József Attila gyermekversének szürreális képzettársításokban gazdag lírai adaptációja. A költemény Sebő Ferenc zenés feldolgozásában hangzik el.
színes magyar animációs film, 1974, rendező: Csonka György
író: József Attila, forgatókönyvíró: Csonka György, operatőr: Henrik Irén, vágó: Czipauer János, zeneszerző: Sebő Ferenc, hangmérnök: Bársony Péter, 3 perc
A teljes film elérhető itt (a Videotóriumon csak oktatási intézmények számára):
Miről szól?
A melankolikus hangulatú rövidfilm József Attila legismertebb gyermekversét ülteti át rajzfilmre. Az álomszerű képsorok pillanatfelvételek a képzelet különös tájairól: szövegben és képben egymás után sorjáznak a körülöttünk elcsendesedett világ megszemélyesített tárgyai. Miközben a fizikai határok fellazulnak, a különböző léptékű és méretű dolgok magától értetődő természetességgel váltják egymást. A képek alatt a költemény a Sebő Ferenc által megzenésített dallamban, Budai Ilona népdalénekes dúdoló hangján csendül fel.
Miért különleges?
A film a valóságtól elemelt képek és mozgássorok, a hangi világ segítségével azt a különös tudatállapotot jeleníti meg, amikor az ember épp elszenderedett, és a kézzelfogható világot maga mögött hagyta. Az énekelve előadott, ráolvasásszerű vers dallama zsongító hatású, segítve a belemerülést a fizikai kötelmektől megszabaduló világba.
Hogyan készült?
A film Csonka György első önálló rendezése, aki korábban háttértervezőként és -festőként dolgozott a Pannónia Stúdió rajzfilmjeiben (pl. János vitéz, 1973). A verset a táncházmozgalom egyik elindítója, Sebő Ferenc zenésítette meg a stúdió felkérésére, aki több korabeli animációs rövidfilmben dolgozott zeneszerzőként (Richly Zsolt: Molnár Anna, 1972; Varsányi Ferenc: Mézes-táncos, 1975). Sebő és a népdalt éneklő Budai Ilona a hetvenes évek legelején vált országosan ismertté a Magyar Televízió népzenei tehetségkutató műsora, a Röpülj páva! első évada révén.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
Az Altató a magyar animációban megjelenő pop art és szürrealizmus egyik legszebb példája.
A terek és tárgyak erős, telt színekkel történő álomszerű megjelenítése olyan nagyfilmekkel rokonítják Csonka György háromperces rövidfilmjét, mint a János vitéz (1973) vagy a Fehérlófia (1981). (A János vitéz munkálataiban Csonka háttértervezőként vett részt.) Az Altatónak köszönhetően a fiatal rendező nemzetközi ismertséget szerzett magának, a film 1975-ben szerepelt az Annecy-i Animációs Filmfesztivál versenyprogramjában, 1976-ban az első Ottawai Animációs Filmfesztiválon a gyerekfilmek kategóriájában II. díjat kapott.
Egy emlékezetes jelenet
Noha a filmbéli jelenetek szinte versszakról versszakra követik József Attila költeményének szerkezetét, Csonka György mégsem egyszerűen csak illusztrálja, hanem etűdszerűen, asszociatív módon továbbgondolja a versben foglalt képek áradatát. A nyitó képsorban a szoba ablaka leválik a fal síkjáról és egyre közelebb lebeg: konkrétan és szimbolikusan is átlépünk a valóságból a képzelet mélykékké színeződő világába. Ettől kezdve a jelenetek rendezőelve az álomszerű átalakulás és a szürreális téralakítás lesz; csupa olyan elem és motívum tehát, amely csak animációban jeleníthető meg. A lakóházak a dunna-rét fölött léggömbként lebegnek, az ismerős tárgyak cseppfolyóssá válnak, a játékok alakot váltanak, a szoba közepén a semmibe nyíló ajtón átdöcög a favonat, a borostyánzöld erdő fölött az éjjeli égbolton fénylő csillagokból aranysárga péksütemények lesznek; az üveggolyókkal teleszórt játszószőnyeget a kamera mint a végtelenbe érő, éteri tájat pásztázza… Az álomba merülést azzal is hangsúlyozza a film, hogy emberi alakokat nem látunk, sem „anyuka”, sem „kis Balázs” nem jelenik meg benne, csupán a körülöttük lévő tárgyak metamorfózisán keresztül érzékeljük, ahogyan átkerülünk a világ fizikai érzékelésen túli dimenzióba.
Számos rejtett motívumban megjelenik az alkotó szabadságvágya (aki a film elkészülte után pár évvel családjával Nyugat-Németországba disszidált), és közvetett utalások történnek az akkori közbeszédben tabunak számító ’56-os forradalomra is. Például többször feltűnik a magyar nemzeti trikolor, az egyik távolban lebegő házból ‘libertate’ (‘szabadság’) feliratú léghajó formálódik.