Miről szól?

Balogh Zsolt (Tóth Barnabás) tizenkét éves budapesti fiú, aki beteg nagymamájával él a vigasztalan külvárosban. A házban lakó Trattler Ibi (Köves Dóra) rendszeresen terrorizálja és csúfolja Zsoltit, különösen miután az összebarátkozik egy idegen lánnyal. Hamarosan két gyilkosság is történik, és a kirendelt nyomozónak nincs könnyű dolga, ha a végére szeretne járni az ügynek.

Mitől különleges?

A Gyerekgyilkosságok rendhagyó bűnügyi film, amely szuggesztív, fekete-fehér képekkel meséli el, hogyan sodródnak és sodorják egymást bűnbe a gyerekek. A látszólag egyszerű történetben komoly pszichológiai mélységek tárulnak fel, 

A filmben a hétköznapi lét drámája kérlelhetetlen őszinteséggel tárul fel; olyan erővel, mint József Attila Tiszta szívvel című versében, amely az utolsó jelenetben el is hangzik.

A költői és a groteszk találkozik egymással

Hogyan készült?

Szabó Ildikó a magyar filmtörténet sokoldalú alkotói közé tartozik, színésznőként, jelmeztervezőként és filmrendezőként is ismert. Több tucat filmben játszott, korai szerepeit még Szabó Gabriella néven jegyezte (pl. Szeressétek Odor Emiliát!, Sándor Pál, 1969; Sárika, drágám, Sándor Pál, 1971). A Színház- és Filmművészeti Főiskolán Horváth Ádám osztályában végzett adásrendezőként 1982-ben. A Gyerekgyilkosságok a Hótreál (1987) után a második nagyjátékfilmje, de dokumentumfilmet és kisjátékfilmeket is készített.

A Gyerekgyilkosságok baljós hangulatát Sas Tamás operatőr expresszív fekete-fehér képei és Másik János titokzatos zenéje teremtik meg. A látvány és a hangzás erősen hozzájárul ahhoz, hogy a mindennapi tárgyak és helyszínek a szokásostól eltérő arcukat mutassák; egy olyan tragikus világot, amelyben a költői és a groteszk találkozik egymással. A főszerepet játszó Tóth Barnabás alakítása az egyik legkiemelkedőbb a magyar filmtörténet gyerekszínészei között, de Andorai Péter eszköztelen játéka, vagy éppen az állandó delíriumban élő, kiöregedett primadonna nagymamát megformáló Kállay Ilona, illetve a rövid időre feltűnő Csákányi Eszter és Temessy Hédi szerepformálása is erős.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

1987 után új irányzat jelenik meg a magyar filmtörténetben. A „fekete széria” alkotói erőteljes fekete-fehér képekkel mesélik el komor, drámai történeteiket, amelyekben a modernizmus hagyományát követve, súlyos erkölcsi és filozófiai kérdéseket vizsgálnak. Jellemző témájuk a bűn, a vágy és a sors, elbeszéléseik ritmusa lassú, tág teret hagy a szemlélődésre. A vonulat kiemelkedő alkotója Tarr Béla: az ő Kárhozat című műve indítja el a fekete szériát. További fontos rendezők: Fehér György (Szürkület, 1992; Szenvedély, 1998), Janisch Attila (Árnyék a havon, 1992) és Szász János (Woyzeck, 1993), illetve ide köthető Enyedi Ildikó Az én XX. századom (1988) című filmje is.

A Gyerekgyilkosságok mint a fekete széria egyik kiemelkedő darabja igen elismerő fogadtatásban részesült. A Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját, a Magyar Filmszemlén pedig a fődíj mellett a legjobb operatőr díját és a külföldi kritikusok Gene Moskowitz-díját, míg a főszerepet alakító Tóth Barnabás különdíjat kapott.

Egy emlékezetes jelenet 

Andor Béla (Andorai Péter) nyomozó a Duna-parton beszélget Balogh Zsolttal (Tóth Barnabás). A társalgás egyfajta nem hivatalos kihallgatás, mert a rendőr megpróbál minél többet megtudni a kisfiú és az eltűnt Trattler Ibi kapcsolatáról. Bár egy nagy folyó partján vagyunk, a tájat nem a természet megnyugtató közelsége, hanem a lepusztult ipari vidék sivársága jellemzi. A Duna köves-kavicsos partja inkább az élettelen, mint élő benyomást kelt. A környezet ezzel együtt is érdekes tereptárgyakat, különös épületeket rejt, és a kisfiú számára az otthont jelenti. A fekete-fehér képek és Másik János vészjósló zenéje komor hangulatot kölcsönöznek a jelenetnek. A kontrasztos látvány az éles napsütésben még erőteljesebb, legyen szó akár az árnyékról, amit Zsolt szemüvege az arcára vet, akár a sötét víz és a ragyogó ég ellentétéről. A nyugodt hangulatú beszélgetés a bűnről szól, s a bűnös számára nem kínál semmilyen reményt. Ezen a ponton már szorul a hurok a gyilkos körül, aki sorsszerűen követte el a tettét, és megadja magát a sorsnak. Itt hangzik el a film egyik kulcsmondata is: „Mindannyian potenciális gonosztevők vagyunk.”

A rendező

Szabó Ildikó (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn