Miről szól?

1985-ben készült Mész András Bebukottak című filmje, amely a Tököli Fiatalkorúak Büntetés-Végrehajtási Intézetének hat elítéltjét szólaltatta meg. Az alkotás hiába nyert díjat Torinóban, idehaza betiltották, a kalózkópiáknak köszönhetően mégis eljutott a közönséghez. Gerő Marcell harminc év múltán felkeresett három férfit az egykori szereplők közül, hogy kiderítse, miként alakult az életük az eltelt idő alatt.

Mitől különleges?

Gerő más megközelítést választott, mint a Bebukottak rendezője annak idején. Mész András filmje kevésbé az egyéni sorsokról, mintsem börtön működéséről, a félelem és az erőszak hatalmáról tudósított. Szereplőit nem szembesítette a tetteikkel, csak engedte, hogy elmeséljék a saját verziójukat. A Káin gyermekeiben már csak azért is gazdagabb és hangsúlyosabb a környezetrajz, mert nem a börtönben játszódik. Gerőék nemcsak azt mutatják be, hogyan élnek az egykori elítéltek – van, aki hajléktalanként járja az utcákat, a másik egy pszichiátria lakója, a harmadik páriaként tengődve próbálja helyreállítani kapcsolatát a gyerekeivel –, hanem az élettársakat, rokonokat is megszólaltatják.

A Káin gyermekei igyekszik kiszínezni a Bebukottak után maradt fehér foltokat. Mész filmjéből nem derült ki pontosan, melyik fiú miért gyilkolt, egyfelől azért, mert akkor még a tettesek sem tudtak vagy akartak magyarázatot adni, másrészt mert rajtuk kívül más érintett nem szólalt meg. A „folytatásban” mindhárom esetben tisztázódni látszik a pontos indíték az elejtett félszavaknak és a hangsúlyos hallgatásoknak köszönhetően.

A film sugallata, hogy számukra azon a végzetes napon kizökkent az idő, és máig a feldolgozhatatlan tettük súlyát cipelik. Három évtizede a bezártság miatt szenvedtek, ma a szabadsággal képtelenek élni.

Hogyan készült?

A legnagyobb kihívást az alkotók számára a szereplők felkutatása jelentette. A Bebukottak egykori stábja nem tudott segíteni, a kamaszok igazi neveire már senki nem emlékezett. Végül a Céllövölde című film nyomán indultak el. Sopsits Árpád 1989-es rendezésében ugyanannak az apagyilkos fiúnak a történetét dolgozta fel, aki a Bebukottakban is szerepel. Gerőéknek sikerült megtalálniuk azt az újságcikket, amely Sopsits filmjét ihlette, és az alapján kikérték a bírósági adatokat. A stáb végül négy évet töltött a szereplőkkel, annyi nyersanyagot rögzítettek közben, hogy a vágás több mint egy éven át tartott.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Káin gyermekei legalább olyan fontos és hiánypótló film, mint a Bebukottak volt, még ha közelítésmódjuk, vizuális stílusuk jelentősen el is tér. A rendező találó definíciója szerint valójában nem folytatása Mész eredetijének, hanem előzményfilmje.

Egy emlékezetes jelenet

A kamera követi Gabeszt az otthonául szolgáló vonatvagonba, ahol a rendező megkéri, hogy mesélje el, miként vált 14 évesen gyilkossá. A férfi először még azt állítja, lezárta magában az ügyet, mentegetni kezdi magát, de pár másodperc alatt kiderül, hogy máig képtelen megérteni és feldolgozni a tettét. A Bebukottakban még nem árulta el, hogy intézeti tanára, akit egyetlen késszúrással megölt, korábban molesztálta őt. Most már ezt is megvallja, de a lelkiismeretén így sem tud könnyíteni.