Küldetés

Balczó András, minden idők egyik legsikeresebb öttusázójának portréfilmje.

fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1977, rendező: Kósa Ferenc

operatőr: Gulyás János, Káplár Ferenc, szereplő: Balczó András, 93 perc

Miről szól?  

Balczó András háromszoros olimpiai bajnok és többszörös világbajnok öttusázó, aki hiába nyert meg szinte mindent, amit megnyerhetett, a magyar élsportban nem kapta meg az őt illető elismerést. Az ő küzdelméről és küldetéstudatáról szól Kósa Ferenc portréfilmje.  

Mitől különleges?  

Balczó Andrásnak az volt a vágya, hogy a sporton keresztül kikényszerítse a világtól a teljesítmény igazságos elismerését. A Küldetés azt dokumentálja, amivel Balczó és a filmet rendező Kósa Ferenc szembesül: ez a Kádár-kori Magyarországon lehetetlen, mert ahogy a társadalmat, úgy az öttusát is áthatja a korrupció és a dilettantizmus. „Ha elhiszed nekem, amit én hazudok, én is elhiszem neked, amit te hazudsz” – fogalmazza meg Balczó az urambátyámos diktatúra lényegét.  

A Küldetés szándékosan puritánul fölvett, 10–15 perces interjúkból áll össze, amikben a sportoló elmeséli élet- és karriertörténetét, feltárja belső vívódásait, és meggyőzően vall az életét vezérlő elvekről. Azokról az egyszerű, becsületes és következetes elvekről, a hazáért érzett felelősségről és az önmagunk iránti hűségről, melyeknek jegyében rendíthetetlenül ostorozza az öttusaszövetség vezetését, továbbá az '56-os forradalomról sem kendőzi el a véleményét. Balczó végül igazi Kósa Ferenc-hőssé válik: olyan igazságkereső, morális lénnyé, aki

megküzd a világgal, hogy kivívhassa benne privát, belső szabadságát.  

Hogyan készült?  

Kósa Ferenc érdeklődése a hetvenes években a történelmi paraboláktól a kortárs valóság megragadása felé fordult. A rendező az akkori kulturális miniszternél, Pozsgay Imrénél igyekezett kijárni, hogy dokumentumfilm-trilógiát forgathasson az állhatatosan küzdő, de a szocialista rendszer által félresöpört nagyságokról: Balczó Andrásról, dr. Béres Józsefről és Latinovits Zoltánról. Latinovitsról „megbízhatatlan” politikai nézetei miatt egyáltalán nem, a Béres-csepp kuruzslással vádolt feltalálójáról pedig csak illegálisan forgathatott (Az utolsó szó jogán című filmjét csak 11 évvel később, 1987-ban tudta befejezni). A Balczó-portréfilm viszont elkészült, bár sok pénzt nem adtak rá, és csak a magyar televízió lejárt 16 mm-es nyersanyagára forgathattak – ezért is gyengébb a képminőség.  

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?  

Bemutatása idején a Küldetés az egyik legsikeresebb magyar dokumentumfilm volt: 6 hét alatt több mint egymillióan látták, és a nézők szokatlan módon közbetapsoltak a nekik különösen tetsző részeknél. „Hiánycikk volt akkor az igazság, és nagy éhség volt az emberekben ennek kimondására” – magyarázta a rendező a film meglepetéssikerét, ami már a kultúrpolitikának is feltűnt, „rendszerellenes lázítás” vádjával le is vették a műsorról, később csak zártkörű filmklubokban vetíthették. A film hatására még inkább ellehetetlenített, az öttusaszövetség elnökségéből is kirúgott, csupán belovaglóként alkalmazott Balczó tíz évig járta az országot a Küldetéssel.


Egy emlékezetes jelenet

Balczó érzékletesen megfogalmazza élet- és sportfilozófiáját. „Kimagasló teljesítmény közösség nélkül nem létezik. Egymásba fonódás és egymásra utaltság nélkül nincs meg az a kegyelmi állapot, amelyben az emberből kimegy a nyerésvágy görcse, és a helyére jön egy derű, egy nyitottság.” Bár Kósáék mindössze hat nap alatt forgatták a filmet, azt a hat napot szétszórták az egész évben, és a közbeeső hónapokat beszélgetéssel, egymásra hangolódással töltötték. Akadt olyan mondat is, amit Kósa írt meg Balczónak a közös beszélgetéseik alapján („egyre nehezebben tudtam eldönteni, hogy most ők győztek énáltalam, vagy én győztem őáltaluk”), de a sportoló a saját életével, elveivel adott hitelt azoknak – ezért is tudta olyan ízlésesen kifejezni magát.

A rendező

Kósa Ferenc (MTI Fotó/Friedmann Endre)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Az egyöntetű pozitív kritikai visszhang ellenére, ahol lehetett, megpróbálták fékezni a film sikerét. Kelecsényi László filmtörténész 1990-ben felidézte, hogy 1978-ban a Filmtudományi Intézet akkori tudományos osztályvezetője nem engedte megjelenni a dicsérő írását. „Én világosan megmondtam neked előre, hogy nem közlünk a Küldetésről pozitív véleményt.” – írta főnöke dörgedelmes levelében - „nemcsak a film negatívumai, hanem más szempontok miatt sem.”

Plakát

Tervező: Gulyás (forrás: MNF)

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem