Gyerekrablás a Palánk utcában

Az ifjúsági filmek aranykorát megidéző krimi-vígjáték, Koltai Róbert emlékezetesen ügyefogyott, csupaszív nyomozójával.

színes magyar játékfilm, 1985, rendező: Mihályfy Sándor

író: Nógrádi Gábor, forgatókönyvíró: Nógrádi Gábor, Mihályfy Sándor, operatőr: Baranyai László, vágó: Németh Márta, zeneszerző: Selmeczi György, főszereplők: Léner András, Nehrebeczky Eszter, Bánsági Ildikó, Székhelyi József, Koltai Róbert, Rajhona Ádám, 99 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

A 13 éves Lajcsi (Léner András) mindenáron megakadályozná, hogy édesanyja (Bánsági Ildikó) hozzámenjen az albérlőjükhöz, akit a gyerekek csak Állókígyónak (Rajhona Ádám) becéznek. Ám egy nap Lajcsi eltűnik, az anya pedig zsarolólevelet kap: fizessen húszezer forintot, különben nem látja élve a gyerekét. Vajon az alamuszi férjjelölt távolítaná el így az ellenlábasát? A kamionsofőrként dolgozó ex-férj (Székhelyi József) szabotálná az esküvőt? Netán a gyerekek lendültek titkos akcióba?

Az elvált szülők gyerekeinek érzésvilágát tárja föl

Mitől különleges?

A Gyerekrablás a Palánk utcában a válások nyomán létrejövő csonka családok kérdéskörét feszegeti, és az elvált szülők gyerekeinek érzésvilágát tárja föl, akik szeretnék visszakapni a válás előtti idillt.

A film azt a tehetetlenségérzetet fogalmazza meg, amikor a kiskamaszok úgy gondolják, nem értik meg őket a felnőttek, és nem is tudnak mit tenni ez ellen.

Ebből a bénító érzésből fakadó vágybeteljesítő mese, amely varázsütésre oldja meg a problémákat. Ez is az egyik hátulütője: a gyerekek – és maga a film is – anélkül boronálnák újra össze a szülőket, hogy a köztük feszülő és válásig vezető konfliktust feloldanák. A happy end így nem hat megérdemeltnek. A Gyerekrablás… másik gyenge pontja az, hogy főszereplője, az elrabolt fiú, akinek az érzéseivel, céljaival azonosulnunk kéne, megbújik a háttérben, és sokkal elnagyoltabb, kidolgozatlan karakter marad, mint a barátai, akik végigakciózzák és -bolondozzák a filmet.

A Gyerekrablás a Palánk utcában legeltaláltabb karaktere kétségkívül az ügyefogyott nyomozó, Hecseki. A szocializmus alatti krimik gyakran küzdöttek hitelességi problémákkal, hiszen az amerikai filmdetektívekkel szemben, akik a korrupt vagy épp tehetetlen rendőrség helyett is megoldották a bűnügyeket, a magyar rendőrnek az államhatalmat és a szocialista erkölcsöt kellett képviselnie, s nehezen és csak néha tudott megszabadulni az ideológiai béklyóktól. Erre a szabadulásra biztosított jó terepet a történeteit gyakran krimiként megfogalmazó ifjúsági film, ahol el lehetett rugaszkodni a valóságtól, és az is megengedhető volt, hogy Hecseki nyomozó ne a bűnügyet akarja elsősorban megoldani, hanem az elvált családot újraegyesíteni. A vaskalapos főnökkel folyton szembeszálló rendőr figuráját az amerikai krimiből importálták, de Koltai Róbert játékának, humorának, és az olyan jellegzetesen kelet-európai jellemfestésnek köszönhetően, mint hogy Hecseki énekzene-tanárból lett detektív, sikerült magyarossá tenni a figuráját.

Hogyan készült?

Az újságíróként dolgozó Nógrádi Gábor 1983-ban írta meg első regényét, a Hecseki és a gyerekrablókat, amely akkora sikert aratott, hogy két évre rá film is készült belőle. Nógrádi maga írhatta át a könyvét a nagyvászonra, a rendező pedig az a Mihályfy Sándor lett, akinek az Indul a bakterházból volt már némi forgatási tapasztalata a vagány gyerekszereplőkkel. Mihályfy azért is vállalta el a Gyerekrablás a Palánk utcában-t, mert további rutint akart gyűjteni álmai filmjéhez, az Ábel a rengetegben című Tamási Áron-regény adaptációjához, amelyben szintén sokat kellett gyerekekkel forgatnia. Mihályfynak végül a kilencvenes évek közepén valósult meg a terve, amikor is tévésorozat helyett filmtrilógiát készíthetett az Ábel-regényekből.

A Gyerekrablás a Palánk utcában castingja során igyekeztek minél testhezállóbb szerepeket bízni a színészekre, így találták meg a kétbalkezes, csupaszív rendőr szerepére Koltai Róbertet, akinek a szerethetően ügyetlen vígjátéki figuráját kellett hoznia. Az itt kialakult munkakapcsolat gyümölcse lett pár évvel később a Sose halunk meg, amit Koltai együtt írt Nógrádi Gáborral. A film címe eredetileg Gyerekrablás a Kakas utcában lett volna, de az egyik felvételen véletlenül látszódott a Palánk utca valódi névtáblája, és mivel nem ismételhették meg a jelenetet, inkább átkeresztelték a filmet. A nagy sikerre való tekintettel folytatást is tervezett a Mihályfy–Nógrádi páros, amihez a gyerekektől gyűjtöttek ötleteket a Pajtás újság felhívásában, de ez végül nem készült el.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Gyerekrablás a Palánk utcában a hetvenes években aranykorát élő magyar ifjúsági film egyik kései darabja, amely rövid időre újra feltámasztotta a műfaj népszerűségét. A film hatására Nógrádi könyvét is újra kiadták.


Egy emlékezetes jelenet

A film legfélelmetesebb, egyben legviccesebb jelenete, amelyben a gyerekek azon morfondíroznak, vajon megéri-e Lajcsi apjáért cserébe levágni Lajcsi fülét, majd Koltai Róbert mutatja be burleszktudását, amikor a cserepes tetőről leszedi az előle menekülő kissrácot.

A rendező

Mihályfy Sándor (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Novák Henrik (forrás: NFI)

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem