Hahó, Öcsi!

A Hahó, Öcsi! nyitotta meg a magyar ifjúsági és gyerekfilmek aranykorát, gyereksztárt faragva a csibészesen aranyos Kovács Krisztiánból és kreatívan mesélve a képzelet zabolázhatatlan erejéről.

színes magyar játékfilm, 1971, rendező: Palásthy György

animációs rendező: Temesi Miklós, forgatókönyvíró: Török Sándor, operatőr: Forgács Ottó, vágó: Boronkay Sándor, zene: Lovas Ferenc, főszereplők: Kovács Krisztián, Kiss Manyi, Szakács Eszter, Koncz Gábor, Lalulja Ferenc, Básti Lajos, 81 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt:

 

Miről szól?

Balog Öcsi (Kovács Krisztián) öt és negyedéves, nagycsoportos óvodás. Ő a legkisebb gyerek a családban, akire már senkinek nincs ideje. Elhajtja a bátyja, elhajtja az anyja (Szakács Eszter) és a nagymamája (Kiss Manyi) is, pedig Öcsi csak játszani akar. Hirtelen haragú apja (Koncz Gábor) büntetésből, amiért megzavarta a reggeli újságolvasását, bezárja a fürdőszobába. Öcsi a fürdőszobafogságból képzelete segítségével szabadul ki: két törpe, Kököjszi és Bobojsza segítségével útnak indul, hogy megkeresse az időt, mert az senkinek nincs a családjában. Útja során eljut az Óperencián túlra, ahol a hétfejű sárkánnyal is meg kell küzdenie.

A magyar gyerekfilm egyik alapműve

Mitől különleges?

A Hahó, Öcsi! a magyar gyerekfilm egyik alapműve. Palásthy György és Török Sándor filmje izgalmasan játssza egybe a klasszikus mesevilágot a modern élettel. A már a hetvenes években is rohanónak tűnő világban a legnagyobb kincs az idő, amit Öcsinek a hétfejű sárkány legyőzésével kell megszereznie. Az Óperencián túlra tett kirándulás számára csak kitérő, ahonnan mindenáron vissza akar térni a családjához, hogy minőségi időt töltsön velük, és ettől a céljától a fele királyság vagy a (szintén ötéves) királykisasszony keze egy pillanatra sem tudja eltéríteni.

A Hahó, Öcsi! a képzelet korlátlan erejét hirdeti, amit stílusában, a rajzfilmes karakteranimáció és az élőszereplés filmezés technikáinak vegyítésével is kihangsúlyoz.

Bár a filmre kopírozott mesehősök – Kököjszi és Bobojsza – kissé sután mozognak a való világban, a két technika vegyítése a magyar filmben ritkaságszámba megy. Feltűnő az is, hogy a rendező, Palásthy György stílusára erősen hatottak a francia újhullám gyors- és ugróvágásai, amellyel a reggelihez való készülődés és a városban való bolyongás jeleneteit is igyekszik élővé, pörgőssé tenni.

Hogyan készült?

Török Sándor az 1930-as években a pertörténetek és rémregények mellett meséket kezdett írni. Ekkor születettek meg népszerű mesefigurái, Kököjszi és Bobojsza, s később Csilicsala, a varázsló is, aki 1953-tól a Csilicsala csodái című folytatásos rádiójátékkal hozta meg az országos hírnevet Török számára. Az epizodikus rádiójátékot havonta egyszer, vasárnap délelőttönként sugározták: a Ráday Imre hangján megszólaló varázsló minden alkalommal egy saját magát bajba keverő gyereken segített. Palásthy György filmrendező már az indulása környékén, 1962-ben szeretett volna filmet forgatni Török Sándor mesefiguráinak főszereplésével. Erre egészen racionális oka is volt: pályakezdő rendezőként a „komoly írók” nem álltak szóba vele, így vagy szintén pályakezdő, vagy a „könnyű” műfajokban alkotó írókat kért fel forgatókönyvírásra. Így született meg első nagyjátékfilmje, a Mindenki ártatlan? (1961) című krimi-vígjáték is Csizmarek Mátyás tollából.

Palásthy a szocialista filmgyártásban háttérbe szorult zsánerfilmek, elsősorban a vígjátékok és a gyerekfilmek kismestere lett. Török Sándor meséiből végül 1969-ban A varázsló címmel forgatott fantasztikus elemekkel dúsított gyerekfilmet, amely a hazai mozikban és a külföldi fesztiválokon is sikereket aratott. Ebben a filmben bukkant fel mellékszereplőként Kovács Krisztián, aki annyira megihlette Török Sándort, hogy két további filmet is írt az ötéves kisfiúra: a Hahó, Öcsi!-t és a Hahó, a tenger!-t. Kovács természetesen mozgott a kamera előtt, és könnyedén meg tudta jegyezni a forgatáshoz szükséges szövegeket, így hamar a korabeli ifjúsági és gyerekfilmek sztárjává vált. Figurája, Öcsi a tiszta gyermeki értékek megtestesítője: becsületes, szófogadó, bátor, okos, de szorult belé annyi csibészség, hogy szerethető legyen.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Szórványos előzmények után (Csutak és a szürke ló) a Hahó, Öcsi! nyitotta meg a gyerek- és ifjúsági filmek aranykorát a szocialista filmgyártásban. Kovács Krisztián a hetvenes évek legnépszerűbb gyereksztárja lett, aki Hollywoodban könnyedén világsztárrá válhatott volna – itthon később olyan filmekben szerepelt, mint Az öreg bánya titka (1973) vagy a Keménykalap és krumpliorr (1978). (Végül 17 éves korában abbahagyta a színészetet, sokáig informatikusként dolgozott, jelenleg Washingtonban él.)

Egy emlékezetes jelenet

Bár mai szemmel talán túlontúl kisléptékűek Öcsi egyes kalandjai, a film meglepően nagy ívet jár be, amikor a szocializmus életszerűtlen idilljét mutató otthoni jelenetekből a városban való bolyongáson át eljut a tündérkirályságig, majd a sárkánybarlangig. Öcsi a próbatételek során megvillantott erényei végül egy szent virágban egyesülnek, melynek segítségével végül legyőzi a sárkányt. Öcsi kalandjait szórakoztatóbbá teszi, hogy a legkisebb mellékszerepekben is neves színészek és művészek bukkannak fel Sinkovits Imrétől Alfonzón át Bessenyei Ferencig, aki a hétfejű sárkánynak kölcsönözte dörgő hangját.

A rendező

Palásthy György 1965-ben (MTI Fotó: Keleti Éva)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Müller Ilona (forrás: NFI)

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem