Miről szól?

Balog Öcsi (Kovács Krisztián) öt és negyedéves, nagycsoportos óvodás. Ő a legkisebb gyerek a családban, akire már senkinek nincs ideje. Elhajtja a bátyja, elhajtja az anyja (Szakács Eszter) és a nagymamája (Kiss Manyi) is, pedig Öcsi csak játszani akar. Hirtelen haragú apja (Koncz Gábor) büntetésből, amiért megzavarta a reggeli újságolvasását, bezárja a fürdőszobába. Öcsi a fürdőszobafogságból képzelete segítségével szabadul ki: két törpe, Kököjszi és Bobojsza segítségével útnak indul, hogy megkeresse az időt, mert az senkinek nincs a családjában. Útja során eljut az Óperencián túlra, ahol a hétfejű sárkánnyal is meg kell küzdenie.

A magyar gyerekfilm egyik alapműve

Mitől különleges?

A Hahó, Öcsi! a magyar gyerekfilm egyik alapműve. Palásthy György és Török Sándor filmje izgalmasan játssza egybe a klasszikus mesevilágot a modern élettel. A már a hetvenes években is rohanónak tűnő világban a legnagyobb kincs az idő, amit Öcsinek a hétfejű sárkány legyőzésével kell megszereznie. Az Óperencián túlra tett kirándulás számára csak kitérő, ahonnan mindenáron vissza akar térni a családjához, hogy minőségi időt töltsön velük, és ettől a céljától a fele királyság vagy a (szintén ötéves) királykisasszony keze egy pillanatra sem tudja eltéríteni.

Bár a filmre kopírozott mesehősök – Kököjszi és Bobojsza – kissé sután mozognak a való világban, a két technika vegyítése a magyar filmben ritkaságszámba megy. Feltűnő az is, hogy a rendező, Palásthy György stílusára erősen hatottak a francia újhullám gyors- és ugróvágásai, amellyel a reggelihez való készülődés és a városban való bolyongás jeleneteit is igyekszik élővé, pörgőssé tenni.

Hogyan készült?

Török Sándor az 1930-as években a pertörténetek és rémregények mellett meséket kezdett írni. Ekkor születettek meg népszerű mesefigurái, Kököjszi és Bobojsza, s később Csilicsala, a varázsló is, aki 1953-tól a Csilicsala csodái című folytatásos rádiójátékkal hozta meg az országos hírnevet Török számára. Az epizodikus rádiójátékot havonta egyszer, vasárnap délelőttönként sugározták: a Ráday Imre hangján megszólaló varázsló minden alkalommal egy saját magát bajba keverő gyereken segített. Palásthy György filmrendező már az indulása környékén, 1962-ben szeretett volna filmet forgatni Török Sándor mesefiguráinak főszereplésével. Erre egészen racionális oka is volt: pályakezdő rendezőként a „komoly írók” nem álltak szóba vele, így vagy szintén pályakezdő, vagy a „könnyű” műfajokban alkotó írókat kért fel forgatókönyvírásra. Így született meg első nagyjátékfilmje, a Mindenki ártatlan? (1961) című krimi-vígjáték is Csizmarek Mátyás tollából.

Palásthy a szocialista filmgyártásban háttérbe szorult zsánerfilmek, elsősorban a vígjátékok és a gyerekfilmek kismestere lett. Török Sándor meséiből végül 1969-ban A varázsló címmel forgatott fantasztikus elemekkel dúsított gyerekfilmet, amely a hazai mozikban és a külföldi fesztiválokon is sikereket aratott. Ebben a filmben bukkant fel mellékszereplőként Kovács Krisztián, aki annyira megihlette Török Sándort, hogy két további filmet is írt az ötéves kisfiúra: a Hahó, Öcsi!-t és a Hahó, a tenger!-t. Kovács természetesen mozgott a kamera előtt, és könnyedén meg tudta jegyezni a forgatáshoz szükséges szövegeket, így hamar a korabeli ifjúsági és gyerekfilmek sztárjává vált. Figurája, Öcsi a tiszta gyermeki értékek megtestesítője: becsületes, szófogadó, bátor, okos, de szorult belé annyi csibészség, hogy szerethető legyen.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Szórványos előzmények után (Csutak és a szürke ló) a Hahó, Öcsi! nyitotta meg a gyerek- és ifjúsági filmek aranykorát a szocialista filmgyártásban. Kovács Krisztián a hetvenes évek legnépszerűbb gyereksztárja lett, aki Hollywoodban könnyedén világsztárrá válhatott volna – itthon később olyan filmekben szerepelt, mint Az öreg bánya titka (1973) vagy a Keménykalap és krumpliorr (1978). (Végül 17 éves korában abbahagyta a színészetet, sokáig informatikusként dolgozott, jelenleg Washingtonban él.)

Egy emlékezetes jelenet

Bár mai szemmel talán túlontúl kisléptékűek Öcsi egyes kalandjai, a film meglepően nagy ívet jár be, amikor a szocializmus életszerűtlen idilljét mutató otthoni jelenetekből a városban való bolyongáson át eljut a tündérkirályságig, majd a sárkánybarlangig. Öcsi a próbatételek során megvillantott erényei végül egy szent virágban egyesülnek, melynek segítségével végül legyőzi a sárkányt. Öcsi kalandjait szórakoztatóbbá teszi, hogy a legkisebb mellékszerepekben is neves színészek és művészek bukkannak fel Sinkovits Imrétől Alfonzón át Bessenyei Ferencig, aki a hétfejű sárkánynak kölcsönözte dörgő hangját.

A rendező

Palásthy György 1965-ben (MTI Fotó: Keleti Éva)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Müller Ilona (forrás: NFI)