...

Kelj fel és járj!

Zolnay Pál filmkölteménye egy kórházi elfekvőben közvetlen közelről néz a halál szemébe.

fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1969, rendező: Zolnay Pál

operatőr: Ragályi Elemér, 14 perc

Miről szól?

Élet és halál szűk határsávjában járunk. A kórházi elfekvőben öregek fekszenek az ágyon, kezük mozdulatlan görcsbe merevedve, arcukon legyek tanyáznak. A halál küszöbén mégis feltámad bennük az életvágy: feltápászkodnak, játszanak, és járókeretükkel elindulnak lassan a fény felé…

Mitől különleges?

A Kelj fel és járj! a haldoklók szívszorító világába kalauzol, akik ágyhoz kötve tengetik utolsó napjaikat. A kisfilm úgy indul, mint egy szociológiai riport, amely feltérképezi a kórházi elfekvők mindennapjait, de Zolnay Pál rendező végül élet és halál metszéspontját kutató lírai filmkölteményt farag belőle. Ragályi Elemér operatőr szomorú premier plánjaiban az öregemberek magányossága, a szemeikben mélyen ülő szomorúság mellett a méltóságot is megtalálja. Mintha egy beszélőfejes dokumentumfilmet néznénk, amelyben nem beszélnek a fejek, mert már nem tudnak, nincs mit mondaniuk – vagy nem hallgatja meg őket senki. Zolnay a haldoklók ellenpontjaként a hozzátartozóiikkal készített interjúkat vágja be a hangsávon, akik teherként élik meg az öregek ápolását.

Rokonaikkal ellentétben a kamera nem hagyja magukra a betegeket, elkíséri őket, ahogy belekapaszkodnak az életbe.

Mint a tévében nézett Holdra szállás, nekik az tűnik óriási lépésnek, ahogy a cérnát befűzik a tűbe, megtalálnak egy kulcsot a limlomok között, és lassan lépegetnek az ablakon betűző, fehér fény felé. A Kelj fel és járj! filozófiai magasságokba emelkedik, amikor a járókeretes nénire rávillan a fény: vajon az éltető nap vagy a halál várja ott?

Hogyan készült?

A Kelj fel és járj! Zolnay Pál rendező és Ragályi Elemér operatőr első közös munkája, amit később az Arc (1970), a Sámán (1977) és főművük, a Fotográfia követett. A Városliget mellett, a Benczúr utcai elfekvőben forgatták, ahol Zolnay újfent bizonyította kivételes kapcsolatteremtő képességét, amellyel megdöbbentően őszinte vallomásokat hívott elő dokumentumfilmes alanyaiból. Az elfekvőben két nap alatt barátkozott össze az orvosokkal és a betegekkel: előbbiekkel átivott, utóbbiakkal pedig átbeszélgetett egy éjszakát, meghallgatta a panaszaikat, gyógyszert vitt nekik. A filmstáb fehér köpenyt vett föl, a betegek így orvosnak nézték őket, természetessé vált a jelenlétük. Olyannyira, hogy Ragályi Elemér állítólag magát a halált is lefilmezte: az egyik beteg észrevétlenül meghalt, amikor épp őt vette a kamera.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Kelj fel és járj! a magyar kisfilmtörténet különösen szép költeménye, amely megkapó bátorsággal nézett szembe az elmúlással. A halál témája kitartóan foglalkoztatta Zolnayt, aki az Ötvenesek (1978) című dokumentumfilmjében infarktusos betegeket interjúvolt meg, elsőként forgatott Magyarországon az AIDS-betegekről filmet (Védtelenek, 1989) – az Öngyilkosok címe pedig magáért beszél.


Egy emlékezetes jelenet

Teréz néni elé kiraknak néhány tárgyat, szemüveget, hogy keresse meg köztük a kulcsot. Játszanak vele, hogy amennyire lehet, élesen tartsák a páciens elméjét – és elbüszkélkedhessenek az öregek a filmeseknek, hogy tessék, jól vagyunk, még élünk. A kulcsot sokáig keresgélő, majd megtaláló Teréz néni örömén átsugárzik Zolnay humanizmusa is, aki a haldokló betegek körében is az élethez való ragaszkodást filmezte le.

Olvass tovább!

Székely Orsolya: Beszélgetés 1993-ból. In memoriam Zolnay Pál. Filmvilág, 1996/1.
Bérczes László: Retusálás nélkül. In memoriam Zolnay Pál. Filmvilág, 1996/1.
MMA Lexikon 

 A rendező

Zolnay Pál (fotó: B. Müller Magda)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Zolnay Pál rengeteget dolgozott: a Liliomfiban 1954-ben másodasszisztens Makknál; ezzel egyidőben dramaturg Várkonyi Zoltán mellett. Összesen 32 filmben asszisztált Keleti Márton, Várkonyi Zoltán, Banovich Tamás, Fehér Imre, Herskó János oldalán. Már 1955-ben fölajánlották, készítsen önálló filmet, de úgy döntött, szakmailag még nem eléggé fölkészült, még nem töltötte le az inaséveket. Csupán 1961-ben, két leállított produkció után készült el első játékfilmje, az Áprilisi riadó.

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem