Gázolás

Mi az erősebb: a szakmai becsület vagy a szerelem? Darvas Iván bírója lehetetlen helyzetbe kerül Gertler Viktor film noirt, melodrámát és krimit ötvöző filmjében.

fekete-fehér magyar játékfilm, 1955, rendező: Gertler Viktor

író: Vajda István, forgatókönyvíró: Szász Péter, operatőr: Hegyi Barnabás, vágó: Zákonyi Sándor, zeneszerző: Polgár Tibor, hangmérnök: Pintér György, főszereplők: Darvas Iván, Ferrari Violetta, Apáthy Imre, Sütő Irén, Somogyvári Rudolf, Timár József, 105 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Az ígéretes karrier előtt álló Csanádi András bíró (Darvas Iván) első látásra beleszeret a polgári származású Zenthe Juditba (Ferrari Violetta). A csinos sofőrnő egy este bevallja neki, hogy elgázolt valakit az autójával. Ügye a közlekedési bíróságra kerül, ahol Csanádinak kellene tárgyalnia. A férfi nyomozásba kezd, hogy kiderítse, mi történt pontosan, de a nő múltját, kapcsolatait megismerve egyre kevésbé lát tisztán. Megkéri főnökét (Apáthi Imre), hogy mentse fel a megbízás alól, aki erre nem hajlandó. Elérkezik a tárgyalás napja, és Csanádi Andrásnak döntenie kell szerelme sorsáról.

Mitől különleges?

Az ötvenes évek államilag irányított filmipara nem a művészi önkifejezés virágzó korszaka volt. Gertler Viktor maga is a rendszer ideológiáját közvetítő sematikus filmeket rendezett, főszerepben sztahanovista esztergályosokkal (Becsület és dicsőség, 1951), katonává átnevelt traktoristákkal (Ütközet békében, 1951), egy új szocialista város közösségével (Én és a nagyapám, 1954) vagy a reakciós elemek ellen küzdő munkahelyi kollektívával (Állami áruház, 1953). Az első Nagy Imre-kormány ideje alatt forgatott Gázolás több szempontból is kilóg a sorból, de leginkább azért, mert Gertler az idealista bíró megkísértésének történetét sajátos műfaji köntösben meséli el. A külsőségek és a motívumok mind a film noir klasszikus elemeit idézik a flashbackektől a főhős narrációján át az állandóan zuhogó esőig, a jelenetek többsége pedig bárokban, éjszakai lokálokban és a sötét utcákon játszódik. A ködös múltú, rejtélyes Zenthe Judit ráadásul igazi femme fatale-ként, végzet asszonyaként tűnik fel, hogy bűnre csábítsa és romlásba vigye a férfi főszereplőt.

A Gázolás ugyanakkor nem vegytiszta film noir, a cselekmény magját egy igazi melodrámai konfliktus adja, utolsó harmadában pedig műfajt vált, és tárgyalótermi krimiként fejeződik be. Mindez korántsem jelenti azt, hogy hiányzik a filmből az ideológiai üzenet, éppen ellenkezőleg, a finálé szavatolja, hogy helyére kerüljön minden és mindenki. A rózsadombi végzet asszonya történetesen az előző rendszer képviselője, rokonai, barátai mind a letűnt polgári és úri világot sírják vissza, Csanádi bírónak így nem csak a személyes szakmai becsülete miatt kell jó döntést hoznia, hanem mert a „reakciós csökevényekkel” való szakítás társadalmi érdek is.

A sematista értelmezést árnyalja viszont, hogy a főhős – akiről a filmben kimondják, hogy „nem kommunista” – egészen a fináléig, ahol dramaturgiai szempontból is megkérdőjelezhető módon háttérbe szorul, nem a rendszer szócsöveként, de még csak nem is nyomozóként, hanem kétségektől gyötört szerelmes férfiként jelenik meg. Judit karaktere is izgalmas és ellentmondásos, szabadságvágya vélhetően a korabeli nézőknek is imponálhatott, mai szemmel nézve pedig a patriarchális viszonyok elleni lázadó, függetlenségre törekvő sofőrlány egészen modern figurának tűnik.

Nem vegytiszta film noir

Hogyan készült?

A forgatókönyvet Szász Péter (Hannibál tanár úr, Mese a 12 találatról, Utószezon) írta Vajda István Az AA 338-as esete című regénye nyomán, amely egy országos napilapban is megjelent folytatásokban. A női főszereplőt – az ötvenes években még rendhagyónak számító gyakorlattal – próbafelvételek segítségével választották ki. Több mint 500 színésznőt néztek meg, a fővárosi és vidéki társulatok tagjai mellett még amatőröket is. Zenthe Judit szerepét végül, Ruttkai Évát, Bánky Zsuzsát és Sütő Irént megelőzve, Ferrari Violetta kapta, Csanádi bírót pedig azért bízták Darvas Ivánra, mert akkoriban már népszerű, sokat foglalkoztatott sztárszínésznek számított.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A filmkészítés alapjait a német UFA Filmgyárban elsajátító Gertler Viktor a magyar filmgyártás biztos kezű mesterembere volt, aki sematikus alkotásain túl főleg irodalmi adaptációinak (A Noszty fiú esete Tóth Marival, 1960, Az aranyember, 1962) köszönhetően maradt meg az utókor emlékezetében.

Merész műfajkeverésével a Gázolás nemcsak a rendező életművében, de a magyar filmtörténetben is kuriózumnak számít.

A korabeli kritika értékelte Gertler törekvéseit, de voltak, akik tiltakoztak a film bemutatója ellen, mondván, hogy „a bíróságnak az osztályellenség elleni harcát helytelenül, a valóság ismerete nélkül, rosszul ábrázolja (…) hiányzik belőle a párt, a kommunisták ábrázolása (…) tipikus példája a kulturális élet terén megmutatkozó jobboldali elhajlásnak”.


Egy emlékezetes jelenet

Csanádi találkozik Zenthe Judit volt férjével (Pálos György), aki nem túl hízelgően nyilatkozik a nőről. A bíróban kétségek támadnak szerelme ártatlanságát illetően, és ezeket meg is osztja vele. Judit sértődötten reagál, a Lánchídon sétáló pár veszekedni kezd, egy pofon is elcsattan. A nő taktikát vált – Hegyi Barnabás operatőr ezekben a kulcspillanatokban kizárólag arcközelikkel dolgozik –, és ügyes érzelmi manipulációval végül sikerül elhitetnie Csanádival, hogy még mindig szereti. (Érdekesség: a Lánchídon rögzített jelenet forgatását a Filmhíradó is megörökítette.)

A film elején elindított flashback itt ér véget, de nem a szokott módon. A páros beül egy taxiba – ezzel kezdődik a film is –, de az akkor látott csókjelenet már nem ismétlődik meg, helyette a férfi gondolatait halljuk, ahogy próbálja tisztázni magában a nővel kapcsolatos érzéseit. A történet kronológiája szerint itt Csanádi kórházi látogatása következne – a gázolás áldozatát keresi fel –, de azt a film elején már láthattuk, helyette csak a nővér szájába adott kulcsmondat ismétlődik meg montázsszerűen. A látszólag túlbonyolított flashbackszerkezet hatásosan illusztrálja az összezavarodott férfiben dúló érzelmi viharokat.

A rendező

Gertler Viktor (b), Hegyi Barnabás (j), Eiben István (j2) és a segédoperatőr felvételt készítenek a Mafilm műtermében, 1951-ben (MTI Fotó)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Bánki László (forrás: NFI)

Baski Sándor

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem