Hideg napok

A magyar történelmi emlékezet kiemelten fontos filmje az 1942-es újvidéki vérengzések eseményein keresztül az egyéni felelősség kínzó kérdéseivel szembesít.

fekete-fehér magyar játékfilm, 1966, rendező: Kovács András

író: Cseres Tibor, forgatókönyvíró: Kovács András, Cseres Tibor, operatőr: Szécsényi Ferenc, főszereplők: Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Szilágyi Tibor, Szirtes Ádám, Bara Margit, Vass Éva, 105 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: HD digitálisan felújított

Miről szól?

Egy szűk börtöncellában négy vádlott várakozik. A bíróság a több ezer ártatlan civil áldozatot követelő 1942-es újvidéki vérengzésben való aktív részvétellel vádolja őket. A különböző rangban és poszton szolgált egykori katonák beszélgetni kezdenek és visszaemlékeznek, merre voltak, milyen parancsokat kaptak és mit láttak a három fagyos napban. Az eltérő nézőpontú elbeszélesek során szörnyű titkok kerülnek napvilágra.

Mitől különleges?

A magyar történelmi emlékezet és a kapcsolódó filmek szinte kivétel nélkül a dicsőséges eseményekre fókuszálnak. A szégyenteljes epizódok felidézése, a szembenézés a mai napig ritka kivételnek számít. A Hideg napok merészen szembemegy az uralkodó felfogással, és egy addig elhallgatott eseményt állít a cselekmény középpontjába. Kovács András rendezőt mégsem elsősorban a konkrét történelmi helyzet, sokkal inkább az érintettek kínzó dilemmái érdeklik. Az egyenes vonalú elbeszélés helyett az újvidéki tragédia a szereplők csapongó emlékein keresztül tárul fel előttünk. Próbálják igazolni, felmenteni magukat, de a börtön nyomasztó összezártságában kénytelenek számot vetni a múlttal és magukkal. 

A Hideg napok több szempontból is megkerülhetetlen alapmű. Az objektív történelmi analízis és a szubjektív lélektani dráma tökéletesen kiegészítik egymást, az időrend felbontása és az egymásnak ellentmondó emlékek aktív nézői értelmezésre sarkallnak. Olyan fontos írói, színészi és rendezői bravúr, amely az adott témán felülemelkedve

a felelősség egyetemes kérdéseit vizsgálja, aktualitásából és erejéből így az eltelt évtizedek alatt sem veszített semmit.

Hogyan készült?

Kovács András a rendezői szak előtt pszichológiát, szociológiát és esztétikát is hallgatott. Az ötvenes években dramaturgként dolgozott és csak viszonylag későn, 1960-ban, harmincöt évesen rendezett először játékfilmet. Cseres Tibor húsz év kutatómunkáját összegző, történelmi tényfeltáró regényét hat évvel később vitte vászonra. Bár ekkoriban a történelmi filmek többsége már inkább színesben készült, a Hideg napok fekete-fehérben forgott, ami erőteljesebben kiemeli a figurák sötétlő bűntudatát és a környezet ridegségét.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Hideg napok hazai bemutatóját már csak a korábban tabuként kezelt témája miatt is hatalmas érdeklődés és vita kísérte. A kritika is nagyon jól fogadta, a film elhozta az 1967-es Magyar Filmszemle fődíját. Két évvel később a Budapesti tizenkettő közé is bekerült, azaz a filmszakma az 1948-1968 közötti időszak egyik legjobbjának választotta. A Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon is díjazta, így Kovács András alkotása végül a magyar modernizmus egyik legnagyobb bravúrjaként vonult be a filmtörténetbe.


Egy emlékezetes jelenet 

A film kezdetén a narrátor az újvidéki vérengzés tényeit sorolja, majd közli a nézővel, az események rekonstrukciója helyett négy vádlott visszaemlékezése következik. A kamera ezek után a vakítóan fehérre meszelt faltól elfordulva körbepásztázza a cellát és megmutatja a szereplőket. Mintha mi is össze lennénk zárva velük, a klausztrofób jelenet egy pillanat alatt nyomasztó, fagyos légkört teremt. Kovács András hibátlanul érzékelteti a figurák fő karakterjegyeit és jellembeli különbségeit, melyek később nagyban meghatározzák az eseményeket.

Kapcsolódó filmhíradó

A rendező

Kovács András a forgatáson, a kép jobb szélén, az asztal körül bal szélen Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Szilágyi Tibor (MTI Fotó: Friedmann Endre)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Kovács András nagy lehetőséget látott a Hideg napok megfilmesítésében: „… úgy láttam, a Hideg napokban a fasizmus újfajta ábrázolására nyílik lehetőség. A fasizmust nagyon gyakran leegyszerűsítve mutatták be, ahol a pszichológiai jellemzést többnyire az egyenruhák helyettesítették. Nem éreztették, hogy a fasizmus nem emberenkívüli, nem démonikus valami, hanem emberi dolog, s ha nem vigyázunk, mint Indonézia, Vietnam és annyi más példa mutatja, ezek a módszerek újra és újra felütik fejüket, és nincsenek meghatározott egyenruhához kötve."

Plakát

Tervező: Kass János (forrás: MNF)

Huber Zoltán

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem