismertterjesztő néprajzi dokumentum és a zenés klip egyik korai előfutára, de a magyar film történetében is hiánypótló kuriózum. A Magyar táncképek a világ számos országába eljutott, és a televízió is többször műsorra tűzte. A rövidfilm sikerét követően Banovich Tamás még számos hasonló táncfilmet készített.


Egy emlékezetes jelenet

A kamera elé tartott szalagos bot nemcsak a Magyar táncképek különböző jeleneteit összefűző, rendszeresen visszatérő motívuma, de a színváltásokat is jótékonyan elfedi. A szocialista realizmus idilli stílusát idéző, festett bárányfelhős gátoldalról lesétáló lányok épp a napi munkából térnek haza, majd szépen kiöltözve táncolni mennek a legényekkel.

A rendező

Banovich Tamás (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Huber Zoltán

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem