Miről szól?

Egy elnéptelenedő baranyai faluban él a fiatal házaspár, Juli (Törőcsik Mari) és Anti (Ferenczy István). Rajtuk kívül csak egy öregasszony maradt a településen, a többiek a városba költöztek a jobb munkalehetőség reményében. Juli a fiukat csak a hétvégeken látja, mert az bentlakásos iskolába jár, és a sok munkája miatt a férj is ritkán van otthon. Juli egyre magányosabb, egyedüllétében úgy érzi, valaki mindenhova követi.

Mitől különleges?

A Holt vidék az elmagányosodás, az értékvesztés melankolikusan szép filmje. Hátterében az urbanizáció áll, amely során a jobb kereset reményében a városokba költöztek az emberek, és elnéptelenedtek a falvak. Ez a folyamat kedvelt témája volt a magyar filmnek a hatvanas-hetvenes években. Gaál István filmjének különlegessége, hogy a problémát nem az akkor divatos szociológiai megközelítéssel, hanem pszichológiai olvasatban tálalta. A Holt vidék nem a társadalmi problémára fókuszál, hanem a házasságában egyre inkább magára maradó nő depressziójára, kétségbeesésére, akinek lelki állapotát elemi erővel festi fel az őszbe hajló, rozsdásbarna táj. A holt táj ebben az értelemben lelki táj: egyszerre kiváltó oka és szimbóluma Juli magányának.

Az elmagányosodás, az értékvesztés melankolikusan szép filmje

Hogyan készült?

Gaál István az újságban olvasott Gyűrűfű elnéptelenedéséről, ami annyira megragadta, hogy rögtön a helyszínre utazott, ahol egy elhagyatott szellemfalut talált. Először dokumentumfilmet akart forgatni róla, de amikor megtudta, hogy más is ezt tervezi, inkább játékfilmben kezdett gondolkodni. A forgatókönyvet filmjei állandó dramaturgjával, Karall Lucával, és az ekkor még pályakezdő Nádas Péterrel írta, aki a dialógusokért felelt. A főszerepet eleve Törőcsik Marinak szánta, aki később a három kedvenc filmje között tartotta számon a Holt vidéket. A férj szerepére a marosvásárhelyi Ferenczi Istvánt kérte föl, mert régóta szeretett volna erdélyi színésszel dolgozni.

A filmet végül nem Gyűrűfűn forgatták, mert az túl messze volt Budapesttől, hanem Gyarmatpusztán. Gaál egy zsákfaluban akart dolgozni, ahonnan nem vezet út máshova, hogy a környezet is a bezártság érzését sugározza. Az is Gyarmatpuszta mellett szólt, hogy a kommunista párt vadászterületeként használt falut akkor újították fel az 1971-ben Budapesten rendezett Vadászati Világkiállításra.

A kész filmet a Kádár-korszak kulturális életének irányítója, Aczél György nyilvánosan bírálta, amiért a falvak elnéptelenedését és

Gaál a Holt vidék után jó pár évig nem is forgatott filmet, a negatív kritikák megviselték, és azon gondolkodott, hogy elhagyja az országot.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Gaál filmjeire jellemző a magyar újhullámot megnyitó Sodrásban után, hogy külföldön jobban fogadták őket, mint Magyarországon. A Holt vidék itthon felemás kritikákat kapott, az újságírók nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy a rendező nem az akkor divatos és a témából adódó szociológiai megközelítést alkalmazta, a francia és az angol kritikák viszont kifejezetten dicsérték a film pszichológiai megközelítését. A Holt vidék a fesztiválokon is sikeresen szerepelt, bár a korabeli kultúrpolitikára jellemző, hogy a Filmfőigazgatóság visszavonatta a Velencei Filmfesztivál versenyprogramjából, és a cseh Karlovy Varyéba íratta be a filmet, mert az volt a cél, hogy a magyar filmek a szocialista országok filmfesztiváljait erősítsék. Velencében végül versenyen kívül, a kritikusok szekciójában vetítették a Holt vidéket. Karlovy Varyban Törőcsik Mari a legjobb női alakítás díját kapta, a film pedig a Nemzetközi Filmklubok Szövetségének Don Quijote-díját.

Egy emlékezetes jelenet 

Juli kétségbeesett útja a városba, ahol némi tétovázás után a templomban köt ki. Meggyónja a papnak az üldözési mániáját, és azt is, hogy úgy érzi, nem tud szeretni. Ez a film kulcsjelenete, innen érthetők meg Juli érzései, motivációi. Törőcsik Mari a modern, neurotikus, magányos nő archetípusát formálja meg, aki elszigetelődik a férjétől és elidegenedik a társadalomban. Sok rokonságot mutat Antonioni Vörös sivatag című filmjének hősnőjével, aki szintén lepusztult tájakon barangol. Juli az értékvesztés drámáját éli át: eltűnik körülötte az a természetes falusi közeg, amely értelmet adott életformájuknak, s férje hiába vállal egyre több munkát, hogy összegyűjtsenek valamennyi pénzt és később a városba költözhessenek, a mindig halogatott és távolinak tűnő „jó élet” nem kárpótolja a jelen ürességéért. Vigaszt végül a pap sem tud nyújtani neki: élő, összetartó közösség nélkül az egyház hatása is csorbul.

Rendező

Gaál István (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

(forrás: NFI)