Megkapóan szép lírai rövidfilmjében Gyöngyössy Imre a falu orvosának – saját édesapjának – a portréját rajzolja meg.
fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1968, rendező: Gyöngyössy Imre
operatőr: Sára Sándor, Gaál István, 10 perc
Miről szól?
Alig nyolcperces dokumentumfilmjében Gyöngyössy Imre a falusi körzeti orvosként dolgozó édesapja lírai portréját rajzolja meg. Láthatjuk az idős férfit a betegei és a családja körében, orvosi táskáját cipelve az utakat róni, és odahaza a szőlőt permetezni. Mindeközben a rendező személyes vallomását hallgathatjuk.
Mitől különleges?
Gyöngyössy Imre a magyar új hullám egyik legfontosabb alkotója volt, pályája együtt indult Gaál Istvánéval és Sára Sándoréval, közösen alapították meg a Balázs Béla Stúdió független műhelyközösségét. A rendező meghatározó fiatalkori élménye a dunántúli Értényben töltött gyerekkora volt, innen gyökeredzik mélyen humanista szemlélete, a természetközeli életmód, és a falusi hagyományok tisztelete. A Férfiarckép egy olyan ember – saját édesapja – előtt tiszteleg, aki ezeket a tradíciókat megtestesíti, és egy személyben szimbolizálja a közösségi összetartozás erejét. Filmje
dokumentumfelvételekből áll össze, mégsem hagyományos dokumentumfilm.
Az életképek a lírai narrációnak rendelődnek alá, az utakat járó orvos totáljai, a beteg arcok és beteg testek közelijei a szöveget illusztrálják. A montázsok a főszereplő mindennapi rutinját foglalják össze stilizált formában. A zene a hangsúlyos pontokon felerősödve drámai tónusúvá válik, és a kocsira helyezett kamera mozgása is a játékfilmekét idézi. Gyöngyössy a szimbólumokhoz is bátran nyúl, a bibliai utalások mellett az utolsó snittben Bruegel népies festészetét is megidézi.
Megkapóan szép filmköltemény
Hogyan készült?
Mielőtt elkötelezte volna magát a mozgókép mellett, Gyöngyössy irodalmi pályára készült, és a költészettel később sem szakított. A Férfiarckép az azonos című, 1961-es versének szövegét használja fel narrációként – Sztankay István előadásában –, lerövidített formában, azaz a forgatás során a szöveghez kellett a képeket megtalálni. Az operatőr az a Gaál István és Sára Sándor volt, akik korábbi közös filmjüket, a Cigányokat (1962) hasonlóan lírai hangvételben forgatták.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
A Férfiarckép megkapóan szép filmköltemény, és mint ilyen, egyedülálló kísérlet. A Gyöngyössy-életmű tükrében is érdemes a figyelemre: a Két elhatározásban (1977), az Orvos vagyok-ban (1979) vagy a Töredékek az életről-ben (1980) felvetett témák és motívumok már itt is megjelennek.
Egy emlékezetes jelenet
A rendező számára a 37 éve praktizáló férfi több mint orvos. Élete az örökös szolgálat, őrangyalként óvja a közösséget, ujjait szó szerint rajta tartja a falu ütőerén – az egyszerű rutinvizsgálatot így avatja költői szimbólummá a film.
Olvass tovább!
MMA Lexikon
Zsugán István: Passió-játék az értelmiség dilemmájáról, Beszélgetés Gyöngyössy Imrével. Filmkultúra, 1972/3, 5-15.
Pályakezdők válaszolnak (Gábor Pál, Gyöngyössy Imre, Simó Sándor), Fórum. Filmkultúra, 1969/5, 72-77.
Látogatás rendezői műhelyekben (Gaál István, Gyarmathy Lívia, Gyöngyössy Imre, Mészáros Márta, Rózsa János, Simó Sándor). Filmkultúra, 1972/6, 9-14.
Gelencsér Gábor: A kíséréstől a kísérletezésig, A Balázs Béla Stúdió ötven éve. Filmvilág, 2009/12, 30-33.
A rendező
Gyöngyössy Imre az In memoriam Gyöngyössy Imre című 1996-os portréfilmben (forrás: NFI)
