A magyar történelmi emlékezet kiemelten fontos filmje az 1942-es újvidéki vérengzések eseményein keresztül az egyéni felelősség kínzó kérdéseivel szembesít.
fekete-fehér magyar játékfilm, 1966, rendező: Kovács András
író: Cseres Tibor, forgatókönyvíró: Kovács András, Cseres Tibor, operatőr: Szécsényi Ferenc, főszereplők: Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Szilágyi Tibor, Szirtes Ádám, Bara Margit, Vass Éva, 105 perc, Felújítás: HD digitálisan felújított
Miről szól?
Egy szűk börtöncellában négy vádlott várakozik. A bíróság a több ezer ártatlan civil áldozatot követelő 1942-es újvidéki vérengzésben való aktív részvétellel vádolja őket. A különböző rangban és poszton szolgált egykori katonák beszélgetni kezdenek és visszaemlékeznek, merre voltak, milyen parancsokat kaptak és mit láttak a három fagyos napban. Az eltérő nézőpontú elbeszélesek során szörnyű titkok kerülnek napvilágra.
Mitől különleges?
A magyar történelmi emlékezet és a kapcsolódó filmek szinte kivétel nélkül a dicsőséges eseményekre fókuszálnak. A szégyenteljes epizódok felidézése, a szembenézés a mai napig ritka kivételnek számít. A Hideg napok merészen szembemegy az uralkodó felfogással, és egy addig elhallgatott eseményt állít a cselekmény középpontjába. Kovács András rendezőt mégsem elsősorban a konkrét történelmi helyzet, sokkal inkább az érintettek kínzó dilemmái érdeklik. Az egyenes vonalú elbeszélés helyett az újvidéki tragédia a szereplők csapongó emlékein keresztül tárul fel előttünk. Próbálják igazolni, felmenteni magukat, de a börtön nyomasztó összezártságában kénytelenek számot vetni a múlttal és magukkal.
A Hideg napok több szempontból is megkerülhetetlen alapmű. Az objektív történelmi analízis és a szubjektív lélektani dráma tökéletesen kiegészítik egymást, az időrend felbontása és az egymásnak ellentmondó emlékek aktív nézői értelmezésre sarkallnak. Olyan fontos írói, színészi és rendezői bravúr, amely az adott témán felülemelkedve
a felelősség egyetemes kérdéseit vizsgálja, aktualitásából és erejéből így az eltelt évtizedek alatt sem veszített semmit.
Hogyan készült?
Kovács András a rendezői szak előtt pszichológiát, szociológiát és esztétikát is hallgatott. Az ötvenes években dramaturgként dolgozott és csak viszonylag későn, 1960-ban, harmincöt évesen rendezett először játékfilmet. Cseres Tibor húsz év kutatómunkáját összegző, történelmi tényfeltáró regényét hat évvel később vitte vászonra. Bár ekkoriban a történelmi filmek többsége már inkább színesben készült, a Hideg napok fekete-fehérben forgott, ami erőteljesebben kiemeli a figurák sötétlő bűntudatát és a környezet ridegségét.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
A Hideg napok hazai bemutatóját már csak a korábban tabuként kezelt témája miatt is hatalmas érdeklődés és vita kísérte. A kritika is nagyon jól fogadta, a film elhozta az 1967-es Magyar Filmszemle fődíját. Két évvel később a Budapesti tizenkettő közé is bekerült, azaz a filmszakma az 1948-1968 közötti időszak egyik legjobbjának választotta. A Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon is díjazta, így Kovács András alkotása végül a magyar modernizmus egyik legnagyobb bravúrjaként vonult be a filmtörténetbe.
Egy emlékezetes jelenet
A film kezdetén a narrátor az újvidéki vérengzés tényeit sorolja, majd közli a nézővel, az események rekonstrukciója helyett négy vádlott visszaemlékezése következik. A kamera ezek után a vakítóan fehérre meszelt faltól elfordulva körbepásztázza a cellát és megmutatja a szereplőket. Mintha mi is össze lennénk zárva velük, a klausztrofób jelenet egy pillanat alatt nyomasztó, fagyos légkört teremt. Kovács András hibátlanul érzékelteti a figurák fő karakterjegyeit és jellembeli különbségeit, melyek később nagyban meghatározzák az eseményeket.
Kapcsolódó filmhíradó
Olvass tovább!
MMA Lexikon
Az önvizsgálat szigorával, Beszélgetés Kovács Andrással. Filmkultúra, 1966/4, 5-14.
Karsai Elek: A Hideg napok történelmi dokumentumaiból „Az újvidéki hivatalos pogrom”. Filmkultúra, 1966/4, 15-19.
Murai András: Üzen a múlt, Kovács András történelmi filmjei. Filmvilág, 2017/5, 4-8.
Ujhelyi Szilárd: A BUDAPESTI 12, Az 1969-ben megjelent kötet "facsimile" kiadása. Filmkultúra, 2004
Muhi Klára: Háromezer méteres kép. Beszélgetés Szécsényi Ferenccel. Filmvilág, 2001/6, 18–22.