Holt vidék

A falvak elnéptelenedésének apropóján Gaál István a modern nő magányáról és a közösségek értékvesztéséről forgatott melankolikusan szép filmet.

színes magyar játékfilm, 1971, rendező: Gaál István

dramaturg: Karall Luca, operatőr: Zsombolyai János, vágó: Gaál István, zeneszerző: Szöllösy András, hangmérnök: Pintér György, főszereplők: Ferenczy István, Törőcsik Mari, Patkós Irma, Paláncz Ferenc, Ambrus András, Koltai János, 88 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Egy elnéptelenedő baranyai faluban él a fiatal házaspár, Juli (Törőcsik Mari) és Anti (Ferenczy István). Rajtuk kívül csak egy öregasszony maradt a településen, a többiek a városba költöztek a jobb munkalehetőség reményében. Juli a fiukat csak a hétvégeken látja, mert az bentlakásos iskolába jár, és a sok munkája miatt a férj is ritkán van otthon. Juli egyre magányosabb, egyedüllétében úgy érzi, valaki mindenhova követi.

Mitől különleges?

A Holt vidék az elmagányosodás, az értékvesztés melankolikusan szép filmje. Hátterében az urbanizáció áll, amely során a jobb kereset reményében a városokba költöztek az emberek, és elnéptelenedtek a falvak. Ez a folyamat kedvelt témája volt a magyar filmnek a hatvanas-hetvenes években. Gaál István filmjének különlegessége, hogy a problémát nem az akkor divatos szociológiai megközelítéssel, hanem pszichológiai olvasatban tálalta. A Holt vidék nem a társadalmi problémára fókuszál, hanem a házasságában egyre inkább magára maradó nő depressziójára, kétségbeesésére, akinek lelki állapotát elemi erővel festi fel az őszbe hajló, rozsdásbarna táj. A holt táj ebben az értelemben lelki táj: egyszerre kiváltó oka és szimbóluma Juli magányának.

Az elmagányosodás, az értékvesztés melankolikusan szép filmje

Hogyan készült?

Gaál István az újságban olvasott Gyűrűfű elnéptelenedéséről, ami annyira megragadta, hogy rögtön a helyszínre utazott, ahol egy elhagyatott szellemfalut talált. Először dokumentumfilmet akart forgatni róla, de amikor megtudta, hogy más is ezt tervezi, inkább játékfilmben kezdett gondolkodni. A forgatókönyvet filmjei állandó dramaturgjával, Karall Lucával, és az ekkor még pályakezdő Nádas Péterrel írta, aki a dialógusokért felelt. A főszerepet eleve Törőcsik Marinak szánta, aki később a három kedvenc filmje között tartotta számon a Holt vidéket. A férj szerepére a marosvásárhelyi Ferenczi Istvánt kérte föl, mert régóta szeretett volna erdélyi színésszel dolgozni.

A filmet végül nem Gyűrűfűn forgatták, mert az túl messze volt Budapesttől, hanem Gyarmatpusztán. Gaál egy zsákfaluban akart dolgozni, ahonnan nem vezet út máshova, hogy a környezet is a bezártság érzését sugározza. Az is Gyarmatpuszta mellett szólt, hogy a kommunista párt vadászterületeként használt falut akkor újították fel az 1971-ben Budapesten rendezett Vadászati Világkiállításra.

A kész filmet a Kádár-korszak kulturális életének irányítója, Aczél György nyilvánosan bírálta, amiért a falvak elnéptelenedését és

az urbanizációt nem „törvényszerű fejlődésként” mutatta be, hanem annak „pusztuláshangulatát” helyezte előtérbe.

Gaál a Holt vidék után jó pár évig nem is forgatott filmet, a negatív kritikák megviselték, és azon gondolkodott, hogy elhagyja az országot.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Gaál filmjeire jellemző a magyar újhullámot megnyitó Sodrásban után, hogy külföldön jobban fogadták őket, mint Magyarországon. A Holt vidék itthon felemás kritikákat kapott, az újságírók nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy a rendező nem az akkor divatos és a témából adódó szociológiai megközelítést alkalmazta, a francia és az angol kritikák viszont kifejezetten dicsérték a film pszichológiai megközelítését. A Holt vidék a fesztiválokon is sikeresen szerepelt, bár a korabeli kultúrpolitikára jellemző, hogy a Filmfőigazgatóság visszavonatta a Velencei Filmfesztivál versenyprogramjából, és a cseh Karlovy Varyéba íratta be a filmet, mert az volt a cél, hogy a magyar filmek a szocialista országok filmfesztiváljait erősítsék. Velencében végül versenyen kívül, a kritikusok szekciójában vetítették a Holt vidéket. Karlovy Varyban Törőcsik Mari a legjobb női alakítás díját kapta, a film pedig a Nemzetközi Filmklubok Szövetségének Don Quijote-díját.


Egy emlékezetes jelenet 

Juli kétségbeesett útja a városba, ahol némi tétovázás után a templomban köt ki. Meggyónja a papnak az üldözési mániáját, és azt is, hogy úgy érzi, nem tud szeretni. Ez a film kulcsjelenete, innen érthetők meg Juli érzései, motivációi. Törőcsik Mari a modern, neurotikus, magányos nő archetípusát formálja meg, aki elszigetelődik a férjétől és elidegenedik a társadalomban. Sok rokonságot mutat Antonioni Vörös sivatag című filmjének hősnőjével, aki szintén lepusztult tájakon barangol. Juli az értékvesztés drámáját éli át: eltűnik körülötte az a természetes falusi közeg, amely értelmet adott életformájuknak, s férje hiába vállal egyre több munkát, hogy összegyűjtsenek valamennyi pénzt és később a városba költözhessenek, a mindig halogatott és távolinak tűnő „jó élet” nem kárpótolja a jelen ürességéért. Vigaszt végül a pap sem tud nyújtani neki: élő, összetartó közösség nélkül az egyház hatása is csorbul.

Rendező

Gaál István (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

(forrás: NFI)

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem