Miről szól?

A Hortobágyon játszódó történet középpontjában a generációk ellentéte, a hagyományok és az új idők vívmányainak konfliktusa áll. A Cinege család feje, János rossz szemmel nézi, hogy fia kerékpározik, és csikós helyett gépész szeretne lenni, de az sem tetszik neki, hogy lánya nem az ő választottjához akar hozzámenni. A közelgő nagy vihar mindent megváltoztat.

Mitől különleges?

Az osztrák Georg Höllering filmje jócskán megelőzte a korát. A harmincas évek magyar filmiparát a stúdióban forgatott irodalmi és színházi adaptációk dominálták, a valóság kendőzetlen rögzítése nem merült fel igényként. A kívülről érkezett rendező témaválasztása is szokatlan volt, a vidéki Magyarország szociográfiai vagy néprajzi szemléletű bemutatását ekkor még csak a népi írók tűzték ki célul. Höllering úttörőnek bizonyult abban is, hogy a szerepek eljátszását amatőrökre, a forgatás helyszínén élő valódi csikósokra és parasztokra bízta.

A Móricz Zsigmond Komor ló című elbeszélésén alapuló történet valójában csak jelzésértékű, a Hortobágy fő attrakcióját a hétköznapi élet eseményeit, a parasztvilág rítusait, népszokásait rögzítő képsorok jelentik. Schäffer László kamerája egy természetfilmes kíváncsiágával, magyarázó kommentárok nélkül, hosszú perceken át mutatja a lovak vágtatását, a legelésző birkanyájat és a pocsolyában dagonyázó disznókat, miközben a film asszociációs montázsai az emberek és az állatok közti szoros kapcsolatot hangsúlyozzák Lajtha László népzenei alapokra épülő zenéjének aláfestésével.

Csikós helyett gépész szeretne lenni

Hogyan készült?

A harmincas években operatőrként dolgozó Hölleringet Schäffer László győzte meg arról, hogy ha egy ősi életformát szeretne bemutatni, akkor távoli helyszínek helyett elég a Hortobágyig elutaznia. Az alkotópáros több hónapon át rögzítette a dokumentarista felvételeket, majd, hogy a forgalmazás esélyeit javítsa, a rendező úgy döntött, játékfilmes elemekkel is kiegészíti az anyagot. Móricz Zsigmond írót kérte fel a történet megírására, aki mielőtt munkához látott volna, végignézte a musztereket, és leutazott a helyszínre, a filmben is látható Czinege János csikóshoz, ahol megismerkedett a környékbeliekkel is. Tíz nappal később a Pesti Naplóban már meg is jelent Komor ló címmel az első magyar filmnovella. Höllering a történet vázát és a karaktereket megtartotta, de a cselekményt és a dialógokat annyira átírta, hogy emiatt Móricz naplójában kezdetben el is határolódott a filmtől, később azonban megbékült vele, leutazott a forgatásra, és hosszú cikket is írt a filmről.

A forgatás végül, a megszakításokkal együtt, közel két évig tartott. Az amatőr szereplők használatát, állami támogatás hiányában, a szűkös költségvetés is indokolta. Az utómunkák 1935 novemberének végére fejeződtek be, a bécsi ősbemutatóra mégis több mint egy évet kellett várni a cenzorok miatt, akik többek közt a film naturalizmusát kifogásolták. A külföldi közönség láthatta az eredeti, 80 perces verziót, Magyarországon azonban csak megcsonkítva, egy órában vetítették. Vélhetően a cenzúrabizottság igényeit kielégítendő került egy magyarázó szöveg is a film elejére, amely biztosítja a közönséget, hogy a magyarság „magas kultúrájú úrinép”.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A korabeli nagyközönség és a kritika nem értékelte (alkalmuk sem sok volt a megtekintésére, Budapesten mindössze két hétig vetítették, egy buta szkeccsfilm kíséretében), a köztudatba sem került be, jelentősége mégis megkérdőjelezhetetlen. Az amatőr szereplők iskolás produkciója ugyan megmosolyogtató, de

Többek közt megihlette az Emberek a havason rendezőjét, Szőts Istvánt, képi motívumai visszaköszönnek Fábri Körhintájából, Huszárik Elégiájából és A ménesgazdából (Kovács András), de szemléletmódja miatt akár a Budapesti Iskola előzményének is tekinthető.

Egy emlékezetes jelenet

Höllering és Schäffer nemcsak rögzítették, valódi mozgóképpé is komponálták a népi életképeket. A vásári forgatag zenére vágott bemutatója a szuggesztív közelikkel, a vonuló állatokkal és a körhinta gyorsított felvételeivel önálló klipként is megállja a helyét. Nem csoda, hogy a Hortobágy képi világa több mint 80 évvel később a Kerekes Band nevű zenekart is megihlette, akik a film részleteinek felhasználásával készítettek zenés videót:

A rendező

Georg Höllering