Koncertissimo

Gémes József első önálló rendezése három percben állítja kontrasztba a világ dolgaitól elidegenedett elitkultúrát és a lövészárkok brutalitását.

színes magyar animációs film, 1968, rendező: Gémes József

operatőr: Harsági István, 3 perc

Felújítás: HD digitálisan felújított

Miről szól?

Lüktető esti nagyvárosi miliő, villogó fényreklámokkal és cikázó autók vibráló fényszóróival. Az úri közönség egy előkelő operaháznál gyülekezik. A kamera az opera elegáns előterében, majd a díszes színházterem zsúfolt széksoraiban, páholyaiban pásztázza az estélyi ruhás, öltönyös társaságot. Mindeközben a színpadon a zenészek helyett sisakos katonák készülnek az előadásra. A sznob közönség közönyösen figyeli, hogy a szokatlan zenekar a hangszertartókból hangszerek helyett fegyvereket pakol elő, és géppuskákat, golyószórókat, ágyúvetőket kezd el „hangolni”. A karmester megjelenik, kezet fog az első sorban ülő géppisztolyossal. Amikor pálcáját felemeli, a katonák célba veszik a közönséget. A nagy produkció egy hatalmas, mindent elpusztító robbanás.

A teljes filmet itt lehet megnézni:

Miért különleges?

Az erősen társadalmi hangoltságú kisfilm a két eltérő miliő, a fényes koncerttermek közönyös, sznob közönsége, 

a világ dolgaitól elidegenedett elitkultúra, velük szemben pedig a katonai lövészárkok, a bárdolatlan brutalitás

közötti kontrasztot játssza ki egymás ellen. A film címe a zeneművek előadásmódjára vonatkozó latin kifejezések mintájára született (vö. pianissimo, fortissimo).

Hogyan készült?

Gémes József két eltérő stílust vegyít filmjében: a figurákat körbefogó kontúrvonalak nélküli festményanimációs technika inkább az avantgárd filmekre jellemző, míg a karikaturisztikus stílusban megoldott figurák a történetmesélő, figuratív rajzfilmeket idézik.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A 60-as évek uralkodó műfaja az intellektuális karikatúra-parabola volt. Ezek a filmek a cselekmény szintjén gegekre, helyzetkomikumra, vizualitásban az élclapok szatirikus rajzaira épültek, és köznapi helyzetek, közéleti témák groteszk leleplezésére törekedtek (pl. Nepp József: Mese a bogárról, 1963; Szabó Sipos Tamás: Homo faber, 1965; Öt perc gyilkosság, 1966; Macskássy Gyula, Várnai György: Tíz deka halhatatlanság, 1966; Dargay Attila: Variációk egy sárkányra, 1967).

Az évtized végére kialakult a párperces időtartamra szorítkozó, epigrammatikus tömörségű kisfilmek önálló műfaja, amelyek „egybeállításos” sajtókarikatúrát adaptálnak filmre. Ennek megfelelően a klasszikus szóbeli viccekkel rokoníthatók, és azoknak a csattanóra épülő szerkezetét veszik alapul (vö. Macskássy Gyula és Várnai György Ember és ember című egyperces sorozata, 1970-1971).

A Koncertissimo Gémes József első önálló rendezése, és azokkal a szintén Bélai István forgatókönyvén alapuló kisfilmekkel rokonítható, amelyek a protokolláris események, társadalmi rituálék groteszk kifordítására épülnek: Jankovics Marcell Hídavatás (1969) című filmje az avatóünnepségek formaságait, a szintén Gémes rendezte Díszlépés (1970), illetve Temetés (1970) az ünnepélyes katonai parádék, illetve a halotti búcsúbeszédek frázisait teszik nevetség tárgyává. 

Erre figyelj!

A stilisztikailag sokrétű vizuális ábrázolásmód az eltérő társadalmi csoportok és helyzetek közt tátongó szakadékot hangsúlyozza. Gémes József a fényárban úszó nagyvárosi képeket és a csilláros előadóterem látványos totáljait, illetve a koncertterem úri közönségét laza ecsetkezeléssel festette meg, míg a színpadon a fegyvereiket „hangoló” rohamsisakos katonák éles kontúrral megrajzolt fekete-fehér alakok.

A rendező

Gémes József a Daliás idők című kiállításon, amellyel meglepetésként kedveskedtek neki 70. születésnapja alkalmából a 9. Kecskeméti Animációsfilm Fesztiválon, 2009-ben (MTI Fotó: Újvári Sándor)

Tudtad?

Köszönhetően annak, hogy a film erősen egybecsengett a korszak felfokozott társadalmi–politikai közhangulatával, a 68-as mozgalmak elitellenességével, a Koncertissimo világszerte számos fontos elismerést szerzett. És noha Oscar-jelölésig nem jutott, de ez volt a legelső magyar animációs rövidfilm, amely 1968-ban felkerült az Oscar-díjra jelölt animációs kisfilmek rövidített listájára (Academy Award Shortlist).

Orosz Anna Ida

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem