Miről szól?

A 13 éves Lajcsi (Léner András) mindenáron megakadályozná, hogy édesanyja (Bánsági Ildikó) hozzámenjen az albérlőjükhöz, akit a gyerekek csak Állókígyónak (Rajhona Ádám) becéznek. Ám egy nap Lajcsi eltűnik, az anya pedig zsarolólevelet kap: fizessen húszezer forintot, különben nem látja élve a gyerekét. Vajon az alamuszi férjjelölt távolítaná el így az ellenlábasát? A kamionsofőrként dolgozó ex-férj (Székhelyi József) szabotálná az esküvőt? Netán a gyerekek lendültek titkos akcióba?

Az elvált szülők gyerekeinek érzésvilágát tárja föl

Mitől különleges?

A Gyerekrablás a Palánk utcában a válások nyomán létrejövő csonka családok kérdéskörét feszegeti, és az elvált szülők gyerekeinek érzésvilágát tárja föl, akik szeretnék visszakapni a válás előtti idillt.

Ebből a bénító érzésből fakadó vágybeteljesítő mese, amely varázsütésre oldja meg a problémákat. Ez is az egyik hátulütője: a gyerekek – és maga a film is – anélkül boronálnák újra össze a szülőket, hogy a köztük feszülő és válásig vezető konfliktust feloldanák. A happy end így nem hat megérdemeltnek. A Gyerekrablás… másik gyenge pontja az, hogy főszereplője, az elrabolt fiú, akinek az érzéseivel, céljaival azonosulnunk kéne, megbújik a háttérben, és sokkal elnagyoltabb, kidolgozatlan karakter marad, mint a barátai, akik végigakciózzák és -bolondozzák a filmet.

A Gyerekrablás a Palánk utcában legeltaláltabb karaktere kétségkívül az ügyefogyott nyomozó, Hecseki. A szocializmus alatti krimik gyakran küzdöttek hitelességi problémákkal, hiszen az amerikai filmdetektívekkel szemben, akik a korrupt vagy épp tehetetlen rendőrség helyett is megoldották a bűnügyeket, a magyar rendőrnek az államhatalmat és a szocialista erkölcsöt kellett képviselnie, s nehezen és csak néha tudott megszabadulni az ideológiai béklyóktól. Erre a szabadulásra biztosított jó terepet a történeteit gyakran krimiként megfogalmazó ifjúsági film, ahol el lehetett rugaszkodni a valóságtól, és az is megengedhető volt, hogy Hecseki nyomozó ne a bűnügyet akarja elsősorban megoldani, hanem az elvált családot újraegyesíteni. A vaskalapos főnökkel folyton szembeszálló rendőr figuráját az amerikai krimiből importálták, de Koltai Róbert játékának, humorának, és az olyan jellegzetesen kelet-európai jellemfestésnek köszönhetően, mint hogy Hecseki énekzene-tanárból lett detektív, sikerült magyarossá tenni a figuráját.

Hogyan készült?

Az újságíróként dolgozó Nógrádi Gábor 1983-ban írta meg első regényét, a Hecseki és a gyerekrablókat, amely akkora sikert aratott, hogy két évre rá film is készült belőle. Nógrádi maga írhatta át a könyvét a nagyvászonra, a rendező pedig az a Mihályfy Sándor lett, akinek az Indul a bakterházból volt már némi forgatási tapasztalata a vagány gyerekszereplőkkel. Mihályfy azért is vállalta el a Gyerekrablás a Palánk utcában-t, mert további rutint akart gyűjteni álmai filmjéhez, az Ábel a rengetegben című Tamási Áron-regény adaptációjához, amelyben szintén sokat kellett gyerekekkel forgatnia. Mihályfynak végül a kilencvenes évek közepén valósult meg a terve, amikor is tévésorozat helyett filmtrilógiát készíthetett az Ábel-regényekből.

A Gyerekrablás a Palánk utcában castingja során igyekeztek minél testhezállóbb szerepeket bízni a színészekre, így találták meg a kétbalkezes, csupaszív rendőr szerepére Koltai Róbertet, akinek a szerethetően ügyetlen vígjátéki figuráját kellett hoznia. Az itt kialakult munkakapcsolat gyümölcse lett pár évvel később a Sose halunk meg, amit Koltai együtt írt Nógrádi Gáborral. A film címe eredetileg Gyerekrablás a Kakas utcában lett volna, de az egyik felvételen véletlenül látszódott a Palánk utca valódi névtáblája, és mivel nem ismételhették meg a jelenetet, inkább átkeresztelték a filmet. A nagy sikerre való tekintettel folytatást is tervezett a Mihályfy–Nógrádi páros, amihez a gyerekektől gyűjtöttek ötleteket a Pajtás újság felhívásában, de ez végül nem készült el.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Gyerekrablás a Palánk utcában a hetvenes években aranykorát élő magyar ifjúsági film egyik kései darabja, amely rövid időre újra feltámasztotta a műfaj népszerűségét. A film hatására Nógrádi könyvét is újra kiadták.

Egy emlékezetes jelenet

A film legfélelmetesebb, egyben legviccesebb jelenete, amelyben a gyerekek azon morfondíroznak, vajon megéri-e Lajcsi apjáért cserébe levágni Lajcsi fülét, majd Koltai Róbert mutatja be burleszktudását, amikor a cserepes tetőről leszedi az előle menekülő kissrácot.

A rendező

Mihályfy Sándor (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Novák Henrik (forrás: NFI)