Miről szól?

A film a Szekszárd és Baja között elterülő Gemenci erdő élővilágát mutatja be. A tavasz első napjaitól az ősz végéig gondos vadász vigyázza az ártéri terület gazdag élővilágát. Hűséges kutyájával és sólymával, gyakran lóháton járja a vidéket. A védett természetvédelmi területen számos növény és állat él együtt. A természet körforgása örök.

Mitől különleges?

A Gyöngyvirágtól lombhullásig az egyik legnépszerűbb magyar természetfilm. Homoki Nagy István komoly szakértőként, illetve a természetet szerető, féltő emberként közelít a témához. A gyönyörűen fényképezett jelenetek, a patinás kísérőzene, a költői képekben bővelkedő szöveg különleges filmélménnyé állnak össze. A narrátor lágy, kellemes nyugalmat árasztó hangja szintén feledhetetlen.

Homoki Nagy István játékfilmes elemeket használva mutatja be az erdő lakóit. Az egyes állatokat és növényeket úgy kapja lencsevégre, mintha egy-egy kisebb dráma szereplői lennének. A Gyöngyvirágtól lombhullásig egyszerre szép, izgalmas és tanulságokkal teli alkotás. A rendező szórakoztatva vezeti be a nézőt a természet rejtelmeibe.

A jelenetek ritmusát az állandó harc és a pillanatnyi harmónia váltakozása adja. A kamera a természet csodálatos sokszínűségét, az élet utánozhatatlan mozgásait rögzíti. Bár a névtelen vadász személyén keresztül a filmben felbukkan a természetet a saját hasznára alakító embertípus akkoriban divatos eszménye, a film marandandó értékeket közvetít.

Kis stábbal és nagy türelemmel dolgozott

Hogyan készült?

Homoki Nagy István eredetileg jogászként végzett, de operatőrként és természetfilmesként vált híressé. Kezdetben hobbiként természetfotókat készített, majd később a Magyar Híradó és Dokumentumfilmgyárban dolgozott. Népszerű természetfilmjeit maga írta, fényképezte és rendezte. Kis stábbal és nagy türelemmel dolgozott, hiszen a természetben minden történés egyszeri és megjósolhatatlan. Az ünnepélyes zenét Farkas Ferenc és Vaszy Viktor szerezték. A narrátor Sinkovits Imre volt.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Gyöngyvirágtól lombhullásig a Vadvízország után Homoki Nagy István második egész estés munkája, mellyel óriási sikert aratott. A mű nemcsak a magyar, de az egyetemes természetfilmezés egyik első, máig megkerülhetetlen mérföldköve. A filmet az 1953-as Velencei Filmfesztiválon Ezüst Oroszlánnal díjazták és később számtalan országban vetítették. Itthon az egyik legtöbbet hivatkozott, örök közönségkedvenc tudományos-ismeretterjesztő filmnek számít.

Egy emlékezetes jelenet

A védett területre kóbor kutyák szöknek be. Az éhes ebek megtámadnak egy kis vaddisznót. Az anyakoca gyorsan közbelép, és hősiesen visszaveri a támadást. A feszült, akciódús hajszát a családi idill kedves képei követik. Homoki Nagy István a műfaj filmek eszköztárából merít, és emberi tulajdonságokat párosít az állatokhoz. A jelenetek mégsem meseszerűek, a rendező nem rajzolja el, nem idealizálja az élővilágot. Egyszerre ragadja meg a természeti törvények kegyetlen szükségszerűségét és törékeny szépségét.

A rendező

Homoki-Nagy István (fotó: NFI)

Plakát

Tervező: Muray Róbert (forrás: NFI)