Itt vagyok

A 2010-es évek kultuszfilmje a csellengő fiatalságról, amire még Jim Jarmusch is elismerően biccentene.

fekete-fehér magyar rövidfilm, 2010, rendezte: Szimler Bálint

operatőr: Rév Marcell, 36 perc

Miről szól?

Viktor nem tud aludni, ezért egész nap és egész éjjel a városban cselleng. Randizik, cigizik, koncertre jár, és közben furcsábbnál furcsább helyzetekbe keveredik.

A teljes filmet itt lehet megnézni:

Mitől különleges?

Az Itt vagyok a 2010-es évek egyik meghatározó kultuszfilmje. Nemzedéki közérzetfilm, amely nem összefüggő történetet kíván elmesélni, hanem egy hangulatot, egy életérzést közvetít. A huszonéves pesti fiatalok csellengését, akiket feszít a vágy, hogy valami nagy dolgot hozzanak létre, de távlati célok nélkül élik a mindennapjaikat.

„Engem felvillanyoz, ha nem történik semmi”

– mondja Viktor, aki azért tudja élvezni a semmittevést, mert végtelen szabadságban él. Bármilyen szituációba keveredik, akár egy lánnyal randizik, akár egy félrelépő feleségre nyit rá, furcsa félmosollyal lebeg át rajta. A kisfilmet a főhős személyisége teszi különlegessé a nemzedéki közérzetfilmek sorában, Viktor ugyanis jóravaló, angyali figura, aki irigylésre méltó nyíltsággal fordul az emberekhez, figyelmen kívül hagyja a szociális konvenciókat, de emiatt nem is alakul ki tartós kapcsolata senkivel.

Hogyan készült?

Az Itt vagyok Szimler Bálint harmadéves vizsgafilmje volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Főszereplőjét, Vida Viktort a kultikus Deák téri szórakozóhelyen, a Gödörben (ma Akvárium Klub) ismerte meg, és azonnal megfogta különös személyisége. A kisfilmet a bozontos hajú, dadogó figura kisugárzására építették: a rendező olyan helyzetekbe keverte Viktort, amelyek a saját életéből ismerősek, fontosak voltak a számára. A fekete-fehért is részben miatta választották, ugyanis Szimler szerint Viktor karakteres arca és jelenléte sokkal jobban érvényesül monokrómban, mint színesben. Másrészt pedig szerették volna kihangsúlyozni azt a szürke betonrengeteget, amelyben a fiatalok élnek. Az Itt vagyok a kőbányai lakótelepeken, sok improvizációval forgott: a jeleneteknek csak a témáját írták meg, a párbeszédeket nem. A szereplők tudták, honnan hová kell eljutnia a jelenetnek, de azon belül szabad kezet kaptak – ebből is fakad a főként amatőr színészek természetes játéka.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az alkotók eredetileg nagyjátékfilmmé akarták bővíteni a kisfilmet, és csak a Filmszemlén bemutatni a szakmai közönségnek, de az Itt vagyok elsöprő sikert aratott: megnyerte a Filmszemle kisfilmes fődíját. A nagyjátékfilm végül nem készült el, de a kisfilm szép karriert futott be: jelölték Európai Filmdíjra, és meghívták a cannes-i filmfesztivál vizsgafilmeket bemutató Cinefoundation szekciójába.

Hazai előképei között ott találjuk A kis Valentinót és a Rám csaj még nem volt ilyen hatássalt, de elválaszthatatlan az amerikai függetlenfilm, a korai, fekete-fehér Jarmusch-filmek (Permanens vakáció, Florida, a paradicsom) és a kétezres-kétezertízes évek mumblecore filmjeitől is. Életérzését és dadogó, kóborló főhősét a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan gondolta tovább a kortárs magyar filmben.

Szimler Bálint és az Itt vagyok operatőre, Rév Marcell megbonthatatlan alkotópárossá vált: együtt forgatták rendhagyó klipfilmjüket, a Kodály methodot és a Balaton methodot is. Rév ígéretes amerikai karrier előtt áll: dolgozott már Al Pacinóval és Barry Levinsonnal (Paterno), 2019-ben pedig Levinson fiával, Sam Levinsonnal fényképezte a kamaszok lelkivilágát tabuk nélkül bemutató, vizuálisan formabontó sorozatot (Eufória).

Egy emlékezetes jelenet

Viktornak randija van egy lánnyal, de a találkozó előtt gyorsan beszervez még egy fiút. Ő beszélte le a randit, az utolsó pillanatban mégis kibújik a szituáció alól. Ez a váratlanság működteti a film dramaturgiáját: az Itt vagyok látszólag egyértelmű jeleneteket tár elénk, amelyekben rendre nem történik meg az, amit várnánk. Ez alapozza meg az Itt vagyok átható életérzését is: a lehetőség mindig karnyújtásnyira van, mégsem teljesül be soha.

Olvass tovább!

Harmat Eszter: Itt vagyunk, YouTube-generáció?. Filmvilág, 2011/5, 38-39.
Pápai Zsolt: Túlságosan csendes magány, Kísérleti és kisjátékfilmek. Filmvilág, 2010/4, 8-10.
Kránicz Bence: Passzív ellenállás, Nemzedéki közérzetfilmek. Filmvilág, 2013/9, 4-7.

A rendező

Szimler Bálint és Rév Marcell (MTI Fotó: Kallos Bea)

 

 

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem