Gyerekgyilkosságok

Bűntény a Duna-parton, avagy egy kisfiú rossz útra téved a magyar fekete széria egyik legdelejesebb filmjében.

fekete-fehér magyar játékfilm, 1992, rendező: Szabó Ildikó

forgatókönyvíró: Szabó Ildikó, operatőr: Sas Tamás, főszereplők: Tóth Barnabás, Kállai Ilona, Balogh Mária, Andorai Péter, Köves Dóra, 79 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Balogh Zsolt (Tóth Barnabás) tizenkét éves budapesti fiú, aki beteg nagymamájával él a vigasztalan külvárosban. A házban lakó Trattler Ibi (Köves Dóra) rendszeresen terrorizálja és csúfolja Zsoltit, különösen miután az összebarátkozik egy idegen lánnyal. Hamarosan két gyilkosság is történik, és a kirendelt nyomozónak nincs könnyű dolga, ha a végére szeretne járni az ügynek.

Mitől különleges?

A Gyerekgyilkosságok rendhagyó bűnügyi film, amely szuggesztív, fekete-fehér képekkel meséli el, hogyan sodródnak és sodorják egymást bűnbe a gyerekek. A látszólag egyszerű történetben komoly pszichológiai mélységek tárulnak fel, 

a Duna-menti ipari környezet ismerős és mégis ijesztően idegen ábrázolása pedig egészen sajátos atmoszférát teremt.

A filmben a hétköznapi lét drámája kérlelhetetlen őszinteséggel tárul fel; olyan erővel, mint József Attila Tiszta szívvel című versében, amely az utolsó jelenetben el is hangzik.

A költői és a groteszk találkozik egymással

Hogyan készült?

Szabó Ildikó a magyar filmtörténet sokoldalú alkotói közé tartozik, színésznőként, jelmeztervezőként és filmrendezőként is ismert. Több tucat filmben játszott, korai szerepeit még Szabó Gabriella néven jegyezte (pl. Szeressétek Odor Emiliát!, Sándor Pál, 1969; Sárika, drágám, Sándor Pál, 1971). A Színház- és Filmművészeti Főiskolán Horváth Ádám osztályában végzett adásrendezőként 1982-ben. A Gyerekgyilkosságok a Hótreál (1987) után a második nagyjátékfilmje, de dokumentumfilmet és kisjátékfilmeket is készített.

A Gyerekgyilkosságok baljós hangulatát Sas Tamás operatőr expresszív fekete-fehér képei és Másik János titokzatos zenéje teremtik meg. A látvány és a hangzás erősen hozzájárul ahhoz, hogy a mindennapi tárgyak és helyszínek a szokásostól eltérő arcukat mutassák; egy olyan tragikus világot, amelyben a költői és a groteszk találkozik egymással. A főszerepet játszó Tóth Barnabás alakítása az egyik legkiemelkedőbb a magyar filmtörténet gyerekszínészei között, de Andorai Péter eszköztelen játéka, vagy éppen az állandó delíriumban élő, kiöregedett primadonna nagymamát megformáló Kállay Ilona, illetve a rövid időre feltűnő Csákányi Eszter és Temessy Hédi szerepformálása is erős.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

1987 után új irányzat jelenik meg a magyar filmtörténetben. A „fekete széria” alkotói erőteljes fekete-fehér képekkel mesélik el komor, drámai történeteiket, amelyekben a modernizmus hagyományát követve, súlyos erkölcsi és filozófiai kérdéseket vizsgálnak. Jellemző témájuk a bűn, a vágy és a sors, elbeszéléseik ritmusa lassú, tág teret hagy a szemlélődésre. A vonulat kiemelkedő alkotója Tarr Béla: az ő Kárhozat című műve indítja el a fekete szériát. További fontos rendezők: Fehér György (Szürkület, 1992; Szenvedély, 1998), Janisch Attila (Árnyék a havon, 1992) és Szász János (Woyzeck, 1993), illetve ide köthető Enyedi Ildikó Az én XX. századom (1988) című filmje is.

A Gyerekgyilkosságok mint a fekete széria egyik kiemelkedő darabja igen elismerő fogadtatásban részesült. A Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját, a Magyar Filmszemlén pedig a fődíj mellett a legjobb operatőr díját és a külföldi kritikusok Gene Moskowitz-díját, míg a főszerepet alakító Tóth Barnabás különdíjat kapott.


Egy emlékezetes jelenet 


Andor Béla (Andorai Péter) nyomozó a Duna-parton beszélget Balogh Zsolttal (Tóth Barnabás). A társalgás egyfajta nem hivatalos kihallgatás, mert a rendőr megpróbál minél többet megtudni a kisfiú és az eltűnt Trattler Ibi kapcsolatáról. Bár egy nagy folyó partján vagyunk, a tájat nem a természet megnyugtató közelsége, hanem a lepusztult ipari vidék sivársága jellemzi. A Duna köves-kavicsos partja inkább az élettelen, mint élő benyomást kelt. A környezet ezzel együtt is érdekes tereptárgyakat, különös épületeket rejt, és a kisfiú számára az otthont jelenti. A fekete-fehér képek és Másik János vészjósló zenéje komor hangulatot kölcsönöznek a jelenetnek. A kontrasztos látvány az éles napsütésben még erőteljesebb, legyen szó akár az árnyékról, amit Zsolt szemüvege az arcára vet, akár a sötét víz és a ragyogó ég ellentétéről. A nyugodt hangulatú beszélgetés a bűnről szól, s a bűnös számára nem kínál semmilyen reményt. Ezen a ponton már szorul a hurok a gyilkos körül, aki sorsszerűen követte el a tettét, és megadja magát a sorsnak. Itt hangzik el a film egyik kulcsmondata is: „Mindannyian potenciális gonosztevők vagyunk.”

Olvass tovább!

Szabados Enikő: Gyerekgyilkosságok. Filmkultúra, 1993/5, 36.
Forgács Iván: Gyerekgyilkosságok. Filmkultúra, 1993/5, 37.
Schubert Gusztáv: Vakvarjúcska. Filmvilág, 1993/6, 53-54.

A rendező

Szabó Ildikó (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad? 

A film gyerekszereplője, Tóth Barnabás már Bereményi Géza Eldorádójában is játszott. Rendezőként később olyan sikereket jegyez, mint a Susotázs (rövidjátékfilm, 2018) és az Akik maradtak (2019) – mindkét film bekerült a maga kategóriájában az Oscar-díj szűkített, tízes listájára. 

Barkóczi Janka

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem