...

Látta-e már Budapestet télen?

A múlt század leghidegebb telének egy napja, a fagyos Budapest, dzsesszkísérettel. A rövidfilmben ma már kuriózumnak számító jelenetek is láthatóak. A korszak egyik legjobb kultúrfilmje.

fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1940, rendező: Dáloky János

operatőr: Kerti Lajos, zeneszerző: Vincze Ottó, hangmérnök: Kereszti Ervin, 16 perc


Miről szól?

Fagyos téli hajnal. Lassan ébredezik a város. Elindul a villamos, az utcákat szekerek és autók veszik birtokukba. A Dunán méltóságteljesen úsznak a jégtáblák, hidegen csillan meg rajtuk a reggeli napfény. Egy uszály pöfögve dacol a jeges folyóval. Mindenhol csörögnek az ébresztőórák. A gyárakba özönlenek a dolgozók. Befut a gyorsvonat, nyitnak az üzletek. Érkezik a forró kenyér, a friss áru. A Központi Tejcsarnok belvárosi üzletéből triciklisek szállítják a reggelinek valót.

Az élet a dermesztő hidegben sem áll meg. A macskaköves utcán hömpölyög a forgalom, mindenki siet valahová. A jómódú úriasszony közben kikászálódik az ágyból, ráérősen öltözködik, sminkel, majd telefonon kocsit rendel. A sok hó nehezíti ugyan a forgalmat, a fiatalok azonban örömmel kihasználják az adódó lehetőséget. Hógolyóznak és szánkóznak, sőt, a budai hegyekben még síelőkkel is találkozhatunk.

Délben fahordókban szállítják a friss sört. Az éttermek tömve. Mindenki jóízűen falatozik. Majd egy kávé mellett, cigarettára gyújtva átfutják az aktuális lapokat. A hómunkások topogva, fagyoskodva dolgoznak. A nagykörúti sínekről különleges hókotró villamosokkal söprik le a havat. Közben leszáll az este, kigyúlnak a reklámfények. Az úri közönség mulatni indul. Fogy a pezsgő, tetőfokára hág a jókedv. Hamarosan új nap virrad.

Mitől különleges?

Dáloky János rövidfilmjében a korabeli Budapestről számos dokumentumértékű felvétel látható. Teljes napot felölelő jelenetei a főváros társadalmát, az osztályok közötti különbségeket is megmutatják. Az újságolvasással egybekötött elegáns kávézó reggeli képeire az alkotók a keményen dolgozó kubikosok szalonnasütését vágják. Az úriasszony lustán készülődik, miközben a gyári munkások órák óta dolgoznak. A felvillantott egyenlőtlenségek miatt a rövidfilm nemcsak a várostörténeti vonatkozásai miatt érdekes. A Látta-e már Budapestet télen?

a modern élet lüktetését a film nyelvén is megragadja.

A rohanás élményét a dinamikus vágás is erősíti. A gyorsan mozgó képek a villamos csengetését is magába olvasztó játékos kísérőzene pergő ritmusát követik. Még egy tujázó, azaz a régi típusú villamosok hátsó üközőjén potyázó fiút is elcsíp a kamera. A Horthy Miklós (ma Móricz Zsigmond) körtér és a Berlini (ma Nyugati tér) között közlekedő 66-os vonal a hetvenes évek elején szűnt meg. A figyelmes néző számos hasonló érdekességre bukkanhat.

„Jazz-fantázia a hóban”

Hogyan készült?

1939-1940 tele az elmúlt évszázad egyik leghidegebbje volt, különösen hosszan tartó, szélsőségesen zord időjárással. A januári országos középhőmérséklet csupán -10 Celsius körül alakult, a Dunát hatalmasra torlódott jégtömbök övezték. A valaha volt legalacsonyabb hőmérsékletet, -35 Celsiust is ebben az évben mérték. Igaz, nem Budapesten, hanem Miskolctapolcán. A Látta-e már Budapestet télen? alkotói a különleges időjárási helyzetet kihasználva a főváros ritkán látható arcát örökítették meg.

