Férfiarckép

Megkapóan szép lírai rövidfilmjében Gyöngyössy Imre a falu orvosának – saját édesapjának – a portréját rajzolja meg.

fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1968, rendező: Gyöngyössy Imre

operatőr: Sára Sándor, Gaál István, 10 perc

Miről szól?

Alig nyolcperces dokumentumfilmjében Gyöngyössy Imre a falusi körzeti orvosként dolgozó édesapja lírai portréját rajzolja meg. Láthatjuk az idős férfit a betegei és a családja körében, orvosi táskáját cipelve az utakat róni, és odahaza a szőlőt permetezni. Mindeközben a rendező személyes vallomását hallgathatjuk.

Mitől különleges?

Gyöngyössy Imre a magyar új hullám egyik legfontosabb alkotója volt, pályája együtt indult Gaál Istvánéval és Sára Sándoréval, közösen alapították meg a Balázs Béla Stúdió független műhelyközösségét. A rendező meghatározó fiatalkori élménye a dunántúli Értényben töltött gyerekkora volt, innen gyökeredzik mélyen humanista szemlélete, a természetközeli életmód, és a falusi hagyományok tisztelete. A Férfiarckép egy olyan ember – saját édesapja – előtt tiszteleg, aki ezeket a tradíciókat megtestesíti, és egy személyben szimbolizálja a közösségi összetartozás erejét.

Filmje dokumentumfelvételekből áll össze, mégsem hagyományos dokumentumfilm.

Az életképek a lírai narrációnak rendelődnek alá, az utakat járó orvos totáljai, a beteg arcok és beteg testek közelijei a szöveget illusztrálják. A montázsok a főszereplő mindennapi rutinját foglalják össze stilizált formában. A zene a hangsúlyos pontokon felerősödve drámai tónusúvá válik, és a kocsira helyezett kamera mozgása is a játékfilmekét idézi. Gyöngyössy a szimbólumokhoz is bátran nyúl, a bibliai utalások mellett az utolsó snittben Bruegel népies festészetét is megidézi.

Hogyan készült?

Mielőtt elkötelezte volna magát a mozgókép mellett, Gyöngyössy irodalmi pályára készült, és a költészettel később sem szakított. A Férfiarckép az azonos című, 1961-es versének szövegét használja fel narrációként – Sztankay István előadásában –, lerövidített formában, azaz a forgatás során a szöveghez kellett a képeket megtalálni. Az operatőr az a Gaál István és Sára Sándor volt, akik korábbi közös filmjüket, a Cigányokat (1962) hasonlóan lírai hangvételben forgatták.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Férfiarckép megkapóan szép filmköltemény, és mint ilyen, egyedülálló kísérlet. A Gyöngyössy-életmű tükrében is érdemes a figyelemre: a Két elhatározásban, az Orvos vagyok-ban vagy a Töredékek az életről-ben felvetett témák és motívumok már itt is megjelennek.


Egy emlékezetes jelenet

A rendező számára a 37 éve praktizáló férfi több mint orvos. Élete az örökös szolgálat, őrangyalként óvja a közösséget, ujjait szó szerint rajta tartja a falu ütőerén – az egyszerű rutinvizsgálatot így avatja költői szimbólummá a film.

A rendező

Gyöngyössy Imre az In memoriam Gyöngyössy Imre című 1996-os portréfilmben (forrás: NFI)

Baski Sándor

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem