Látta-e már Budapestet télen?

 

A múlt század leghidegebb telének egy napja Budapesten, dzsesszkísérettel. A rövidfilmben ma már kuriózumnak számító jelenetek is láthatóak.

fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1940, rendező: Dáloky János

operatőr: Kerti Lajos, zeneszerző: Vincze Ottó, hangmérnök: Kereszti Ervin, 16 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt (a Videotóriumon csak oktatási intézmények számára):

Miről szól?

Fagyos téli hajnal. Lassan ébredezik a város. Elindul a villamos, az utcákat szekerek és autók veszik birtokukba. A Dunán méltóságteljesen úsznak a jégtáblák, hidegen csillan meg rajtuk a reggeli napfény. Egy uszály pöfögve dacol a jeges folyóval. Mindenhol csörögnek az ébresztőórák. A gyárakba özönlenek a dolgozók. Befut a gyorsvonat, nyitnak az üzletek. Érkezik a forró kenyér, a friss áru. A Központi Tejcsarnok belvárosi üzletéből triciklisek szállítják a reggelinek valót.

Az élet a dermesztő hidegben sem áll meg. A macskaköves utcán hömpölyög a forgalom, mindenki siet valahová. A jómódú úriasszony közben kikászálódik az ágyból, ráérősen öltözködik, sminkel, majd telefonon kocsit rendel. A sok hó nehezíti ugyan a forgalmat, a fiatalok azonban örömmel kihasználják az adódó lehetőséget. Hógolyóznak és szánkóznak, sőt, a budai hegyekben még síelőkkel is találkozhatunk.

Délben fahordókban szállítják a friss sört. Az éttermek tömve. Mindenki jóízűen falatozik. Majd egy kávé mellett, cigarettára gyújtva átfutják az aktuális lapokat. A hómunkások topogva, fagyoskodva dolgoznak. A nagykörúti sínekről különleges hókotró villamosokkal söprik le a havat. Közben leszáll az este, kigyúlnak a reklámfények. Az úri közönség mulatni indul. Fogy a pezsgő, tetőfokára hág a jókedv. Hamarosan új nap virrad.

Mitől különleges?

Dáloky János rövidfilmjében a korabeli Budapestről számos dokumentumértékű felvétel látható. Teljes napot felölelő jelenetei a főváros társadalmát, az osztályok közötti különbségeket is megmutatják. Az újságolvasással egybekötött elegáns kávézó reggeli képeire az alkotók a keményen dolgozó kubikosok szalonnasütését vágják. Az úriasszony lustán készülődik, miközben a gyári munkások órák óta dolgoznak. A felvillantott egyenlőtlenségek miatt a rövidfilm nemcsak a várostörténeti vonatkozásai miatt érdekes. A Látta-e már Budapestet télen?

a modern élet lüktetését a film nyelvén is megragadja.

A rohanás élményét a dinamikus vágás is erősíti. A gyorsan mozgó képek a villamos csengetését is magába olvasztó játékos kísérőzene pergő ritmusát követik. Még egy tujázó, azaz a régi típusú villamosok hátsó üközőjén potyázó fiút is elcsíp a kamera. A Horthy Miklós (ma Móricz Zsigmond) körtér és a Berlini (ma Nyugati tér) között közlekedő 66-os vonal a hetvenes évek elején szűnt meg. A figyelmes néző számos hasonló érdekességre bukkanhat.

„Jazz-fantázia a hóban”

Hogyan készült?

1939-1940 tele az elmúlt évszázad egyik leghidegebbje volt, különösen hosszan tartó, szélsőségesen zord időjárással. A januári országos középhőmérséklet csupán -10 Celsius körül alakult, a Dunát hatalmasra torlódott jégtömbök övezték. A valaha volt legalacsonyabb hőmérsékletet, -35 Celsiust is ebben az évben mérték. Igaz, nem Budapesten, hanem Miskolctapolcán. A Látta-e már Budapestet télen? alkotói a különleges időjárási helyzetet kihasználva a főváros ritkán látható arcát örökítették meg.

Az alkotók a „Jazz-fantázia a hóban” alcímet adták, ezzel is kiemelve a kísérőzene fontosságát. A zenét szerző Vincze Ottó a Zeneakadémián végzett, később a Magyar Rádió karmestere volt, majd különböző színházaknál dolgozott. Rendszeresen írt zenét a Magyar Film Iroda kultúrfilmjei számára is. A Látta-e már Budapestet télen? könnyedebb, játékosabb hangvételét már a főcímben is jelzik az alkotók. A vicces feliratok arról tudósítják a nézőt, hogy Dáloky János „fagyos rendezését” Kerti Lajos „jeges felvételeit” látják, a zene pedig dermesztő, a hangot ki kellett olvasztani. Az alig negyedórás alkotás a Magyar Film Irodában készült, ahol elsősorban filmhíradókat és ismeretterjesztő műveket forgattak.

Dáloky János eredetileg magyar–német szakos bölcsészhallgató volt, majd újságíróként dolgozott. A Magyar Film Iroda oktató- és riportfilmeket készített. A Látta-e már Budapestet télen? a korszak legjobb kultúrfilmjeinek egyike. A ma már nem használatos megjelölést az akkoriban a játékfilmek előtt vetített rövid ismeretterjesztő mozgóképekre, színes, képes riportokra használták. A film címe egy régi nagy slágerre, a Látta-e már Budapestet éjjel? című békebeli kupléra utal.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az úgynevezett városfilmek az egyetemes filmtörténet külön fejezetét képezik. A mozi egyik ősműfajáról van szó, hiszen az épített környezet, a városi életképek rögzítése egyidős a mozgókép születésével. A zsáner igazi aranykorát a művészi csúcsára jutó némafilm időszaka, a húszas évek vége jelentette. Walter Ruttmann, Dziga Vertov vagy Jean Vigo városfilmjei ma már a filmtörténet klasszikusai közé tartoznak. A műfaj népszerűsége a mai napig töretlen, sorra készülnek a részben vagy egészben városfilmnek tekinthető mozgóképek. A Látta-e már Budapestet télen? a történeti érdekességein túl is maradandó, a mai néző számára is élvezetes városfilmünk. 


Egy emlékezetes jelenet 

A Látta-e már Budapestet télen? egyik legnagyobb kuriózuma a fináléban látható Nagymező utcai Arizona mulató. A legendás helyről csak igen kevés mozgóképes felvétel maradt ránk, különösen a díszes belső terekről. Sőt, a rövidfilmben még maga Senger Mici táncosnő, korabeli művésznevén Miss Arizona is felbukkan. Csillogó ruhakölteményében, egyik száma előadása közben figyelhetjük meg a szemkápráztató színpadon. Közép-Európa egyik legszínvonalasabbnak és legmodernebbnek számító orfeuma akkoriban a budapesti társasági élet központjának számított.

A „csodabár” mozgó nézőtérrel, fényorgiával és különleges műsorral csábította a közönséget. A Látta-e már Budapestet télen? alkotói nem véletlenül illesztették filmjükbe a híres mulatót, hiszen az Arizona Budapest világvárosi jellegét hirdette. A „mámorpalota” a második világháború során, a tulajdonosok elhurcolása után végleg bezárt. A szocializmus évei alatt lakásokat alakítottak ki, illetve a helyiségek egy részét a Thália Színház foglalta el. Az egykori épület másik felében ma a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház múzeuma működik. 

Tudtad?

Dáloky János rendező Így készül a magyar film című, 1942-ben megjelent könyvében több száz érdekes fekete-fehér képpel világítja meg a magyar filmek születését:

Dáloky János: Így készül a magyar film