Jelenlét I, II, III.

Huszonegy év fél órába sűrítve. Jancsó Miklós filmje az egykori zsinagóga és temető lassú pusztulásával a történelmi emlékezet kérdéseit vizsgálja.

Jelenlét, fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1965, rendező: Jancsó Miklós
operatőr: Kende János, 8 perc

Második jelenlét, színes magyar dokumentumfilm, 1978, rendező: Jancsó Miklós
operatőr: Kende János, 8 perc

Harmadik jelenlét, színes magyar dokumentumfilm, 1986, rendező: Jancsó Miklós
operatőr: Kende János, 13 perc

Miről szól?

Jancsó Miklós három, egymással összefüggő kisfilmje egy zsinagóga és egy zsidó temető fokozatos pusztulását dokumentálja, hosszú éveken keresztül. Az üresen álló, eredeti funkcióját vesztett, teljesen elhanyagolt épületbe a különböző évtizedekben újabb rabbik látogatnak. Rövid szertartásokat végeznek, így tartva életben a zsidó hagyományokat.

Mitől különleges?

A Jelenlét 1965 tavaszán, illetve 1978 és 1986 őszén készült, ugyanazokon a helyszíneken. A három kisfilm között összesen 21 év telik el, ami lehetőséget teremt, hogy élesen kirajzolódjon az idő múlása. Az egymás után következő epizódokban a néző nyomon követheti az épületek és sírkövek pusztulását, illetve az oda látogatók eltérő magatartását.

A cím több dologra utal egyszerre. A zsidó temető és a zsinagóga túlélték a pusztítást, és a jelenlétükkel emlékeztetnek minket a történelemre. A kövek között azonban az ember is folyamatosan jelen van. A helyszínre látogató rabbik a zsidó identitás továbbéléséért végzik a szertartásokat. Az újabb szereplők, az emlékhelyre utazó gyerekek a túlélés és megújulás ígéretét hordozzák.

A szörnyűségek ellenére a magyarországi zsidóság jelen van.

Az épület és a síremlékek állapota közben egyre jobban leromlik. Az eltelt idő erőteljes hatását a vágások is erősítik. A méltóságteljes képeket fájdalmas sirató hangjai kísérik. A filmben végig ott kísért az elmúlás, az egykoron itt éltek hiánya. Az összesen közel fél órás alkotás végkicsengése mégis reményteli. Az ősi szertartások ünnepélyes méltósága és a gyerekek vidámsága ellenállóbb a porladó köveknél. A szent helyek nem feltétlenül fizikailag létező épületek.

Hogyan készült?

A Jelenlét egy tervezett, de soha el nem készült játékfilm ötletéből született. A történet úgy indult volna, hogy a két főszereplő a falun átutazva megnézi az egykori zsinagógát. Az alkotók a megfelelő helyszínt keresve találtak rá a témára. A forgatásokkor a stáb semmit nem változtatott a környezeten, csak dokumentálta a körülményeket.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Kádár-korszak hivatalos kultúrpolitikája szerette volna feledtetni a magyaroroszági zsidóság sorsát. Jancsó Miklós alkotása nemcsak súlyos kérdéseket szegez a nézőnek, de a történelmi emlékezet fontosságára is felhívja a figyelmet. Látszólagos egyszerűsége ellenére a film igen összetett szimbólumrendszerrel dolgozik, a látottak továbbgondolására késztet. A Jelenlét Jancsó Miklós páratlanul gazdag életművének méltatlanul keveset emlegetett, megkerülhetetlen darabja.



Egy emlékezetes jelenet

Az újonnan épült családi házak és a robogó vonat szomszédságában még állnak a sírkövek. A szomorú mementók állóképeit héber nyelvű ének kíséri. A temetőben gyerekek bukkannak fel és zsidó szokás szerint köveket helyeznek el a sírokon. Az apró kezek kibetűzik a málló feliratokat. A jelenet a hagyományok és az emlékezés fontosságának gyönyörű példázata.

Olvass tovább!

Jancsó öröksége – Az első JELENLÉT. Filmvilág.blog, 2015

A rendező

Jancsó Miklós 1974-ben (fotó: B. Müller Magda/NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Jancsó Miklós a Jelenlét-trilógia készítéséről és az operatőrrel, Kende Jánossal való munkakapcsolatáról: „Harmincpercnyi hosszúságú az egész film. Harminc év alatt csináltuk. Átfogta mindkettőnk életét. A Szegénylegényeknek kerestünk helyszínt. (…) Kende akkoriban segédoperatőr volt és velem jött a felvevőgéppel, hogy rögzítse, amit látott. A bodrogkeresztúri pap ajánlotta, hogy menjünk el Olaszliszkára és nézzünk meg egy pusztulásában is megrendítően szép, romos zsinagógát. Elég szomorú látvány volt a zsinagóga, és a két olaszliszkai maradék zsidó, két öregember.”

Huber Zoltán

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem