Ezüstkor

Egy szívmelengető kortárs némafilm, ami egyszerre klasszikus és modern.

fekete-fehér magyar rövidfilm, 1992, rendezte: Bollók Csaba

operatőr: Thernesz Vilmos, vágó: Gönczi Zsuzsa, szereplők: Hajdú Szabolcs, Szabados Mihály, Huszárik Kata, 35 perc

Miről szól?

Szabolcs zongorahangoló, Mihály feltaláló. A két jóbarát derűsen tekint a jövőbe, bár már küszöbön áll az első világháború. Fiatalok és szerelmesek, ráadásul mindketten ugyanabba a lányba – aki azonban sajnos Amerikába készül a szüleivel.

Mitől különleges?

A film az 1910-es évek némafilmjeinek stílusában forgatott, burleszk elemekkel átszőtt melodráma. A finom érzékenységgel elkészített alkotást a korai filmtörténet megoldásai inspirálták, azonban azokat a készítők egy több évtizeddel későbbi perspektívából gondolták tovább.

Hogyan készült?

Az Ezüstkor, Bollók Csaba rendező másodéves vizsgafilmje a Színház- és Filmművészeti Főiskola és a Balázs Béla Stúdió koprodukciójában készült. Operatőre Thernesz Vilmos, főszereplői Huszárik Kata, Szabados Mihály és Hajdu Szabolcs. Az Ezüstkort 16 mm-es nyersanyagra vették fel a kilencvenes éveknek abban az időszakában, amely az analógról a digitális technikára való átállás utolsó pillanatának számított. A történetet Bach zenéje kíséri, ez azonban a többi elemhez hasonlóan a némafilmes előadások élő zongorafutamaira emlékeztet. A jelenetek közötti átkötő szövegek szintén a korai mozgóképek jellegzetes tipográfiáját alkalmazzák, a bennük használt szavak azonban stilizált, játékos keveréknyelvre utalnak. A posztmodern gesztus felhívja a figyelmünket arra, hogy a film már születése pillanatától nemzetközi művészet,

az alkotás és mozilátogatás élménye összeköti a különböző kultúrákat.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az Ezüstkor elsősorban a filmművészet egyetemességére reflektál és a médium természetét vizsgálja. A film fontos állomás a rendező személyes útkeresésében, ilyen értelemben pedig nem más, mint az a pillanat, amikor a fiatal alkotó hitelesen birtokba veszi a rendelkezésére álló eszközöket. Az alkotás egyfajta metafilmként is értelmezhető, mely sok nagy filmtörténeti elődhöz közvetlenül is kapcsolódik, így Szabolcs alakja Buster Keaton figurájára, a hóban felvett jelenet pedig Eadweard Muybridge mozgáskísérleteire emlékeztet.


Egy emlékezetes jelenet

A téli jelenetben a három fiatal együtt tölti az időt, ostyát nassolnak, majd a lány kérésére elképzelik, hogy moziba mennek. Mihály lesz a filmes, Szabolcs a színész, aki egyszerű jeleneteket ad elő. Fekete ruhába bújtatott, keménykalapos alakja stilizált figuraként mozog a havas, fehér tájban. A képek a némafilm korának hangulatát idézik, egyszerre nosztalgikusak, mégis meglepően modernek. A szakaszosan előadott mozgás a filmszalag fázisaira emlékeztet, melyek lejátszási sebessége állandóan változik. A film egy pillanatra megáll, majd elszakad, hogy aztán ismét játékosan folytatódjon tovább, a nézőt azonban ez nem zavarja. A jelenet inkább a filmnézés mindenkori szenvedélyéről és varázsáról szól, mint a konkrét történetről, ebben az értelemben pedig egyfajta tiszteletadás, reflexió és önreflexió egy pályakezdő alkotótól.

Olvass tovább!

Gelencsér Gábor: A kíséréstől a kísérletezésig. A Balázs Béla Stúdió ötven éve. Filmvilág, 2009/12, 30–33.
MMA Lexikon 

 A rendező

Bollók Csaba 2011-ben (MTI Fotó: Kallos Bea)

Tudtad?

Bollók és Hajdu ebben az időben több, a némafilmek világát idéző rövidfilmet is forgatott, mint például a Titanic vagy Hajdu Tolvajok című munkája.

Barkóczi Janka

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem