Gyerekbetegségek

Csupa csoda a világ egy hatéves fiúcska szemszögéből. Kardos Ferenc és Rózsa János játékos filmje a burleszk hagyományait az újhullám kirobbanó felszabadultságával ötvözi.

színes magyar játékfilm, 1965, rendező: Rózsa János, Kardos Ferenc

animációs rendező: Nepp József, forgatókönyvíró: Rózsa János, Kardos Ferenc, operatőr: Sára Sándor, zene: Szőllősy András, főszereplők: Géczy István, Kassai Tünde, Keres Emil, Halász Judit, Lontay Gábor, Baranyai Rita, 71 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Egy első osztályba készülődő kisfiú szemszögéből figyelhetjük a világot. Láthatjuk az első napokat az iskolában, megismerkedhetünk az osztálytársakkal, később a családjával. A fiú édesapja szinte mindig elfoglalt, általában valahol máshol jár az esze. Édesanyja a kistestvérét várja, nagymamája hatalmas vacsorákat főz. A birkózó nagybácsi kellemetlen fogásokra próbálja tanítani. Unokanővére manöken, akit majd szeretne elvenni feleségül. Van azonban egy vele egykorú barátnője is, Zizi. A kisfiú vele beszéli meg az élet ügyes-bajos dolgait.
Gyereknek lenni azonban korántsem olyan könnyű, mint gondolnánk. Az iskolába időben kell beérni, ott mindenféle kérdésekre jól kell felelni, otthon leckét kell írni. Ráadásul ki kell heverni a gyerekbetegségeket, viselkedni az asztalnál, menekülni az ollóval közeledő borbély elől. Szerencsére a nagyvilág érdekes és színes, ahol azért mesebeli dolgok is történnek. Nemsokára pedig érkezik a testvér, így kisiskolás hősünknek sem kell többé egyedül szembenéznie a szürke felnőtt világgal.

Mitől különleges?

Kardos Ferenc és Rózsa János filmje a fantázia, a játékosság, a gyermeki lendület diadalát hirdeti. A felnőttek szürke hétköznapjait eleven gyereksereg dúlja fel. A világra rácsodálkozó és azt birtokba vevő kisiskolások valóságos természeti erőként söpörnek végig a jeleneteken. Hatéves hőseikhez hasonlóan az alkotók is felszabadultan játszadoznak a különféle filmnyelvi megoldásokkal. A fizikai gegek, az üldözéses akciójelenetek, a gyorsítások, a stoptrükkök és a hirtelen vágások a mozi szertelen gyermekkorát idézik. A Gyermekbetegségek a némafilm szellemiségét, a burleszk hagyományait gondolja újra. A színek és a mozgás varázsát közvetítő formanyelv korántsem öncélú.

A film markáns vizuális stílusa a gyermeki nézőpontot, a szabadon szárnyaló képzeletet adja vissza.

Az elbeszélés hasonló elveket követ. A történet egymáshoz inkább csak lazábban kapcsolódó epizódokból, a gyerekkor tipikus eseményeiből áll össze. Ahogyan egy hatéves élénk fantáziája, úgy a jelenetek sem feltétlenül követik a hagyományos ok-okozat logikáját. Sőt, néha az egyetemes természeti törvényeket sem. Nem véletlen, hogy még egy rövid animációs betét is helyet kapott a filmben.

A komoly felnőttek kiröhögése, a felforgató anarchizmus egyszerre jellemző a kedves rosszcsontokra és a mozi ősműfajára, a burleszkre is. A Gyerekbetegségek a mozgókép elemi energiáját és a gyermeki képzelet erejét egyaránt ünnepli. Az alapvető játékosság ellenére a kor társadalmi problémái itt-ott azért látványosan beszűrődnek. Az iskolában korántsem önállóan gondolkodó, kreatív egyéniségeket, hanem a szigorú utasításokat pontosan követő állampolgárokat nevelnek. A merev oktatási rendszer kritikája mellett a családok problémái is felszínre kerülnek. A kisgyermek szemén keresztül láthatjuk, hogy a szülők egyáltalán nem boldogok, a nagybácsi értékrendje pedig nevetségesen idejétmúlt. Nem véletlen, hogy fiatal hősünk egyedül a kistestvérében bízik.

Hogyan készült?

A Gyerekbetegségek a francia új hullám bűvöletében készült. A filmben felbukkanó kislány neve nem véletlenül Zizi: az alkotók ezzel a legfontosabb ihletforrás, a Zazie a metrón (Louis Malle, 1959) címszereplőjére utalnak. Kardos Ferenc és Rózsa János azonban nem szolgaian nem követte, hanem egyszerű kiindulópontnak használta a kedvelt előképeket. Filmes eszköztárukat a Balázs Béla Stúdióban készült kisfilmekkel dolgozták ki. A főszereplő gyerekek kiválasztása hónapokat vett igénybe.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Gyerekbetegségek a magyar új hullámot elindító, a Színház- és Filmművészeti Főiskola Máriássy Félix által vezetett filmrendező osztályának az Álmodozások kora utáni második nagyjátékfilmje. A film szubjektív nézőpontja és játékos elbeszélői szerkezete a magyar film később uralkodóvá váló formai jegyeit előlegezi meg. Az erőteljes stilizáció Rózsa János későbbi filmjeiben is felbukkan. A gyerekek és fiatalok élete, a családok problémái életműve központi motívuma lesz.

A Gyerekbetegségek minden kockája a szabadság légkörét árasztja, ami okozott kisebb problémákat is. A korabeli kultúrpolitika a börtönből kirepülő rab jelenetét kifogásolta. A levegőben megálló férfi azon morfondírozik, vajon kint jobb-e, vagy huppanjon inkább vissza a rácsok mögé. A filmet szerencsére végül mégsem tiltották be, mert sikere lett és sokan kiálltak mellette. A korabeli kritika nagyon pozitívan fogadta, számos fesztiválon vetítették, itthon és külföldön egyaránt. Többek között a 19. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon, a Kritikusok Hete programjában is szerepelt.

 



Egy emlékezetes jelenet 

A család lakását két festő veszi birtokba, a munkából azonban gyorsan őrületes kergetőzés lesz. Az operatőr Sára Sándornak ez volt az első színes nagyjátékfilmje. A forgatás előtt hónapokig fotózta a különféle színmintákat, azt vizsgálva, melyek passzolnak pontosan egymáshoz. A ruhák, a díszletek és az arcok színeit tökéletesen össze kellett hangolni, így ha valaki elhaladt a hasonló fal előtt, eltűnt a képről.

A Gyerekbetegségek az itthon akkoriban kuriózumnak számító Kodak nyersanyagra forgott. Ennek beszerzése korántsem volt egyszerű, ráadásul nem forintban, hanem valutában kellett érte fizetni, ami komoly extraköltséget jelentett. A rendkívül látványos, rajzfilmes hatást keltő burleszkepizódhoz számos klasszikus, a némafilmes korszakban is alkalmazott trükköt használtak. A szoba díszlete például a valóságban nem négy-, hanem nyolcszögletű volt. Egy színes oldal után egy fehér következett, majd újra egy színes. Ha valaki négy fal előtt haladt el, úgy tűnhetett, körbeért. Az energikus, harsány színekben tobzódó jelenet semmit sem veszített frissességéből.

A rendező

Rózsa János (forrás: B. Müller Magda)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Hegedűs István (forrás: NFI)

Huber Zoltán

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem