Miről szól?

Tóth Manci (Ágai Irén), a fiatal divatárus lány beleszeret a banktisztviselőként dolgozó Paliba (Nagy György). A férfi nem viszonozza az érzelmeit, ő Lilibe (Eszterházy Ilona), a nagyvilági dámába szerelmes reménytelenül. Manci elszerződik kartáncosnak az orfeumba, abban bízva, hogy így jobban fel tudja hívni magára Pali figyelmét, majd végső elkeseredésében igent mond egy oroszországi munkára is. A férfi csak ekkor ébred rá, hogy mekkora hibát követett el.

Mitől különleges?

Szép Ernő, a századelő elismert újságírója, dalszerzője, szépírója 1919-ben jelentette meg Lila ákác című regényét, amelyet a húszas években színdarabbá dolgozott át. Legtöbb művéhez hasonlóan önéletrajzi ihletésű – Szép maga is dolgozott bankban, énekesként pedig a pesti éjszakai életet is megismerte.

A Hyppolit, a lakájjal zajos sikert arató Székely István számára ideális alapanyagnak ígérkezett a regény, illetve a színdarab. A filmverzió hangvétele némileg könnyedebb, mint a regényé, az író melankolikus alapállása kevésbé érződik ki belőle – köszönhetően többek közt a megváltoztatott befejezésnek –, de mindkettő

Eiben István kamerája előtt is a mulatók, az orfeumok világa elevenedik meg, de zajlik az élet a Városligetben és a Duna-korzón is, ahol nap mint nap szerelemek szövődnek és szívek törnek össze. A romantikus bonyodalmak mellett mulatságos pillanatokban is bővelkedik Székely filmje. A szereplők folyamatosan szarkasztikus kiszólásokat tesznek, csipkelődnek, ugratják egymást. A film nyelvezete – amelyben Szép köznyelvi stílusa köszön vissza – természetesnek hat, a forgatás idején azonban az olyan fordulatok, mint az „apuskám”, „te hülye” vagy „fene a pofáját”, még utcai zsargonnak számítottak, és filmekben, színpadon közönségesnek minősültek. Mai szemmel ugyanilyen előremutató gesztusnak tűnik, hogy a Lila akácban nem a férfi, hanem a szerelmes nő az, aki aktívan udvarol választottjának. A film szellemesen használja a betétdalokat is, az Ábrahám Pál által szerzett slágerek, a címbéli Lila akác vagy a Hello, baby többször is felcsendülnek, és minden alkalommal más hangnemben, kontextusban.

Zajlik az élet a Városligetben és a Duna-korzón

Hogyan készült?

Szép Ernő regényét Gál Ernő producer ajánlotta Székely István figyelmébe, aki a színpadi verziót is megnézte, de eleinte nem tudták, hogyan valósítsák meg az adaptációt, mert – a rendező szavaival – „annak idején egy lírai film elképzelhetetlen volt”. A történetet végül Mihály István forgatókönyvíró dolgozta át, és mindössze kilenc nap alatt forgatták le. A film költségvetését 85 000 pengőre tervezték, végül 150 ezerbe került, amihez hozzájárult az is, hogy új befejezést kellett forgatni. A Pátria Filmvállalat vezetője, Guttmann Manó jelezte Székelyéknek, hogy a vidéki mozikban nem szerepel jól a film, ezért pótlólag készítettek hozzá egy happy endes befejezést.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Lila akác mai szemmel is szórakoztató, frivol szerelmi komédia, amely betekintést enged a háború előtti Budapest mulatóinak világába, miközben a korabeli társadalom hierarchikus viszonyai is kirajzolódnak belőle. Szép Ernő regényének végkicsengését ugyanakkor meghamisítja, és a háborút annak ellenére is kihagyja a filmből, hogy a történet hangsúlyosan 1914-ben játszódik. Székely István rendező sem tudta túltenni magát ezen a befejezésen, ezért 1972-ben – amikor több mint 30 évnyi emigráció után hazatért Magyarországra – Halász Judit és Bálint András főszereplésével elkészítette a regény új adaptációját.

Egy emlékezetes jelenet 

Manci vonata délben indul Oroszországba. Már megbánta, hogy aláírta a szerződést, de nem mondhatja vissza az utat, mert csak így tud gondoskodni négy testvéréről. Döntéséről Pálnak sem beszélhet, a férfi mégis megtudja, hogy a lány elhagyni készül az országot. A regényben Pali is Oroszországban köt ki, de őt egy másik vonat viszi – az első világháború frontjára. Székelyék ezt a verziót is leforgatták, de csak a nézői és produceri nyomásra elkészített happy end maradt fent. A jelenet érdekessége, hogy egy, a romantikus filmek fináléjában mai napig használt dramaturgiai megoldás, a „nagy rohanás” köszön benne vissza: a szerelemes férfi, ráeszmélve, hogy örökre elveszítheti a nőt, az állomásra siet, ahol az utolsó utáni pillanatban tud csak felugrani a vonatra.

Az író

Szép Ernő (forrás: Europeana/PIM)