Jelenlét I, II, III.

 

Huszonegy év fél órába sűrítve. Jancsó Miklós filmje az egykori zsinagóga és temető lassú pusztulásával a történelmi emlékezet kérdéseit vizsgálja.

Jelenlét, fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1965, rendező: Jancsó Miklós
operatőr: Kende János, gyártó: Mafilm, 8 perc

Második jelenlét, színes magyar dokumentumfilm, 1978, rendező: Jancsó Miklós
operatőr: Kende János, gyártó: Mafilm, 8 perc

Harmadik jelenlét, színes magyar dokumentumfilm, 1986, rendező: Jancsó Miklós
operatőr: Kende János, gyártó: Mafilm, 13 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Jancsó Miklós három, egymással összefüggő kisfilmje egy zsinagóga és egy zsidó temető fokozatos pusztulását dokumentálja, hosszú éveken keresztül. Az üresen álló, eredeti funkcióját vesztett, teljesen elhanyagolt épületbe a különböző évtizedekben újabb rabbik látogatnak. Rövid szertartásokat végeznek, így tartva életben a zsidó hagyományokat.

Mitől különleges?

A Jelenlét 1965 tavaszán, illetve 1978 és 1986 őszén készült, ugyanazokon a helyszíneken. A három kisfilm között összesen 21 év telik el, ami lehetőséget teremt, hogy élesen kirajzolódjon az idő múlása. Az egymás után következő epizódokban a néző nyomon követheti az épületek és sírkövek pusztulását, illetve az oda látogatók eltérő magatartását.

A cím több dologra utal egyszerre. A zsidó temető és a zsinagóga túlélték a pusztítást, és a jelenlétükkel emlékeztetnek minket a történelemre. A kövek között azonban az ember is folyamatosan jelen van. A helyszínre látogató rabbik a zsidó identitás továbbéléséért végzik a szertartásokat. Az újabb szereplők, az emlékhelyre utazó gyerekek a túlélés és megújulás ígéretét hordozzák.

A szörnyűségek ellenére a magyarországi zsidóság jelen van.

Az épület és a síremlékek állapota közben egyre jobban leromlik. Az eltelt idő erőteljes hatását a vágások is erősítik. A méltóságteljes képeket fájdalmas sirató hangjai kísérik. A filmben végig ott kísért az elmúlás, az egykoron itt éltek hiánya. Az összesen közel fél órás alkotás végkicsengése mégis reményteli. Az ősi szertartások ünnepélyes méltósága és a gyerekek vidámsága ellenállóbb a porladó köveknél. A szent helyek nem feltétlenül fizikailag létező épületek.

A történelmi emlékezet fontosságára hívja fel a figyelmet

Hogyan készült?

A Jelenlét egy tervezett, de soha el nem készült játékfilm ötletéből született. A történet úgy indult volna, hogy a két főszereplő a falun átutazva megnézi az egykori zsinagógát. Az alkotók a megfelelő helyszínt keresve találtak rá a témára. A forgatásokkor a stáb semmit nem változtatott a környezeten, csak dokumentálta a körülményeket.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Kádár-korszak hivatalos kultúrpolitikája szerette volna feledtetni a magyaroroszági zsidóság sorsát. Jancsó Miklós alkotása nemcsak súlyos kérdéseket szegez a nézőnek, de a történelmi emlékezet fontosságára is felhívja a figyelmet. Látszólagos egyszerűsége ellenére a film igen összetett szimbólumrendszerrel dolgozik, a látottak továbbgondolására késztet. A Jelenlét Jancsó Miklós páratlanul gazdag életművének méltatlanul keveset emlegetett, megkerülhetetlen darabja.




Egy emlékezetes jelenet

Az újonnan épült családi házak és a robogó vonat szomszédságában még állnak a sírkövek. A szomorú mementók állóképeit héber nyelvű ének kíséri. A temetőben gyerekek bukkannak fel és zsidó szokás szerint köveket helyeznek el a sírokon. Az apró kezek kibetűzik a málló feliratokat. A jelenet a hagyományok és az emlékezés fontosságának gyönyörű példázata.

Ezt is nézd meg!

Olvass tovább!

MMA Lexikon
Jancsó öröksége – Az első JELENLÉT. Filmvilág.blog, 2015

A rendező

Jancsó Miklós A zsarnok szíve forgatásán, 1981-ben, Apajpusztán (fotó: B. Markovics Ferenc/NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Jancsó Miklós a Jelenlét-trilógia készítéséről és az operatőrrel, Kende Jánossal való munkakapcsolatáról: „Harmincpercnyi hosszúságú az egész film. Harminc év alatt csináltuk. Átfogta mindkettőnk életét. A Szegénylegényeknek kerestünk helyszínt. (…) Kende akkoriban segédoperatőr volt és velem jött a felvevőgéppel, hogy rögzítse, amit látott. A bodrogkeresztúri pap ajánlotta, hogy menjünk el Olaszliszkára és nézzünk meg egy pusztulásában is megrendítően szép, romos zsinagógát. Elég szomorú látvány volt a zsinagóga, és a két olaszliszkai maradék zsidó, két öregember.”