Miről szól?

A mindössze két percnyi hosszúsági kisfilm az ókori istenekkel szembeszegülő görög mitológiai hős, Sziszüphosz drámáját gomdolja újra. A mítosz szerint az istenek soha véget nem érő, értelmetlen munkára kárhoztatták Sziszüphoszt: súlyos sziklatömböt kellett a hegy tetejére felgörgetnie, ami újra és újra visszagurult a hegy aljára. Jankovics filmjének a csattanója, hogy az ókori mítosz örökké tartó sziklagörgetésével ellentétben főhősünk képes megküzdeni a vállára nehezedő feladattal. Ám az összehordott sziklagúla árnyékában sorsa mégis reménytelen perspektívát kap.

Miért különleges?

A fekete-fehér képi világra redukált Sisyphus filozófiai vetülete szorosan összefügg a karakteres animációs megoldások révén mozgásba hozott grafikai világgal. A hegyre követ görgető főhős emberfeletti erőfeszítése és a gigászi erőkifejtéstől amortizálódó izommunkája a lendületes, szinte folyamatosan pulzáló tusrajzoktól válik érzékletessé, a naturalisztikustól a teljes absztrakcióig terjedő kontúrvonalak zsigeri módon adják vissza a férfi folyamatos küszködését.

Hogyan készült?

A Sisyphus, legyen bármennyire is az emberi sors univerzálisan értelmezhető allegóriája, önéletrajzi ihletésű. Az alkotó bevallása szerint filmje annak a sziszifuszi munkának állít emléket, amelyet az első egész estés magyar animációs film, a János vitéz rendezése jelentett. 

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Sisyphus Jankovics Marcell Mélyvíz (1970), Küzdők (1977) és Prometheus (1992) című rövidfilmjeivel alkot tetralógiát, amelyek mind pár percbe sűrített, grafikailag lecsupaszított, egyszemélyes emberi sorsdrámákat ábrázolnak. Míg a Mélyvíz egy fuldokló ember haláltusáját mutatja be anélkül, hogy életéről bármi mást megtudnánk, a másik három film az emberi élet hosszabb ívét képes összesűrítve ábrázolni. A Sisyphus

amelyre a rajzanimáció egyik csúcsteljesítményeként hivatkoznak. Dinamikus, elegáns mozgatási technikája a mai napig animációs bravúr. A filmet 1976-ban Oscar-díjra jelölték.

Erre figyelj!

A főhősnek a grafikai végletek közt, a naturalisztikustól az absztrakcióig terjedő ábrázolása nemcsak a kockáról-kockára való mozgatásban, de a cselekmény kibontakozása során is érvényesül: míg a film elején (és a hegy alján) az arányaiban a kőnél nagyobb emberi test kidolgozottsága anatómiailag realisztikusabb, addig a film vége felé közeledve az egyre növekedő sziklatömb mellett (pontosabban alatt) a férfi alakja cérnavékony pálcikafigurává töpörödik.

A rendező

Jankovics Marcell (forrás: NFI)