Miről szól?

Két falusi lány felköltözik Pestre, hogy szerencsét próbáljon a nagyvárosban. Egy gyárban találnak munkát, és hamar rájönnek, hogy úgy tudnak csak elköltözni a munkásszállóról, ha megházasodnak. Ida (Bánsági Ildikó) és Rozi (Schütz Ila) megtanulnak táncolni, belevetik magukat a nagyvárosi forgatagba, és megpróbálnak bepasizni.

Mitől különleges?

A Madárkák a magyar filmben sokszor feldolgozott szociológiai jelenséget, a fiatalok faluból városba költözését a magyar filmben ritkán látott, groteszk humorral közelíti meg. A film nagy részét gegek, helyzetkomikumok teszik ki, amelyekre nagy hatással volt a cseh újhullám iróniája, valamint Jacques Tati és Chaplin burleszkjei. (A gyártósori jelenet, amelyben az elbóbiskoló Ida tubus helyett uborkát csomagol a fogkrémes dobozba, egyértelmű főhajtás a Modern idők előtt.)

A groteszk humor jellemzően két eltérő minőség, ebben az esetben az új és a régi, a falusi és a városi élet ütköztetéséből fakad. A lányok falusi szobájában Beatles-poszter lóg a falon, s talán az is irónia, hogy épp a legkevésbé híres Beatle-é, Ringo Starré; mellette a skanzenbe illő, túlzottan esztétikus családi fényképek és dísztányérok. A Madárkák a popkultúra térnyerését dokumentálja, amely a múlt századi falusi miliőben különösen komikusnak hat: ennek az a poén a csúcspontja, amikor

A Madárkák a szexuális felszabadulást is humorosan ábrázolja: a lányok már fogamzásgátlót („antibébit”) szednek, de úgy ízlelgetik a gyógyszert, mintha cukorka lenne. Minden második fiút fel akarnak csípni, de valójában ártatlanok: lefeküdni csak azzal fekszenek le, aki iránt éreznek valamit. Az abortuszosztályon tett látogatás Ida meglepően modern drámáját tárja elénk, akit a férfiak arra akarnak rábeszélni, hogy vetesse el magzatát. De a film groteszk hangvételéből fakadóan a kórházi jelenetek is többségében humorosak: a sikertelenül pasizó Rozi azt a fiút szemeli ki magának a váróteremben, akit aztán beterelnek az ideggyógyászatra.

A két lány a szabadságát, az álmait kergetve érkezik a fővárosba, de történetük nem az emancipáció és az önmegvalósítás történetévé válik, hiszen neveltetésükből és szűkös életkörülményeikből fakadóan az egyetlen céljuk az, hogy férjet találjanak maguknak. Rozi, megijedve a nagyvárosi forgatagtól és a kellemetlen kalandoktól, visszatér a falujába, és hozzámegy a neki régóta udvarló, maradi vasutashoz. Ida a szimpatikus liftkezelő fiúval jön össze, a kapcsolatuk talán kiegyensúlyozottabb lesz, de az esküvői fotójukra rávágott régi esküvői képek azt sugallják, ők is ugyanazt a hagyományt folytatják, mint a szüleik.

Böszörményi Géza úgy fogalmazott, hogy nem szuverén egyéniségekről, hanem köznapi emberekről akart filmet forgatni, akik azon dolgoznak, hogy a maradék szabadságuktól is megszabaduljanak. A „madárkák” mindenáron férjhez akarnak menni, és egy percig sem gyászolják a szabadságukat: ettől lesznek ők esendően hétköznapiak.

A magyar Százszorszépek

Hogyan készült?

Böszörményi Géza közösen írta feleségével, Gyarmathy Líviával annak első filmjét, az Ismeri a szandi mandit?, és a házaspár Böszörményi első filmjén, a Madárkákon is együtt dolgozott. A cél az volt, hogy az Ismeri a szandi mandit? ironikus-groteszk hangnemét vigyék tovább. A forgatókönyvírást hosszú anyaggyűjtés előzte meg: a filmkészítő páros városba költöző lányokkal készített interjúkat. Ezek az elbeszélések adták a film dramaturgiai gerincét. A tapasztalat az volt, hogy a szabados, bohó lányok csak addig szabadosak és bohók, amíg meg nem házasodnak. A főszerepeket a házaspár felfedezettjeire, az első filmszerepét játszó Bánsági Ildikóra, valamint Schütz Ilára osztották, aki már a Szandi mandiban is fontos szerepet játszott.

Bár a Madárkák apolitikus film, nem kritizálja a fennálló rendszert, a forgatókönyvét mégis sokszor – tizenhatszor – íratták át Böszörményiékkel. Gyarmathy Lívia szerint ebben közrejátszhatott, hogy a forgatókönyv a hatvanas évek végén, az 1968-as forradalmak leverése után és a mentoruknak számító Herskó János disszidálása környékén íródott, ezért „éberebb” volt a cenzúra.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A magyar filmben Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia filmjei honosították meg legnagyobb sikerrel azt az ironikus és groteszk hangvételt, amit a hatvanas–hetvenes évek nézői elsősorban a cseh újhullámmal, Miloš Forman, Ivan Passer, Jiří Menzel filmjeivel azonosítottak. A Madárkákat a magyar Százszorszépekként is emlegetik, mert Vera Chytilová filmjéhez hasonlóan Böszörményiék is két bohókás lányról mesélnek egy töredékes szerkezetű, gegekre építő narratívában.

Egy emlékezetes jelenet 

A férjfogási akció első lépése, hogy a lányok megtanulják a modern táncokat. A táncórán megmutatkozik a film természetes, ironikus humora, ahogy a lányok fontoskodva, cigarettázva-pózolva próbálnak csacsacsázni és beilleszkedni, de igyekezetük ellenére már ekkor is kilógnak a közegből.

Rendező

Böszörményi Géza (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Bakos István (forrás: NFI)