Az alkotók a „Jazz-fantázia a hóban” alcímet adták, ezzel is kiemelve a kísérőzene fontosságát. A zenét szerző Vincze Ottó a Zeneakadémián végzett, később a Magyar Rádió karmestere volt, majd különböző színházaknál dolgozott. Rendszeresen írt zenét a Magyar Film Iroda kultúrfilmjei számára is. A Látta-e már Budapestet télen? könnyedebb, játékosabb hangvételét már a főcímben is jelzik az alkotók. A vicces feliratok arról tudósítják a nézőt, hogy Dáloky János „fagyos rendezését” Kerti Lajos „jeges felvételeit” látják, a zene pedig dermesztő, a hangot ki kellett olvasztani. Az alig negyedórás alkotás a Magyar Film Irodában készült, ahol elsősorban filmhíradókat és ismeretterjesztő műveket forgattak.

Dáloky János eredetileg magyar–német szakos bölcsészhallgató volt, majd újságíróként dolgozott. A Magyar Film Iroda oktató- és riportfilmeket készített. A Látta-e már Budapestet télen? a korszak legjobb kultúrfilmjeinek egyike. A ma már nem használatos megjelölést az akkoriban a játékfilmek előtt vetített rövid ismeretterjesztő mozgóképekre, színes, képes riportokra használták. A film címe egy régi nagy slágerre, a Látta-e már Budapestet éjjel? című békebeli kupléra utal.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az úgynevezett városfilmek az egyetemes filmtörténet külön fejezetét képezik. A mozi egyik ősműfajáról van szó, hiszen az épített környezet, a városi életképek rögzítése egyidős a mozgókép születésével. A zsáner igazi aranykorát a művészi csúcsára jutó némafilm időszaka, a húszas évek vége jelentette. Walter Ruttmann, Dziga Vertov vagy Jean Vigo városfilmjei ma már a filmtörténet klasszikusai közé tartoznak. A műfaj népszerűsége a mai napig töretlen, sorra készülnek a részben vagy egészben városfilmnek tekinthető mozgóképek. A Látta-e már Budapestet télen? a történeti érdekességein túl is maradandó, a mai néző számára is élvezetes városfilmünk. 


Egy emlékezetes jelenet 

A Látta-e már Budapestet télen? egyik legnagyobb kuriózuma a fináléban látható Nagymező utcai Arizona mulató. A legendás helyről csak igen kevés mozgóképes felvétel maradt ránk, különösen a díszes belső terekről. Sőt, a rövidfilmben még maga Senger Mici táncosnő, korabeli művésznevén Miss Arizona is felbukkan. Csillogó ruhakölteményében, egyik száma előadása közben figyelhetjük meg a szemkápráztató színpadon. Közép-Európa egyik legszínvonalasabbnak és legmodernebbnek számító orfeuma akkoriban a budapesti társasági élet központjának számított.

A „csodabár” mozgó nézőtérrel, fényorgiával és különleges műsorral csábította a közönséget. A Látta-e már Budapestet télen? alkotói nem véletlenül illesztették filmjükbe a híres mulatót, hiszen az Arizona Budapest világvárosi jellegét hirdette. A „mámorpalota” a második világháború során, a tulajdonosok elhurcolása után végleg bezárt. A szocializmus évei alatt lakásokat alakítottak ki, illetve a helyiségek egy részét a Thália Színház foglalta el. Az egykori épület másik felében ma a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház múzeuma működik. 

Tudtad?

Dáloky János rendező Így készül a magyar film című, 1942-ben megjelent könyvében több száz érdekes fekete-fehér képpel világítja meg a magyar filmek születését:

Dáloky János: Így készül a magyar film

Huber Zoltán

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem