...

József Attila – Altató

József Attila gyermekversének szürreális képzettársításokban gazdag lírai adaptációja. A költemény Sebő Ferenc zenés feldolgozásában hangzik el.

színes magyar animációs film, 1974, rendező: Csonka György

író: József Attila, forgatókönyvíró: Csonka György, operatőr: Henrik Irén, vágó: Czipauer János, zeneszerző: Sebő Ferenc, hangmérnök: Bársony Péter, 3 perc

Miről szól?

A melankolikus hangulatú rövidfilm József Attila legismertebb gyermekversét ülteti át rajzfilmre. Az álomszerű képsorok pillanatfelvételek a képzelet különös tájairól: szövegben és képben egymás után sorjáznak a körülöttünk elcsendesedett világ megszemélyesített tárgyai. Miközben a fizikai határok fellazulnak, a különböző léptékű és méretű dolgok magától értetődő természetességgel váltják egymást. A képek alatt a költemény a Sebő Ferenc által megzenésített dallamban, Budai Ilona népdalénekes dúdoló hangján csendül fel.

Miért különleges?

A film a valóságtól elemelt képek és mozgássorok, a hangi világ segítségével azt a különös tudatállapotot jeleníti meg, amikor az ember épp elszenderedett, és a kézzelfogható világot maga mögött hagyta. Az énekelve előadott, ráolvasásszerű vers dallama zsongító hatású, segítve a belemerülést a fizikai kötelmektől megszabaduló világba.

Hogyan készült?

A film Csonka György első önálló rendezése, aki korábban háttértervezőként és -festőként dolgozott a Pannónia Stúdió rajzfilmjeiben (pl. János vitéz, 1973). A verset a táncházmozgalom egyik elindítója, Sebő Ferenc zenésítette meg a stúdió felkérésére, aki több korabeli animációs rövidfilmben dolgozott zeneszerzőként (Richly Zsolt: Molnár Anna, 1972; Varsányi Ferenc: Mézes-táncos, 1975). Sebő és a népdalt éneklő Budai Ilona a hetvenes évek legelején vált országosan ismertté a Magyar Televízió népzenei tehetségkutató műsora, a Röpülj páva! első évada révén.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az Altató a magyar animációban megjelenő pop art és szürrealizmus egyik legszebb példája.

A terek és tárgyak erős, telt színekkel történő álomszerű megjelenítése olyan nagyfilmekkel rokonítják Csonka György háromperces rövidfilmjét, mint a János vitéz (1973) vagy a Fehérlófia (1981). (A János vitéz munkálataiban Csonka háttértervezőként vett részt.) Az Altatónak köszönhetően a fiatal rendező nemzetközi ismertséget szerzett magának, a film 1975-ben szerepelt az Annecy-i Animációs Filmfesztivál versenyprogramjában, 1976-ban az első Ottawai Animációs Filmfesztiválon a gyerekfilmek kategóriájában II. díjat kapott.

Erre figyelj!

Noha a filmbéli jelenetek szinte versszakról versszakra követik József Attila költeményének szerkezetét, Csonka György mégsem egyszerűen csak illusztrálja, hanem etűdszerűen, asszociatív módon továbbgondolja a versben foglalt képek áradatát. A nyitó képsorban a szoba ablaka leválik a fal síkjáról és egyre közelebb lebeg: konkrétan és szimbolikusan is átlépünk a valóságból a képzelet mélykékké színeződő világába. Ettől kezdve a jelenetek rendezőelve az álomszerű átalakulás és a szürreális téralakítás lesz; csupa olyan elem és motívum tehát, amely csak animációban jeleníthető meg. A lakóházak a dunna-rét fölött léggömbként lebegnek, az ismerős tárgyak cseppfolyóssá válnak, a játékok alakot váltanak, a szoba közepén a semmibe nyíló ajtón átdöcög a favonat, a borostyánzöld erdő fölött az éjjeli égbolton fénylő csillagokból aranysárga péksütemények lesznek; az üveggolyókkal teleszórt játszószőnyeget a kamera mint a végtelenbe érő, éteri tájat pásztázza… Az álomba merülést azzal is hangsúlyozza a film, hogy emberi alakokat nem látunk, sem „anyuka”, sem „kis Balázs” nem jelenik meg benne, csupán a körülöttük lévő tárgyak metamorfózisán keresztül érzékeljük, ahogyan átkerülünk a világ fizikai érzékelésen túli dimenzióba.

Számos rejtett motívumban megjelenik az alkotó szabadságvágya (aki a film elkészülte után pár évvel családjával Nyugat-Németországba disszidált), és közvetett utalások történnek az akkori közbeszédben tabunak számító ’56-os forradalomra is. Például többször feltűnik a magyar nemzeti trikolor, az egyik távolban lebegő házból ‘libertate’ (‘szabadság’) feliratú léghajó formálódik.

Tudtad?

A filmet a rendező Balázs nevű kisfiának születése ihlette, aki az Altató elkészülte előtti évben, 1973-ban látta meg a napvilágot.

Orosz Anna Ida

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem