Katonazene

 

A magabiztos huszártiszt elcsábítja az orvos feleségét. A párbajra mégsem kerül sor, aljas gyilkosság történik. A látványos és fordulatos dráma a magyar film egyik méltatlanul elfeledett klasszikusa.

színes magyar játékfilm, 1961, rendező: Marton Endre, társrendező: Hintsch György

forgatókönyvíró: Hintsch György, Marton Endre, operatőr: Hildebrand István, vágó: Farkas Zoltán, zeneszerző: Hidas Frigyes, szereplők: Kállai Ferenc, Básti Lajos, Bara Margit, Szirtes Ádám, Őze Lajos, Tóth Judit, 91 perc

A film adatlapja a filmkeresőn

A teljes film elérhető itt:

Miről szól?

A város laktanyájába új huszárezred érkezik. A díszes egyenruhában, katonazenekarral bevonuló lovas csapatot a főutcán köszönti a lakosság. A Bécsbe készülő főhadnagy, báró Ferdinándy Tamás (Kállai Ferenc) a jámbor tisztiszolgájával (Szirtes Ádám) elfoglalja a szálláshelyét. A tiszt azonnal bevonja magát a társasági életbe, és felméri a meghódítandó hölgyeket. A jóképű, vagyonos Ferdinándy bárkit elcsábíthatna, az ő figyelmét mégis a helyi doktor gyönyörű felesége kelti fel. A köztiszteletben álló Barlay (Básti Lajos) és a nála fiatalabb asszony (Bara Margit) boldog házasságban élnek. A nő udvariasan és határozottan visszautasítja a főhadnagyot. A sikerekhez és engedelmességhez szokott katonát mindez csak még jobban feltüzeli.

Egy átmulatott éjszakán Ferdinándy szerenádot ad az asszonynak. Barlay határozottan rendre utasítja, majd pofon vágja a részeg férfit, aki erre kardot ránt. A tisztiszolgája, Samu fogja le, a dühöngő tiszt azonban párbajra hívja az orvost. Csak másnap eszmél rá, hogy Barlay a város legkiválóbb céllövője. A becsület azonban kötelez, a párbaj elkerülhetetlen. Hiába várják, az orvos nem jelenik meg. Később megtalálják a holttestét az erdőben. A férfit meggyilkolták. A laktanya ezredese rögtön Ferdinándyt gyanúsítja, aki négyszemközt beismeri a tettét. A főhadnagy ezek után azt mondja, tudja a kötelességét.

A parancsnokát rajongásig tisztelő tisztiszolga váratlanul bevallja, ő lőtte hátba az orvost. Az egyszerű észjárású Samu még a tárgyaláson is kitart a története mellett, pedig a gyilkosságért halál jár. Az összezavarodott katonát Ferdinándy nyugtatja. A pert egyszerű színjátéknak nevezi, és megígéri Samunak, hogy nemsokára hazamehet. A bíróság meghozza az ítéletet.

Mitől különleges?

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején játszódó Katonazene fordulatos története lenyűgöző képekben elevenedik meg előttünk. A látványos tömegjeleneteket szűk térbe zárt párbeszédek, a díszes egyenruhák és ünnepek tarkaságát a szürkébb tónusok ellenpontozzák. A színek és fények erőteljes hangulati hatása mellett a szereplők belső vívódásait a szokatlan beállítások is hangsúlyozzák.

A kimondott szavak helyett az alkotók a film képi eszközeivel mesélnek.

Az operatőr Hildebrand István a hazai tájképfestészet legnagyobb mesterei mellett a szocialista realizmus vizuális stílusát is megidézi. A tisztiszolga tárgyalásakor a kép fokozatosan fekete-fehérré fakul, hogy hirtelen visszatérő színei csak még felkavaróbbá tegyék az elgondolkodtató befejezést. Bár a Katonazene felvillantja az első világháború előtti korszak romlottságát, a tisztiszolga tragédiája univerzális érvényű. A parancsnokában a legvégsőkig bízó Samu a naiv jóhiszeműség és a vakbuzgó hit áldozata, míg Ferdinándy az erkölcstelen törtetők örök példája.

A párbaj elkerülhetetlen

Hogyan készült?

A Katonazene Bródy Sándor Kaál Samu című rövid novellájából készült. A balladai tömörségű írással szemben a film jóval több szereplőt és mellékszálat mozgat. A Bacsó Péter, Marton Endre és Hintsch György által jegyzett forgatókönyv megőrzi az alapmű sejtetésekre épülő sűrű dramaturgiáját, és a gyilkosság előzményeire is nagy hangsúlyt fektet. A novellával ellentétben a film nem mutatja meg, ki ölte meg az orvost. Míg Bródy Sándor írásában a megvezetett tisztiszolga a tettes, a filmben egyértelműen ártatlan.

A Katonazene egy képzeletbeli magyar városban játszódik, a külső jeleneteit Székesfehérváron forgatták. A korhűség érdekében a stáb még macskaköveket is festett az aszfaltra. A visszaemlékezések szerint ezek még a nyolcvanas években is láthatóak voltak az utcákon.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az 1961-ben bemutatott film fontos kapocs szocialista realizmus sematikusabb irányzata és az induló magyar új hullám között. A Katonazene még nem mentes a célzott propagandától, de már nagyfokú lélektani hitelességre törekszik. A korabeli kritika pozitívan fogadta, de fontosnak tartotta kiemelni, hogy a film a huszárok romantikus mítoszával is leszámol. A felelősséget áthárító és elkenő tisztikar azonban jóval általánosabb, a Kádár-korra szintén érvényes társadalomkritikát is megfogalmaz.

A Katonzene az 1961-es év legnézettebb magyar filmje volt (2,7 millióan ültek be rá), megkapta operatőri kategóriában a Magyar Filmkritikusok Díját, később mégis kikopott a nézők és kritikusok emlékezetéből. Ennek egyik oka talán éppen az, hogy a film nem sorolható egyértelműen sem a korábbi, sem a későbbi irányzatokhoz. Ráadásul a két rendező, az inkább színházi szakemberként ismert Marton Endre és a könnyedebb műfajokban jártas Hintsch György életművéből is kilóg. A Katonazene a magyar filmtörténet méltatlanul elfeledett, újrafelfedezésre váró klasszikusa. A filmet az operatőr Hildebrand István közreműködésével a Filmarchívum 2020-ban teljeskörűen restaurálta.


Egy emlékezetes jelenet

A hűséges asszonyt elcsábítani próbáló Ferdinándy a kocsmában lerészegedik. A tisztiszolga hazacsábítaná, de a férfit nem lehet jobb belátásra bírni. A Samut játszó Szirtes Ádám megrendítő alakítása mellett Kállai Ferenc is kiváló a főhadnagy szerepében.

Olvass tovább!

MMA Lexikon

Ezt is nézd meg!

A Katonazene című film forgatása Székesfehérváron, MFH 1961. május:

Rendező

Marton Endre (k-j2) és Hintsch György (k-j) a forgatáson. A középső csoportban álló színészek: Bihari József (b), Kállai Ferenc (b2), Bara Margit (j4-takarásban), Őze Lajos (j5) és Tóth Jutka (b4) jelenetét készítik elő a városligeti Műjégpályán. Hildebrand István (b) operatőr a kamera mögött. (MTI Fotó: Bojár Sándor)

Plakát

Katonazene plakát (forrás: NFI)