Hahó, a tenger!

A Hahó, Öcsi! tematikus folytatása a kistestvér érkezésével járó érzelmi zűrzavarról beszél érzékenyen.

színes magyar játékfilm, 1971, rendező: Palásthy György

forgatókönyvíró: Török Sándor, operatőr: Forgács Ottó, vágó: Boronkay Sándor, zene: Lovas Ferenc, főszereplők: Kovács Krisztián, Muszte Anna, Balázsovits Lajos, Schütz Illa, Gobbi Hilda, György László, 66 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Kovács Öcsinek (Kovács Krisztián) kisöccse lesz, és a szülőknek komoly gondot okoz, hogyan mondják el neki az újságot. Addig ügyetlenkednek, amíg Öcsi a pajtásától tudja meg a nagy hírt, és ezen megsértődik. A kisfiúnak ráadásul az iskolában is problémái adódnak, s úgy érzi, már a szülei sem értik meg. Képzeletében egészen a tengerig szökik az otthoni nehézségek elől.

A szocializmusban ritka brandépítés példája

Mitől különleges?

A hollywoodi filmekben ahhoz szoktunk hozzá, hogy egy film folytatása általában nagyobb, hosszabb, látványosabb, de ez az elv az Öcsi-filmekben nem érvényesül: a Hahó, a tenger! kisebb, rövidebb és szerényebb kivitelezésű, mint a Hahó, Öcsi! volt. De a történet középpontjába ezúttal is a gyermekek és szülők számára egyaránt fontos probléma került: a kistestvér érkezésével járó érzelmi zűrzavar. A Hahó, a tenger! precízen veszi végig, milyen érzések játszódhatnak le ilyenkor a nagyobb testvérekben: Öcsi a féltékenységen, irigységen és dacon keresztül jut el az elfogadásig, az együttlét öröméig.

A film erénye, hogy a családbővülés érzelmi hullámvasútja mellett a felnövés egyik fontos lépcsőfokáról is érzékenyen mesél.

Míg a Hahó, Öcsi! a gyermeki képzelet erejéről szólt, addig a Hahó, a tenger! arról a pontról, amikor a fantázia korlátlan áradását már keretek közé kell szorítani. Öcsinek le kell mondania a képzeletbeli barátairól (a fehér lóról és a néha megelevenedő bábfiguráiról), és elfogadni, hogy az életét bizonyos szabályok között kell élnie. A film végére eljut az empátiáig, mások tiszteletéig.

Hogyan készült?

Palásthy György elsőként Páger Antal főszereplésével, A varázsló (1969) című gyerekfilmben adaptálta Török Sándor mesevilágát, amely nemzetközi és hazai szinten is szép sikereket aratott. Palásthyt és Törököt annyira megihlette A varázslóban még csak mellékszerepet játszó kisfiú, Kovács Krisztián, hogy további két filmet is forgattak vele. Bár a Hahó, Öcsi! és a Hahó, a tenger! sem szorosan vett folytatás, hiszen a történetek nem kapcsolódnak egymáshoz, sőt a Hahó, a tenger! nem is ugyanarról a kissrácról, és nem ugyanarról a családról szól, mint az előző film, mégis a szocializmusban ritka brandépítésnek lehetünk szemtanúi: a Hahó, a tenger! főhősét csak azért hívják Öcsinek, mert az előző két filmben ezen a néven lett országosan ismert gyereksztár Kovács Krisztián. Ennek érdekében még egy plusz jelenetet is beiktattak a történetbe, amelyben megmagyarázzák, miért Öcsinek hívják Öcsit, miközben nincs is bátyja, sőt, a filmben épp neki születik kisöccse.

A film eredetileg Tengertánc munkacímen futott, de a Hahó, Öcsi! sikerének hatására átkeresztelték, hogy passzoljon a Hahó-szériába. A varázslóval és a Hahó, a tenger!-rel laza trilógiává bővült Öcsi-filmek így az akaratlan franchise-építés egyik korai példájává váltak. Török Sándor először regényekben teremtette meg mesefiguráit, amelyek az ötvenes években folytatásos rádiójátékban, a Csilicsala csodáiban tettek szert országos népszerűségre. Ezt a sikert tetőzték be a népszerű mesehősök mellékszereplésével forgatott Öcsi-filmek, amelyek pedig újabb regényeket ihlettek, hiszen Török Sándor két könyvben írta meg és bővítette ki a Hahó, Öcsi! és a Hahó, a tenger! történetét – alig pár évvel a Star Wars hasonló franchise-építési trükkjei (az ún. novelization) előtt.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Hahó, a tenger! a hetvenes években aranykorát élő ifjúsági és gyerekfilmek egyik különösen jól sikerült és népszerű darabja. Az Öcsi-filmek folyamatosan reflektáltak Kovács Krisztián életkorára, és ahogy nőtt a hetvenes évek legnépszerűbb gyereksztárja, úgy a filmek is egyre idősebb gyerekek problémáival foglalkoztak. Ebben az időben Kovács nélkül szinte nem is lehetett gyerekfilmet forgatni, a sajtóban minisztárnak hívott gyerekszínész olyan filmekben szerepelt, mint Az öreg bánya titka (1973) vagy a Keménykalap és krumpliorr (1978). (Kovács 17 évesen abbahagyta a színészetet, sokáig informatikusként dolgozott, jelenleg Washingtonban él.)


Egy emlékezetes jelenet

Öcsi megpróbálja rávenni anyját, hogy intézze el: adja vissza a tanárnő Öcsi mackóját, amit azért kobzott el, mert a kisfiú játszott vele az órán. Amikor az anya próbálja elmagyarázni, miért nem szabad az órákon játszani, egy pillanatra felsejlik az a gondatlan játékosság, amiben a kisfiú lubickolni szeretne. Nevetve sorolják, mit nem lehet még a mackón kívül bevinni az iskolába, és közben Öcsi otthoni bábszínháza – élén a cintányéros bohóccal – is életre kel, hogy aztán a fiú mégis lenyelje a keserű tanulságot: a világban rendnek kell lennie.

A rendező

Palásthy György 1965-ben (MTI Fotó: Keleti Éva)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

(forrás: NFI)

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem