Hajnal

Szirtes András kísérteties hangulatú kísérleti filmje a munkások életkörülményeit és az ellenállás lehetőségeit kutatja.

fekete-fehér magyar kísérleti rövidfilm, 1980, rendezte: Szirtes András

operatőr: Baranyai László, vágó: Gönczi Zsuzsa, 6 perc

Miről szól?

Avantgárd filmvers a munkások életkörülményeiről és esetleges forradalmáról.

Mitől különleges?

A szocializmusban a gyár a termelés, a gazdasági fejlődés szinonimája volt, a rendszer szimbolikus tere. A hivatalos szólamok a munkások jólétét, prosperitását hangsúlyozták. Szirtes András ezzel szemben a gyárak valós munkakörnyezetét akarta megmutatni: a kopár kéményeket, az omladozó falakat, a homályos, sikátorszerű utcákat, amelyek érzelmileg megnyomják az ott dolgozó munkásokat. Absztraktabb értelmezési síkon pedig a munkássztrájkot, a forradalmat ábrázolja a kisfilm.

A Hajnal három tételre bontható. Az első részben a gyárkörnyezetbe hatolunk be, az ipari komplexumok kertjéből, éjszaka láthatjuk a pusztuló épületeket. A kamera ráközelít a gyárra, mintha be akarna hatolni annak belsejébe. A fekete és a fehér színek lüktetése olyan érzést kelt, mintha élnének és az elmúlással küzdenének a gyárak. A tónusok lüktetése adja a film ritmusát is, amit ipari hangokból összeálló, pulzáló zajzene kísér. Hideg, otthontalan, nyomasztó hangulat árad a képekből.

A második tételben egy pohár vizet látunk, amint felforr. A nagyítólencsével készített, szuperközeli felvételeken buborékok formálódnak és törnek a felszín felé. A víz felforrása a forradalom szimbóluma. A szocialista ideológiával szemben nem a proletárforradalmat, hanem a munkások ellenállását jeleníti meg a film a fennálló rendszerrel szemben. A rész úgy ér véget, hogy ecetes vizet öntenek a pohárba, amitől hóviharszerű kavargás keletkezik a vízben, majd mintha lángolna az ecetpor (ez szimbolizálja a harcokat), végül a kavargás elül, a víz elcsendesedik.

A harmadik tétel egyetlen snittből – egy komótos körsvenkből – áll: a kamera, miközben lassan kihajnalodik, körbefordul egy gyár udvarán, és megáll egy munkáson, aki épp átkel a síneken. A kép ezen a ponton kimerevedik és kifehéredik. A mozgás megállása a sztrájkot reprezentálja, amely Szirtes szerint a forradalom egyetlen járható útja: a munkás és a munka is leáll, amikor a kép „megfagy” a hajnali ködben.

Hogyan készült?

Szirtes András Balázs Béla-díjas művész, akinek kísérleti filmjeit úttörő alkotásokként tartják számon. Eredetileg villanyszerelőnek, majd műszerésznek tanult, de az érettségi után beszippantotta a filmezés világa. 25 éven át dolgozott a filmgyárban, végigjárta a szamárlétra minden lépcsőfokát. A Színművészeti Főiskolán vágónak tanult, s ezzel párhuzamosan amatőr filmeket kezdett készíteni. A Hajnal még félig amatőr filmként, félig az MTV stúdiójában készült. A Balázs Béla Stúdió befogadta a filmet, és vállalta, hogy felnagyítja 16 mm-ről 35 mm-re, így ez lett Szirtes első BBS-filmje.

A Hajnalon öt éven át, 1973-tól ’78-ig dolgozott. A film első harmada szolarizációs eljárással készült, melynek lényege, hogy az előhívás során szándékosan megvilágítják a felvételeket, és ez olyan hatást kelt, mintha egyszerre pozitív és negatív lenne a kép. Ez ma már egy gombnyomással megoldható (a Photoshopban is van szolarizációs filter), de Szirtes, aki maga hívta elő a filmhez készített felvételeket, két évig dolgozott a szolarizáción. Egy évig pedig a buborékokon, amiben nagy segítségére volt mestere, Gujdár József is, aki a Hajnal mellett a Szindbádhoz is készített makrofelvételeket.

Szirtes a hivatalos szervek engedélye nélkül készített felvételeket különböző gyárakról.

Egyik éjjel, amikor az Óbudai Gázgyárnál forgatott, elkapták a rendőrök, mert azt hitték, kémkedik. Elkobozták a kameráját, és előhívták a felvételeket, hogy megnézzék, mi van rajtuk. Miután nem találtak rajtuk „kémtevékenységre utaló nyomokat”, visszaadták a rendezőnek. Szirtes rájött, hogy így az állam költségén hívathatja elő az anyagait, amire egyébként nem lett volna pénze, ezért később már szándékosan fogatta el magát a rendőrökkel. Azok egy idő után rájöttek a trükkre, és már nem kobozták el a felvételeit. Szirtes a Hajnal készítése közben elutazott Łódźba is, ahol a filmvégi felvételt készítette a munkásról. A lengyel munkások ellenállási mozgalma, a Szolidaritás nagy hatást gyakorolt rá.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Szirtes András számára a Hajnal hozta meg a hazai és a nemzetközi elismerést. A kisfilmet 1980-ban beválogatták az oberhauseni filmfesztivál programjába, ahol Szirtes elmondása szerint a közönség 99 százaléka felháborodottan kisétált a vetítésről, de a zsűri díjazta a munkáját: megkapta a legjobb kísérleti filmnek járó díjat. A Hajnal lezárta és összefoglalta Szirtes első alkotói korszakát. Később az új érzékenységgel (A Pronuma bolyok története, 1983) és az új narrativitással (Lenz, 1986) is bátran kísérletezett, pályája végéig jelentős műveket tett le a Balázs Béla Stúdió asztalára.


Egy emlékezetes jelenet

A buborékok forrása. Ahogy a gyárat, úgy a buborékokat is antropomorfizálja a film: összeütköznek, tülekednek, harcolnak egymással, mint az emberek, hogy elérjék a céljukat. A zajokból összeálló zene kísérteties hatást kelt.

A rendező

Szirtes András 2011-ben a Tűzraktér Független Kulturális Központban. (MTI Fotó: Mohai Balázs)
Adatlapja a Filmkeresőn

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem