Keserű igazság

Egy baleset krónikája, avagy az ötvenes évek keserű igazsága. Egy film, amit harminc évre betiltottak, nem véletlenül.

fekete-fehér magyar játékfilm, 1956, rendező: Várkonyi Zoltán

forgatókönyvíró: Nádasy László, Kövesi Endre, Várkonyi Zoltán, operatőr: Hegyi Barnabás, főszereplők: Bessenyei Ferenc, Gábor Miklós, Ruttkai Éva, Szemere Vera, Németh Margit, 86 perc, felújítás: SD digitális maszter

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Sztankó János (Bessenyei Ferenc) egy mezőgazdasági üzemeket építő vállalat igazgatója, de még feljebb léphet a ranglétrán, ha a sikeresen levezényli a következő megbízását. A feladatra volt évfolyamtársát, a tehetséges Palócz Imre (Gábor Miklós) mérnököt is alkalmazza, aki nemrég szabadult a börtönből. Palócz és a munkások életveszélyes építési hibákra figyelmeztetik az igazgatót, de az elbizakodott vezető semmibe veszi a szavukat. Amikor bekövetkezik az előre megjósolt tragédia, valakinek vállalnia kell a felelősséget.

Mitől különleges?

A Keserű igazság az első olyan alkotás, amely őszintén mutatja meg az ötvenes évek első felének valóságát. Éles kritikát fogalmaz meg a rendszer működésével kapcsolatban, bírálja a munkaversenyeket körülvevő hamis szellemiséget, az alkalmatlan vezetők felelőtlenségét, és rámutat az egyszerű emberek kiszolgáltatottságára. A történetben kiélezett küzdelem folyik a befolyásos, de immorális igazgató és a tiszta jellemű, hivatását tisztelő mérnök között, azonban a mérnök a megfelelő eszközök és a belé vetett bizalom híján csak vesztes lehet. A film megrázó drámaisága egy egész korszak tragédiáját érzékelteti.

Harminc éven át nem lehetett vetíteni

Hogyan készült?

A film megtörtént esetet dolgoz fel egy leleplező sajtócikk alapján, amiből már 1954-ben filmet akartak készíteni. A forgatókönyv első verziójának még Vádirat volt a címe, a cselekményén azonban a gyorsan változó politikai helyzethez igazodva állandóan alakítani kellett. A filmet eredetileg Fábri Zoltán rendezte volna, de mivel ő nagyon elfoglalt volt, végül átadta sógorának, Várkonyi Zoltánnak a lehetőséget. A forgatás 1956 júliusában zajlott, az utómunka egészen őszig elhúzódott. A rendező így nyilatkozott a Színház és Mozi című folyóiratnak 1956. szeptember 1-én: „Emberekről szól a film, közöttünk élő, mai emberekről. Egy különös, tragikus barátság történetéről. Arról, hogy elég volt az áltatásból, a hazugságokból, végre itt az ideje, hogy mindenki megértse:

felnőttek vagyunk, akiknek meg lehet, meg kell mondani az igazat! 

Akkor is, ha fáj, akkor is, ha kínos, akkor is, ha keserű!” Ekkor azonban a forradalom kitörése miatt már nem tarthatták meg a bemutatót, később pedig a hatalom nem engedélyezte a vetítést, tartalmi okokra hivatkozva.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A filmet a készítés esztendejében dobozba zárták, és harminc éven át nem lehetett vetíteni. 1986 októberében került először a közönség elé, amikor a színészek, Bessenyei Ferenc, Gábor Miklós és Sinkovits Imre jelenlétében tartották meg a premiert a Filmmúzeumban. Várkonyi Zoltán 1979-ben elhunyt, így ezt a fontos eseményt már nem érhette meg. A Keserű igazság filmtörténeti jelentősége úgy is vitathatatlan, hogy a nézők és az alkotók évtizedeken át nem találkozhattak vele. Ez az első olyan film, amely nyíltan beszél a Rákosi-korszak értelmetlen túlkapásairól, és őszintén kritizálja a rendszert. A történet egyfajta parabola, amelynek már semmi köze nincs a sematizmus lelkes munkaverseny-filmjeihez, ehelyett a teljesítménykényszerből és felelőtlen döntésekből fakadó tragédia ürügyén azt mutatja be, hogyan jutott el az ország a forradalomig. Az itt alkalmazott realista ábrázolásmód – az olasz neorealizmus hatása – más magyar filmekre is jellemző az ötvenes évek közepén.


Egy emlékezetes jelenet 

Míg a dolgozók az építkezésen vannak, Sztankó János igazgató egy átmulatott éjszaka után gyufatornyok készítésével szórakozik. Palócz felkeresi, és arra kéri, mielőbb állítsa le a hibák miatt életveszélyessé vált munkát. A jelenetben két színészlegendát, a Sztankót alakító Bessenyei Ferencet és a Palóczot játszó Gábor Miklóst látjuk. Az egyre hevesebbé váló vitában két karakter, két értékrend csap össze, a levegő szinte szikrázik a feszültségtől. A színházi képzettséggel és tapasztalattal bíró Várkonyi Zoltán pontosan vezeti a színészeket, a jelenet kidolgozása drámaian sűrű, azonban nem válik színpadiassá. Az operatőr, Hegyi Barnabás, lehetőség szerint belső vágásokkal, a kamera mozgatásával tartja egységben a párbeszédet, így a nézőnek olyan érzése van, mintha maga is jelen volna a szóváltásnál.

Kapcsolódó filmhíradó

A rendező

Várkonyi Zoltán (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A film rendezőjének, Várkonyi Zoltánnak nem ez volt az első filmje, amit elkészülte után nem engedtek bemutatni, illetve, amit bemutatása után levettek a műsorral. Az első A harag napja című film volt, amit 1953. novemberében bemutattak ugyan, de néhány előadás után a Szabad Népben megjelent kritika miatt levettek a műsorról. A készítőknek át kellett vágniuk a már kész filmet, méghozzá olyan alaposan, hogy a munkálatok másfél évet vettek igénybe, úgy hogy az új bemutatóra csak 1955. május 26-án kerülhetett sor.

Plakát

Tervező: Máté András (forrás: NFI)

Barkóczi Janka

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem